Polgármesteri programomat a Kanizsa Hetilap is lehozta. Most elsõ a munka – utasította vissza udvariasan elsõ interjúkérésünket Cseresnyés Péter tavaly októberben. A város elsõ emberét így számos képviselõi bemutatkozás megelõzte. Szerencsésebb is így – tehetjük hozzá. A júniusi ingujjas beszélgetés körülményei azonban semmivel sem lettek kedvezõbbek. Ölnyi aláírni való fölött és két tárgyalás között megállapíthattuk, most is sok és elsõ a munka.

– Kezdjük talán ott, hogy mi történt az elõzõ polgármester leköszönése óta?
– Helyesebb errõl folyamatként beszélni, hiszen ha a közgyûlésben nem a polgármester személye a meghatározó, akkor az azonos értékrend alapján politizáló közösség munkája az irányadó, ezért folyamatosságról kell és lehet beszélni. Úgy gondolom, hogy 2006-tól ez történik. Mint tudjuk, az elõzõ ciklusban kialakult nem túl szimpatikus helyzet oda vezetett, hogy a közgyûlés egy része nem a polgármester mellett, hanem önállóan, a városért próbált dolgozni. Így sikerült elindítaniuk egy pozitív folyamatot, melyet a tavalyi önkormányzati választások után csak folytatni kellett. Ebben van tehát az említett folytonosság. Az átadás azonban egy szempontból mégis jelentõséggel bírt: a Nagykanizsáról kialakított – akkoriban pozitívnak nem mondható – kép átalakult. Igaz, a közgyûlések most sem mentesek a vitáktól, de építõ munka folyik a város érdekében. Ennek jó példái a közgyûlések elõtt összehívott informális közgyûlések. Itt el lehet mondani azokat a háttér-információkat, kérdéseket, melyek kételkedésre adhatnak okot. Ezzel természetesen nem a vitákat kívánjuk elkerülni, csupán a szélesebb tájékozódási lehetõséget biztosítjuk. Elvem egyébként, hogy a lehetõ legtöbb döntést ne egy ember, hanem a közgyûlés hozza. A közösség akarata érvényesüljön.
 

 – Mennyi ebbõl az ön érdeme és mennyi a testületé?
– Szerénytelen lenne, ha azt mondanám döntõ szerepem van ebben. Nem menne anélkül, hogy munkatársaim, a közgyûlési képviselõk, a hivatal dolgozói, s minden résztvevõ ne lenne partner. Ez egy közös munka eredménye. Mind a város vezetése, mind a hivatal, mind a képviselõtestület többségükben mellettem vannak és a munkában érdekeltek, nem pedig a botránykeltésben. Természetesen vitákra szükség van, viták lesznek, de nem mindegy a hangnem. Akkor van baj, ha az építõ vita átcsap önös érdekeken alapuló személyeskedésbe. Ez az, aminek most nem adunk teret. Ez egy másféle stílusú testület.
– A város arculatát tekintve mi változott-változik?
– Mint már említettem, a 2006. és 2010. közötti idõszakban Nagykanizsa nem a legelõnyösebb arcát mutatta a megjelent hírekben. Ez nem szolgálta a város érdekét. Reményeim szerint ennek a folyamatnak most vége szakad. Az a város pedig, amelyik külcsín tekintetében is pozitív képet tud mutatni, „kedvesebb” a befektetõknek. Ennek része lehet a nemrégiben elkezdett belvárosi rekonstrukció. A beruházók ugyanis sok szempontot figyelembe vesznek, amikor befektetésre alkalmas helyet keresnek. Ezek között nyilván fontos a szakképzett munkaerõ, a jó infrastruktúra, de az is, hogy a település szépnek, élõnek mutassa magát, hogy vonzó legyen mind kinézetében, mind szabadidõs programjaiban. Ám, hogy ennek híre menjen elengedhetetlen, hogy sokkal nagyobb súlyt fektessünk a kommunikációra. Az elsõ lépéseket már megtettük, a polgármesteri kabinetben új munkatársak dolgoznak ennek érdekében, sõt közgyûlési felhatalmazás is van külsõ marketing-kommunikációs segítség igénybevételére.
– A város gazdálkodási szemléletében és munkastílusában is látszik egyfajta változás.
