A nagy érdeklõdés miatt szûkösnek bizonyult a HSMK Farkas Ferenc terme az elmúlt pénteken, ahol az érdeklõdõk a március kilencedikére kitûzött népszavazásról hallhattak elõadást Dr. Hoffmann Rózsától, a KDNP frakcióvezetõ helyettesétõl, Schmidt Páltól a Fidesz európai parlamenti képviselõjétõl, valamint Tarlós Istvántól, a kampány vezetõjétõl.

A vendéglátók nevében Cseresnyés Péter országgyûlési képviselõ, alpolgármester köszöntötte a meghívott elõadókat és az érdeklõdõket. Bevezetõjében elmondta:
– Nem gondoltam volna másfél évvel ezelõtt, hogy ilyen gyorsan találkozunk egy szavazás elõtt. Azt sem gondoltam, hogy a népszavazás bejelentése után ennyit kell várakoznunk arra, hogy voksunkkal érvényesítsük akaratunkat. Ugyanis a kormánypártok, csatlósaik, hûbéreseik mindent megtettek azért, hogy lassítsák a folyamatot. Március kilencedikén azonban nem csak arról fogunk szavazni, hogy nem szeretjük a vizitdíjat, a kórházi napidíjat, a tandíjat, hanem a véleményünket is kinyilvánítjuk, hogy elegünk van a hazugságokból, és ennek a kormánynak mennie kell.

Végül arra kérte a jelenlévõket, hogy a hátralévõ több, mint egy hónapban mozgósítsák erejüket, és tegyenek meg mindent a népszavazás eredményessége érdekében.

– A népszavazást a Fidesz és a KDNP közösen kezdeményezte – vette át a szót Hoffmann Rózsa tanárnõ. Kifejtette, hogy az ember szabadnak született, az emberi méltóság elengedhetetlen tartozéka az, hogy a gondolkodó, értelmes ember önmaga kíván dönteni sorsa felõl. – Az emberek arra vágynak, hogy számukra súlypontos kérdésekben maguk mondjanak véleményt. Ezért mûködik évszázadok óta minden demokráciában, mint cselekvési lehetõség a népszavazás intézménye. Látjuk, halljuk, hogy a kormánypártok a népszavazást kritikával fogadják. A parlament legkisebb pártjának szószólója azt hangoztatta, hogy ne vigyük ki az utcára a politikai döntéseket. A politika a démosz, a nép uralma, ha a nép igény tart arra, hogy véleményt nyilvánítson a saját sorskérdéseirõl.

A képviselõnõ arra kérte a hallgatóságot, hogy ne fogadják el azt a véleményt, mely szerint a népszavazás három milliárd forintjába kerül az országnak, hiszen a kormány jelentõsebb összegeket szór ki olyan projektekre, mint az elvetélt kormányzati negyed, a háromszor annyiba került, megrekedt metróépítés, és így tovább.

Hoffmann Rózsa a tervezett tandíj bevezetésérõl kifejtette, számítások szerint egy átlagos, kétgyermekes családnak, figyelembe véve az õket terhelõ egyre nagyobb rezsiköltségeket, az egyre emelkedõ élelmiszer árakat, esélyük sem lesz a gyermekeiket felsõoktatási intézményekben taníttatni. Ma Magyarországon az iskolába járó gyermekek több, mint 40 százaléka a szegénységi küszöb alatt él. Eljuthatunk oda, hogy a gazdag családok akár ostobácska, alulképzett gyermekei alkotják a jövõ diplomás rétegének javarészét. A tervezett tandíj bevezetése így lefejezi a középréteget, a többgyerekes családokat, csak azokat jutatja elõnyökhöz, akik pénzükért mindent elérnek. Jóakaratú ember nem akarhatja ezt.

