A napfordulókhoz kötõdõ ünnepek évezredek óta jelen vannak különbözõ népek kultúrájában. A nyári napforduló június 21-ére esik. Ekkor leghosszabb a nappal és legrövidebb az éjszaka. Hazánkban régóta június 24-én Szent Iván napján tartanak rendezvényeket, ellentétben a Dél -angliai Stonhenge-el, ahol az élményvadászok évrõl-évre június 21-én a „druidák” rituális szertartása mellett várják a napfelkeltét az õsi romok között. E jeles naphoz kapcsolódó fogalmak a világosság, a megújulás. A néphiedelemben a hajnali gyógynövénygyûjtés és a pillangófogás mellett számos más elemet is tartalmaz. A mágikus praktikák, a tûz és gyertya jóslások a Szent Iván éji álmok értelmezése hosszú ideje foglalkoztatja az embereket. Egy este, egy éjszaka, amikor szinte minden megtörténhet, áll az írásokban.

 Nagykanizsán a rossz idõ miatt a Medgyaszay-házban indult az idei Szent Iván éji vigasságok programja. A zsúfolásig megtelt teremben elõször a Tatár Csaba vezette Nagykanizsai Fúvószenekar lépett fel. Programjukon közismert indulók, slágerek és filmzenék szerepeltek. Remek hangulatú mûsoruk során még a közönséget is megénekeltették a nagykanizsai rezesbanda tagjai. Tatár Csaba egy valamihez biztosan nagyon ért, mégpedig ahhoz, hogy hogyan kell elvarázsolni a közönséget. Ezt a vastapsok és a többszöri ráadásszámok is jól tükrözték. Az est második fellépõje Gerendás Péter elõadómûvész volt, aki elmondta, hogy mindig különleges érzés keríti hatalmába, amikor Nagykanizsán lép fel, hiszen nagyszülei kanizsaiak voltak. Nagypapája az a Szerb Ernõ volt, akinek a Fõ úton, majd a Csengery utcában volt könyv- és hangzenemû kereskedése. Gerendás Péter minden koncertje egyedi és különleges, annak ellenére, hogy legtöbb számát kívülrõl fújja a közönség. Így volt ez a mostani koncerten is, ahol egy-egy szerzeménye egészen más elõadásmódban szólalt meg. Az elmaradhatatlan számok közül az Átölel a múlt, a Szép Júlia, a Két hónap a nagy folyón, és a Bartók Országában is nagy tetszést aratott. Ráadás számok között elhangzott egy-két világsláger is például a New York, New York, a Take Me Home. Zárásként pedig a fájdalmasan szép és végtelenül szomorú Száz éves pályaudvar címû szerzemény. A program ezután a Kiskastély udvarán folytatódott, ahol a Tiborcz Trió finom jazz muzsikával szórakoztatta a közönséget. A bátrabbak tûzugráson is részt vehettek, ha kívánságuk nem teljesül a jövõben, az okokat ne a hagyományokban, hanem a naptárban keressék, hiszen a tényleges napforduló pár nappal korábban volt és hát vágyak és fogadalmak erre érvényesek. Szakrális körtáncok, jóslások, sámánprodukciók ugyan nem voltak, de jó koncertek annál inkább. Ezen éjjelen, az örömtüzek napján a világosság csatát nyert a sötétség felett!
H.GY

(Fotó: Goór Gábor)