Immár nyolcvannegyedik tanévzáró ünnepségét tartotta a Farkas Ferenc Zene- és Aranymetszés Mûvészeti Iskola, melynek alkalmával díjakat, elismeréseket is kiosztottak a versenyeken szereplõ, nagy teljesítményt produkáló növendékek között. A zeneiskola nemrég beiratkozásra várta a mûvészetek iránt érdeklõdõ fiatalokat. Baráth Zoltán igazgató beszélt lapunknak a már patinásnak számító intézményrõl – a Mûvészetek Kertjérõl –, valamint szólt a versenyeredményekrõl is.

Baráth Zoltán, a zeneiskola igazgatója elmondta, idén hatszázhetvenhárom növendék végezte el a tanévet, a tanulók szerepléseinek száma közel kétszázhatvan, a diákok és tanáraik fõ szerinti szereplése pedig megközelítõleg háromezer. Mint mondta, a szép eredmények is mutatják, méltán kapta a város mûvészeti iskolája 2010-ben a Zalai Príma Díjat, valamint a közönségdíjat is.

 – Milyen módon értékelik a tehetség kérdését intézményükben?
– Ezzel kapcsolatban elmondhatom, hogy egyrészt értékeljük azt, amikor a legmagasabb szintet képviselõ megmérettetéseken vesznek részt növendékeink. Másrészt tetemes egy-két esetben a gyerekek egy fõre esõ szereplése. A legtöbbet szereplõ tanulóink száma harminc fölött van. Természetesen mindegyik szereplés felkészülést feltételez, és sok idõt vesz igénybe, tehát mindenképp nagy munka a gyerekek számára. Miután a zeneiskolai elfoglaltság önként vállalt tevékenység, ezért úgy gondolom, hogy tanulóink szeretnek hozzánk járni. Ebben az évben huszonkét olyan növendékünk van, aki a középiskola utolsó évfolya-mára jár, érettségiznek és többségük felvételizik, valamint vállalják a mûvészeti alapvizsga letételét is. Mindez azt mutatja, hogy a gyerekeknek és a szüleiknek is fontos, hogy megkapják azt a lelki táplálékot, amelyet a mûvészetek adnak. Már az ókori görögök tudták, hogy az egészséges emberi lét hármas egységbõl áll, így az igaz, a jó és a szép építményébõl, és ezek közül a mi intézményünk képviseli elsõsorban a szépet. Mára pedig elfogadott és bizonyított nézet, hogy a mûvészetekkel való foglalkozás az élet többi területére is óriási hatással van, például a matematikai vagy a nyelvi teljesítmény emeléséhez nem több matematikai vagy nyelvi óra szükséges, hanem például zenei tevékenység. Ez utóbbi ugyanis azokat az agyi területeket serkenti, amelyek az említett tárgyak magas szintû mûveléséhez szükségesek. Intézményünk tanárai azt tapasztalják, hogy az ide járó gyerekek velük és egymással is máshogy viselkednek. Azt valljuk, hogy a szépség a mûvészetek által fejlõdhet, válhat jobbá, gazdagabbá az ember élete. Sajnos a mûvészeti órák egyre inkább kiszorulnak a közoktatásból, és nekünk kell ellátni a mûvészeti oktatás e részének fontos feladatát. Több okból kifolyólag nálunk a mûvészeti oktatásban részt vevõ gyerekek száma nem éri el az országos átlagot. Ehhez hozzátartozik, hogy nehéz megfelelõ szakembereket találni, a növendék-létszám is stagnál. A gyerekek ízlésvilága folyamatosan változik, nehéz rávenni õket, hogy valamilyen munkával járó tevékenységet végezzenek.
– Elsõsorban a szülõkön múlik, hogy mûvészeti intézménybe íratják-e a gyermeküket?