Schmidt Pál beszédében hangsúlyozta, hogy az európai gyakorlatban, Franciaországban népszavazással az alkotmányos folyamatot meg tudták állítani. Koszovó sajátmagát függetlennek deklarálta. Korábban Olaszországban a királyságot buktatták meg, és kikiáltották a köztársaságot. Tehát a népszavazás, a népakarat a legfelsõbb hatalom. Mindenképpen élnünk kell e jogosítványunkkal. El kell menni szavazni! Hozzájárulni a demokráciához, így talán még március 9. egyszer nemzeti ünnep lehet, mert megvalósulhat egy társadalmi egység, egy szociális fordulat.
Tarlós István a kampány vezetõje emlékeztetett a 2002-es választások elõtti Gyurcsány-Orbán vitára, melyben Gyurcsány Ferenc az égiekhez fordult. „Úristen, ki akar itt vizitdíjat, kórházi napidíjat, fizetõs egészségügyet, kórház privatizációt? Ne akarjon igaztalan vádakkal nyerni!”

– Akkor a leendõ miniszterelnök ígért valamit a népnek. Lett is valami, valami egészen más. Eljött az ideje, hogy a miniszterelnök ismét az Istenhez forduljon, azzal a felismeréssel: „Uram, nem vagyok méltó...” Amikor Gyurcsány Ferenc ígért valamit, és nem keveset, akkor nem két kültelki vagány kötött fogadást egy útszéli kocsmában. Meglehetõsen furcsa, hogy éppen ellentétes politikát folytat, mint amilyen ígéretekkel a választást megnyerte. Nézzük a vizitdíj kérdését, folytatta Tarlós István. Itt talán nem is a vizitdíj egyszeri háromszáz forintja a legnagyobb probléma, hanem az orvostársadalom porig alázása. Jogelõdjeik annak idején az orvosok fizetésébe bekalkulálták a paraszolvenciát, mint a pincéreknél a borravalót. Ez az aljasság teteje. Most az állam újabb forrásokat vont el az egészségügytõl, a háziorvosoktól. Gyurcsányék szerint a vizitdíj eltörlésével csõdbe kerülnének a háziorvosi praxisok. Amit elvettek, azt adják vissza azok az emberek, akiknek a keresetükbõl már évtizedeken keresztül vonták a hatalmas összegeket, annak a társadalmi szerzõdéssel egyenlõ ígéret fejében, hogy gondoskodni fognak róluk. Mit csináltak az embereknek a pénzével, mit csinálnak Közép-Európában a legmagasabb volumenû adóbevételekkel? Kórházi napidíj? Talán a széfek vásárlása a legnagyobb probléma?

A tandíj visszásságairól már beszélt Hofman Rózsa, emlékeztetett Tarlós István, majd a becsületes baloldaliakhoz szólt, mondván õket csapta be a legjobban Gyurcsány Ferenc.
– Azokhoz, kik talán családi hagyomány kapcsán, talán saját meggyõzõdésükbõl fakadóan elhitték, hogy a miniszterelnök egy baloldali érzelmû politikus, aki baloldali politikai gyakorlatot fog folytatni. Bizonyos õk sem ezekre a reformokra szavaztak. Láthatják az egyre devalválódó értékrendeket, a baloldali értékek elsorvadását. Be kell látniuk, hogy ebben az országban nincs mûködõ baloldal. A kormány egy olyan neoliberális politikát követ, ami végsõ soron a legembertelenebb politikák egyike, melynek kiemelt célja az extraprofit termelés egy szabad verseny keretében, ahol a versenyzõk nem azonos startvonalról indulnak. Minden erejükkel a társadalmi szolidaritást akarják megszüntetni, miközben presztízs-beruházásokat erõltetnek.

Tarlós István végezetül felhívta a jelenlévõk figyelmét arra, hogy a kormány részérõl már elkezdõdött a riogatás. Mi lesz március 15-én, ha 9-én eredményes lesz a népszavazás, és a kormány mégis a helyén marad? A kampányfõnök kijelentette, ilyet csak az kérdez, aki már tud valamit, vagy érdekében áll, hogy történjen valami.

Czene Csaba