– Már a 2007. június nyolcadikai sajtótájékoztatómon kifejtettem: Meggyõzõdésem szerint jelentõs változásokra van szükség az önkormányzati sportpolitika területén. A most újfent elfoga-dott sportkoncepció azonban továbbra is alkalmatlan arra, hogy a kanizsai sportban minõségi változást indukáljon. Egyesületi elnökként mindig azon voltam, hogy összefogással, közös akarattal valósítsuk meg céljainkat. Az önkormányzat többsége erre nem volt vevõ, sõt... – kezdte Tóth László, majd így folytatta.

– Marton István polgármester által (is) képviselt és terjesztett elképzelésével – miszerint az egyesületet meg kell szûntetni, s a szakosztályai pedig legyenek önálló egyesületek – szemben azt képviseltem, hogy az NTE 1866 legyen a város egyesülete, de ne a városé! Ha a városvezetés polgári lenne, nem engedhetné meg már csak városmarketing, városimázs okán sem, hogy Magyarország legrégebbi ma is mûködõ sportegyesülete, mely sporttörténeti jelentõsége okán ma már nemzeti értéket képvisel, megszûnjön. Véleményem szerint már 2007 elején megkezdõdött az egyesület ellehetetlenítése. (Gondolok itt lásd a nõi kézilabda szakosztályunk önkor-mányzati támogatásának a mértékére). Nemegyszer közvetve vagy közvetlenül, olykor nyílt, máskor alattomos politikai támadás, fe-nyegetés célpontja volt az egyesület elnöksége. Mostanra elegem lett az állandó intrikákból, semmirevaló emberek alantas játszmáihoz a továbbiakban nem kívánok aszszisztálni. Marton István polgármester az utóbbi hónapokban összevissza beszél tücskötbogarat, személyem kapcsán igaztalan vádakat sugall, ezzel megsértve jó hírnevemet és becsületemet – Lásd a Nemzeti Sport 2008. január 8.-i, Zalai Hírlap február 2. számát –, melyekért jogi úton kívánok elégtételt venni.