– A költségvetés nehéz helyzetben van, így nagyon komoly, és sokaknak fájó döntéseket kell hoznunk. Az elmúlt 6-8 év nem tett jót az önkormányzatok gazdálkodásának. Egyre több állami feladat került az önkormányzat teendõi közé, egyre kevesebb állami hozzájárulással. Ez vezetett oda, hogy ebben az évben lényegesen több – majdnem duplája – a mûködési hiányunk a tavalyi évhez képest. Azért, hogy ez ne növekedjen elviselhetetlen mértékben, illetve a késõbbiekben csökkenjen, olyan döntéseket kell meghoznunk, amelynek segítségével még takarékosabbá tudjuk tenni a gazdálkodást. Az ez évi költségvetésben már látható, hogy néhány helyen bizony szûkmarkúan kellett a pénzeket osztanunk. A jövõben is szeretnénk erõnkhöz mérten mindent támogatni, de azt be kell látnunk, hogy ez csak kisebb mértékben lehetséges, mint eddig. A gazdálkodás azon szegmensében, ahol még rejlenek tartalékok, mindenképpen lépéseket kell tennünk. Lesznek olyan, jelenleg az önkormányzat hatáskörébe tartozó feladatok, amelyeket más fog ellátni. Végeztünk ezzel kapcsolatban egy felmérést. A számok azt mutatják, hogy például az intézményeinknél végzett közétkeztetésben, takarításban hosszú távon százmilliós nagyságrendben lehet megtakarítást elérni. Ebben is próbálunk olyan megoldást találni, amely szolgálja a takarékosságot, de nem érinti fájdalmasan az ott dolgozókat sem.
– Várható-e átalakítás a városi cégek tekintetében?
– Amikor változásokról beszéltem, beleértettem a hivatalt, valamint a gazdasági társaságokat is. Bár többféle elképzelés is létezik, eddig nem döntöttünk. Ezen esetekben is nyilván elsõdleges a célszerûség és a takarékosság. Mint már említettem, vannak olyan, jelenleg az önkormányzat hatáskörébe tartozó feladatok, amelyeket gazdaságosabbá lehetne tenni azzal, ha vállalkozások végeznék el.
– Az iskola összevonások mintája igazolja a fölvázolt szándékok végrehajtásának módját. Más városokban oktatási intézményeket zártak be, itt hogyan tudták ezt elkerülni?
– Nos ez az a rendszer, amelyben százmilliós nagyságrendû megtakarítást lehet elérni. Ebben az ügyben már tettünk sokaknak nem tetszõ lépéseket, a vezetõi szintû összevonásokat. Bizonyos szempontból meg is értem õket, de az önkormányzatnak felelõsen kellett gondolkodnia, és racionálisan kellett döntenie. Már ez az átszervezés is 20-30 millió forintnyi spórolást jelent. Másik elõnye, hogy a gyermeklétszám csökkenésének negatív hatásait remélhetõleg nem követi dolgozói létszámleépítés. A nagykanizsai szakképzés az átalakítás után összehangoltabban szervezhetõ majd, így várható, hogy az elkövetkezõ 2-3 évben bizonyos fenntartási költségektõl is meg tudunk szabadulni, és esetlegesen ingatlanokat is másféleképpen tudunk hasznosítani. Jelen pillanatban meggyõzõdésem, hogy sem gyermek, sem pedagógus, sem technikai dolgozó érdeke nem sérül azzal, hogy két iskola egy vezetés alá kerül. Hangsúlyozom: eleve ez volt a cél, hogy minden gyermek ott fejezze be tanulmányait, ahol elkezdte, és ne kelljen pedagógusokat elbocsátani a csökkenõ gyermeklétszám miatt.
– Az önkormányzatnak nem feladata a munkahelyteremtés, de sokat tehet érte.
– Nem könnyû errõl beszélni a még ma is érzõdõ válság idején, de elmondhatom, tavaly augusztustól ez év végéig 700-800 új munkahellyel számolunk. Kiemelném, hogy a közelmúltban látott napvilágot egy, a GE-vel kapcsolatos jó hír: egy év haladékot kaptunk mintegy 600 munkahely megtartására. Bízom benne, hogy ez a folyamat megismétlõdik és a kanizsai fényforrásgyárnál foglalkoztatottak száma ezen a szinten marad. Tárgyalások most is folynak, az érdeklõdés a város iránt egyre nagyobb. Napi kapcsolatban vagyok olyan államtitkárokkal, akik a foglalkoztatás és a munkahelyteremtõ beruházások területén dolgoznak. A tárgyalások bíztatóak, amennyiben ezek realizálódnak, elmondhatjuk, hogy a munkanélküliség városunkban csökkeni fog. Ezen felül a már itt mûködõ helyi vállalkozások is fejlesztésben gondolkodnak, amely több száz új munkahelyet jelenthet, ráadásul ezek egy része már ebben az évben realizálódik. Van közülük olyan, aki az elmúlt egy-másfél évben közel 300 fõ új munkahelyet létesített városunkban, és egy újabb bõvítéssel még 50 dolgozónak ad majd munkát. A városnak meg kell becsülnie vállalkozóit, ezért is kezdeményeztem a kamarákkal való együttmûködést és konzultációt. A vállalkozásokkal való jó viszony mindenki számára gyümölcsözõ, hiszen egy az érdeke minden partnernek.