Reagan elnök budapesti, Szabadság téri szobrának június 29-i avatását köszönti a reaganbudapest.postr.hu blog. Ebben olvasom Baranyi Márton beköszöntõjét.

A szobor az egykori elnököt séta közben ábrázolja, amint az Amerikai Nagykövetség épületétõl tart a Parlament felé. Máté István alkotásában megtestesül az a könnyedség, az a fesztelen optimizmus, ami mélyen gyökerezett Reagan jellemében, és ami egész életén át végigkísérte. A szobor hátterében a szovjet emlékmû áll, mementója a gonosz birodalmának, amelyet Reagan mintha a hidegháború nehéz pillanataiban is ezzel a könnyed eleganciával gyûrt volna le. A szovjet kártyavár elõbb-utóbb összedõlt volna a saját súlya alatt is, de az elsõ lapot Reagan elnök pöckölte ki. A hidegháborút nem azért nyerte meg az Egyesült Államok, mert megnyerte a fegyverkezési versenyt, hanem mert megnyerte a szívekért folyó háborút. … Reagan, ez a huszadik századi keresztes lovag a hidegháború sorsát nem atomfegyverekkel döntötte el. Fegyverei a hit és a humor voltak, amelyekkel gyõzedelmeskedett a kétségbeesésen és a fásultságon - Amerikában és a nemzetközi küzdõtéren egyaránt. Ronald Reagan nagy tisztelõje volt az '56-os forradalomnak, és hozzásegítette Magyarországot ahhoz, hogy a forradalom, ha több mint három évtizeddel késõbb is, végtére gyõzedelmeskedjen.

 Megnevezni a gonoszt – és legyõzni a címe Szabó Márk bejegyzésének: Elnöksége ezért a mai napig meghatározó példakép minden, egykor szovjet elnyomásban élõ állam számára, hogy tudniillik a gonosszal szemben nem megalkuvásra, pragmatizmusra vagy taktikázásra, hanem legelõször is tiszta beszédre van szükség, vagyis hogy nevén lehessen nevezni az ellenséget. Ebbõl az egyszerû ténybõl kiindulva Ronald Reagan történelmet írt – nekünk pedig hálásnak kell lenni ezért. A szobor csak az elsõ lépés.
Mint Johnson írja, még sosem találkozott „senkivel, aki ilyen mély és alapvetõ békében élt volna önmagával”. „Egyszerûen nyugodt volt, kipihent és csöndesen magabiztos mindenben, amit meg kellett tennie.” Könnyû volt benne felismerni a boldogságot. „Igen, Reagan boldog hõs volt”, amit meg is osztott a környezetével. …Voltak olyan „sarkalatos elgondolásai”, olyan erkölcsi alaptételek, amelyekbõl nem engedett, fõleg a becsülettel, jóhiszemûséggel, bátorsággal kapcsolatosak, és az illendõséggel - ahogy nevezte. Paul Johnson szerint a kormányzás egyik kulcseleme az egyszerûsítés, hogy a kitûzött célokat három-négy érthetõ feladatra szûkítsük le, és erre Reagan képes volt…. Volt két elbûvölõ tulajdonsága: hogy szerény volt, és hogy nem félt feltenni egyszerû kérdéseket: „Hol van Srí Lanka?” „Ki volt ez az Atatürk?” „Miért kék a Blue Ridge Mountains?” Reagan „nem tett úgy, mintha a kisujjában lenne a kormányzás tudománya”. - ezt már Szilvay Gergelynél olvasom.
Békés Márton posztjában Reagannek a vásznon és a képernyõn töltött éveirõl szól:
A General Electric Theater címû, bõ húszperces heti magazinmûsornak 1954 és 1962 között volt házigazda-mûsorvezetõje. (Errõl videókat is láthatunk itt: ge.com/reagan – P.J.) Nyolc éven keresztül Reagan konferálta fel és kommentálta a cég által finanszírozott mûsorfolyamot, miközben szerzõdése feltételeinek engedve közel 140 gyáregységet látogatott meg országszerte, ahol nagyjából negyedmillió GE-dolgozóval találkozott személyesen. „Ez a munka nem csak abból állt, hogy mindenhol kezeket szorongattam, hanem megismertem, mi jár az emberek fejében” – emlékezett erre a korszakra. A korábbi rádiós és tévés munkák, valamint filmszerepek után igazán csak akkor kezdett el jobban keresni, amikor a tévézés mellett az amerikai álmot termékei révén formába öntõ cég emblematikus szóvivõjeként is dolgozott. Nagyrészt ennek köszönhetõen alakult ki kiváló retorikus beszédkészsége, amely miatt késõbb a „Great Communicator” jelzõt kapta. Reagan kezdetben demokrata-szimpatizáns volt, mint oly sokan a nagy gazdasági világválság idején és még egy-két évtizeden át. Ennek tudható be, hogy 1941-tõl a Screen Actors Guild, vagyis a színész-szakszervezet tagja volt, amely 1947-ben elnökévé választotta, majd 1952-ig folyamatosan újraválasztották, és az 1959. évben is õ vezette a szervezetet. A SAG 1933-ban jött létre, amikor a Hollywood-i filmgyártásban égetõvé vált az elõadók és mûvészek munkahelyi érdekvédelme. Miközben 1952–53-ban szakszervezet-vezetõbõl a GE által finanszírozott sztár lett, megismerte Amerika gondjait és egyre több üzleti célú filmben vállalt szerepet. Az egyszerû emberek és az üzleti élet hasonló problémáira egyszerre érzékeny amerikai konzervativizmus formuláját – vagyis a Main Street és a Wall Street összefogását – ekkoriban kezdte érezni.
P.J.