A tájleírás alapján szinte teljesen pontosan azonosítható, hogy hol állt egykor az a nádkunyhó, majd késõbb téglaház, amely Fekete István Tüskevár és a folytatásaként megírt Téli berek címû regényének "fõszereplõje", de legalábbis fõ helyszíne volt. Az író ugyan mindkét könyvében kerülte a településneveket, de miután a Fenékpusztához közeli Diás-sziget volt gyakori tartózkodásának helyszíne, s mert itt folyik össze az õs-Zala és a Hévízi-csatorna, a regénybeli útmutató ma is odavezeti az olvasót Matula, Tutajos és Bütyök "születési" helyéhez.

 Talán már pontosan nem is lehet nyilvántartani, hogy hány millió példányszámban látott napvilágot Fekete István egyik legnépszerûbb regénye, a Tüskevár, de az szinte bizonyos, hogy nincs olyan generáció, amely ne olvasta, vagy látta volna tévésorozat formájában a Kis-Balaton élõvilágát talán legérzékletesebben bemutató alkotását. Az 1950-es években született mûvet és folytatását a mai nemzeti park területén írta, s bár soha nem lakott itt, de hosszú éveken át rendszeresen visszatért hosszabb-rövidebb idõre a számára kedves természeti környezetbe.

Testközelben a Kis-Balaton élõvilága

A Zala folyó és a Hévízi-csatorna ölelésében elterülõ sziget és annak környezete máig megõrzött valamit az egykor mocsaras-lápos Kis-Balaton szépségeibõl. Költözõ madarak, ragadozók és a vízi világ lakói népesítik be most is a környéket, ami jelenleg is látogatható, bár csak avatott szakvezetõ kíséretével.
Kopek Annamária, a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság turisztikai és oktatási osztályának vezetõje ezt azzal magyarázta, hogy a mintegy 14 ezer hektáros Kis-Balaton nemcsak hazai, de nemzetközi védettségû területként van nyilvántartva. A táj és lakóinak minél fokozottabb védelme érdekében szükséges, hogy a vadvízi világot csak az azt jól ismerõ szakember vezetésével lehet megtekinteni.
A Kis-Balatont három helyszínen szakvezetõvel és egy kisebb területen szabadon is lehet látogatni. A Kányavári-sziget bármikor megtekinthetõ, s hogy ne legyenek információ híján az ide érkezõk, a búbos vöcsökrõl elnevezett tanösvényen sétálhatnak végig, s közben a táblák leírása alapján megismerhetik a terület jelentõs madárállományát.
- Itt nemcsak fészkelnek a szárnyasok, de nemzetközi vonulási útvonalukon a hideg hónapokban telelõhelyet is jelent ez a lápos terület - tette hozzá Kopek Annamária.
Szakvezetõ irányításával ismerhetõ meg a Vörsön mûködõ tájház, amely májustól szeptember végéig látogatható. A kápolnapusztai bivalyrezervátum egész évben nyitva tart, itt ma már nemcsak a századokkal ezelõtt legfontosabb haszonállatnak számító vízibivalyok, hanem szürkemarhák is élnek, de a természetvédelmi program keretében néhány éve ide telepített ürgék vidám bújócskázását is élvezhetik a látogatók.
Matula "otthonába", a Diás-szigetre hetente öt napon át, naponta kétszer indulnak vezetett túrák, amelyek nyaranként egyre több érdeklõdõt vonzanak. A szakember elmondta: tavaly alakították itt ki a kócsag tanösvényt, amely rövid betekintést ad az élõhely állat- és növényvilágába, az egykor itt élõ emberek foglalatosságaiba.

Végig az ösvényen

A Kis-Balaton kutatóházhoz érkezõk a gyalogtúrát a télen is langyos vizû Hévízi-csatorna és az egykor zabolátlanul kanyargó Zala folyó összefolyásánál kezdik. Már az elsõ lépések során valóban a természet közelségében érezheti magát a látogató, mert a vízfolyásokon hattyúk, szárcsák, kárókatonák tûnnek fel, a szerencsések vidrát is láthatnak. A hattyút azonban ma már a természetvédõk sem fogadják örömmel, mert túlszaporodott, ráadásul agresszív, az általa kiszemelt területrõl elüldözi a többi vadmadarat.
Az elsõ információs tábla arról mesél, hogy amikor a Festetics-uradalom része volt a Kis-Balaton, az állattartás szempontjából fontos területnek számított. Szürkemarhák, disznókondák éltek itt és jelentõs számú vízibivaly. Ez utóbbiak tenyésztését és génmegõrzését felvállalta a nemzeti park igazgatóság, ennek érdekében mûködteti Kápolnapusztán a rezervátumot, ami korábban a nagykanizsai állami gazdaságé volt. Nem egészen 40 állatot vett át a magyar állam, amely kezelésbe adta a nemzeti parknak a területet, ahol ma már 150 egyed él, továbbá a zalavári legelõkön még ugyanennyi bivalyt tartanak.
- Ezek a kérõdzõk nem ridegtartásúak, így télen szükségük van istállóra. Mindkét helyen, Kápolnapusztán és Zalaváron is megvan a megfelelõ istálló és legelõterület a számukra. 