– Ha a szülõk úgy döntenek, hogy gyermekük járjon mûvészeti iskolába, akkor számíthatnak bizonyos költségekre, hiszen fizetni kell a térítési díjat, a hangszereket és a kellékeket is meg kell vásárolni. Sokan nem tudják vállalni ezt. Viszont vannak olyan szülõk is, akiknek mind a négy gyermeke ide jár, sõt maguk a szülõk is zeneiskolai növendékek voltak egykor. A tehetõsebbek mellett vannak szerényebb körülmények között élõ családok is, tehát változatos ez a kép. Inkább ott látok különbségeket, hogy a szülõk kissé tájékozatlanok azon a téren, hogy milyen szabadidõs tevékenységet válaszszanak gyermekeiknek. Összesen negyvennyolc tárgyat tanítunk, ebben benne vannak a fõ és a melléktárgyak is. Három mûvészeti ágban oktatunk: zenemûvészetet, táncmûvészetet és képzõmûvészetet. Az egyéni mellett, csoportos foglalkozásaink is vannak, például hagyományosan mûködõ együtteseink, amelyek már kivívták a városi hírnevet. Ilyen például a Nagykanizsai Ifjúsági Fúvószenekar, vagy a Strém Kálmán Ifjúsági Vonószenekar, az Orff Ütõegyüttes, a Cantilena Leánykar. Ilyen módon az amatõr mûvészeti együttesek utánpótlásának biztosítását is ellátjuk. A mi szárnyaink alól kap utánpótlást a Nagykanizsai Szimfonikus Zenekar, a Kanizsa Big Band, a Városi Fúvószenekar, valamint növendékeink tudása gyarapítja a város kórusainak, egyházi és egyéb együtteseknek, néptánccsoportoknak a munkáját.
– Mennyire van egyensúlyban egymással a három mûvészeti szak?
– Ha a térbeli viszonyokat tekintjük, akkor szûkösen… Alapproblémánk az, hogy ebben az épületben nem állnak rendelkezésünkre a megfelelõ nagyságú terek. Létre kellene hozni egy iskolabõvítést, ekkor tudnánk szaktantermeket biztosítani. Szükség lenne egy professzionális táncteremre és képzõmûvészeti mûteremre, nem is beszélve arról, hogy egy jobb helyen lévõ hangversenyteremben hatékonyabban tudnánk készülni és elõadni.
– Milyen arányban választanak a növendékek mûvészeti pályát?
– Körülbelül hétszáz tanulónk van, ebbõl megközelítõleg hat tized százalék, mintegy négy fõ választ valamilyen mûvészeti pályát. Hozzátenném, hogy valójában országos szinten elég utánpótlást biztosítunk. Ugyanakkor nincs elég szakember, aki tanítana az intézményünkben. Ebben az évben Pókecz Patrícia balettbõl a Pécsi Mûvészeti Szakközépiskolába nyert felvételt, Düh Zsófiát hegedûbõl pedig két helyre is felvették, a Weiner Leó Zenemûvészeti Szakközépiskolába és a Mûvészeti Szakközépiskolába Szombathelyre, õ az utóbbi intézményt választotta, valamint Muzslai Virágot szolfézsból vették fel a Weiner Leó Zenemûvészeti Szakközépiskolába. Természetesen azok az utak még nyitva vannak, hogy énektanári szakra menjenek a növendékek. A szakirányú továbbtanulás elég kis szelete mûködésünknek, és nagyon sokat kell dolgoznia a növendéknek ahhoz, hogy eljusson odáig. Ehhez persze kell egy bizonyos szakmai színvonal, a gyerekek sokszor egymást serkentik a tanulásra, de úgy gondolom, kell is egy egészséges verseny.
– Az idei eredményekrõl mit lehet tudni?
– Régi dilemmánk, hogy milyen módon értékeljük azokat a gyerekeket, akik nem egy vonalon érnek el eredményt, hanem sokirányú az érdeklõdésük. Díjazottjaink között is vannak sokoldalú tehetségek, például Horváth László nevû tanulónk, aki országos versenyen is második lett, tagja a Városi Fúvószenekarnak, a Kanizsa Big Band-nek, és a növendék fúvósötösnek is. Éves szerepléseinek száma harmincon fölött van, ezen kívül minden jelentõs rendezvényen fellépett. Hasonlóan szép eredményeken mondhat magáénak Cseke Dániel. A Farkas Ferenc Díj pedig tulajdonképpen egy „életmû-díj”, azok kapják, akik a nálunk eltöltött tanulási idõ alatt magas színvonalú tevékenységet nyújtottak. Ezt az elismerést a következõ tanulóink kapják idén: Horváth László, Cseke Dániel, Reizner Mónika, illetve még egy nyugdíjas kollégánk, volt tanárunk Szalai Sándor. Vivace-díjat kap Muzslai Virág, Düh Zsófia és Dominkó Péter, valamint az Aranymetszés-díjat veheti át Pókecz Patrícia és tanára Pulai Viktória. A támogató szülõknek járó elismerést dr. Horváth László, valamint a Muzslai-szülõk vehetik át.