A két vízfolyás közti töltésen folytatott sétán hamar megérezni a mocsárgáz szagát, ami arra utal, hogy tõzeges lápterületen vagyunk. A szakember felidézte: a Zala szabályozása elõtt a folyó áramlási útvonala a Kis-Balatonon vezetett át. A lecsapolás elõtt ezen a lápos területen vezetett az útja a Balatonig és ez természetes víztisztítást biztosított. Ezt a funkcióját akkor vesztette el, amikor mederbe terelték a Zalát, így a folyó melletti települések szennyvize is egyenesen bekerült a tóba. Késõbb ezért volt szükség a Kis-Balaton egyes majd kettes ütemének víztározójára, mert rájöttek, hogy a Zala megtisztítását csak ez biztosítja.

Fekete István kunyhói

A Diás-szigetre már úgy érkezik a látogató, hogy a folyóparton a víz fölé hajló fák, nádas és sás fogadja. A kis szigeten a korabeli halászati eszközök is látható, többek között a vejsze, amely valaha nádfonatból készült, és függõlegesen a sekély vízbe eresztve halterelõként és csapdaként szolgált.
Amint belépünk a szárazulatra, takaros nádfedeles házhoz érünk, amely mellett egy nádkunyhó is áll. Ez utóbbi Matula kunyhójának hû másolata, az eredetit ugyanis még az ötvenes években lebontották, akkor épült a most is álló téglaház.
A Matula-kunyhó valójában az író szálláshelyéül szolgált. Berendezése egyszerû: két fából ácsolt ágy, rajta szalma szolgál "matracként", a fal mellett apró asztal. A döngölt földpadlós építmény talán négy négyzetméter lehet. Ebben a környezetben vetette papírra a Tüskevárt...
A kunyhót késõbb elbontották, mert 1954-re megépült a ma is álló ház. Ennek dolgozószobájában született azután a Téli berek, és a kisróka kalandjait bemutató, rajzfilmként is óriási sikerû Vuk.
Aki végigjárja a túra útvonalát, hallhat arról, hogy ki is volt valójában Matula bácsi, élõ vagy kitalált személy volt-e. Nevét és alakját az író több ember valós személyiségjegyeibõl alkotta. Somogyfajszon egy gyerekkori barátjának nagyapját hívták Matulának, de az öreg regénybeli alakjában ott van a tavaly elhunyt természetvédelmi õr, Futó Elemér nagyapjának személyisége is.
Az 1900-ban a Somogy megyei Göllén született és 70 éves korában elhunyt Fekete István mezõgazdász végzettséget szerzett. Elsõ regényét, A koppányi aga testamentumát az Országos Gárdonyi Géza Társaság történelmi témájú pályázatára írta 1936-ban, s egybõl elsõ díjat nyert. Hamarosan beválasztották a magyar írók szûk körû társaságába, de a kommunizmusról vallott nézetei miatt 1946 után évekig nem jelenhettek meg a természetrõl és az állatvilágról szóló írásai sem.
A Diás-szigeten álló téglaház egyik szobája ma Fekete István emlékhelye. Korhû berendezése mutatja, hogy milyen körülmények között alkothatott a Kis-Balaton szerelmese. A sarokban álló könyvespolcon pedig szinte valamennyi mûvének megtalálható egy-egy példánya.
A ház egy másik helyisége ugyancsak emlékszoba, Vönöczky Schenk Jakabról nevezték el, aki a múlt század elsõ harmadában meghonosította Magyarországon a madárgyûrûzést. Ebben a szobában a gyerekek és a felnõttek is számos érdekességet láthatnak: vannak itt madárszõtte fészkek, levedlett siklóbõrök, bogarak, kagylók és tojások, amelyek mind a Kis-Balaton gazdag élõvilágát hivatottak képviselni.

Lendvai Béla (MTI-Press)