Meglepetésként érte Rózsás János írót, Gulag-kutatót, hogy a szovjet kényszermunka-táborok szörnyûségeinek kutatásáért, tapasztalatainak emlékiratokban való megörökítéséért az augusztus 20-iki nemzeti ünnep alkalmából átvehette a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje (polgári tagozata) kitüntetést pénteken a Parlamentben.

 A gyakran "magyar Szolzsenyicinnek" is nevezett író az MTI-nek felidézte: tíz évvel ezelõtt kapta meg az érdemrend lovagkeresztjét, ezért nagyon meglepõdött, mikor értesült az újabb elismerésrõl, amelyre nem számított.
Rózsás János magát a magyar Gulag-foglyok krónikásának tartja, aki egész életét arra tette fel, hogy megörökítse az utókor számára a táborokba hurcoltak sokáig elhallgatott, letagadott sorsát. Elsõ publikációinak megjelenésében Szolzsenyicinhez fûzõdõ barátsága segítette a kutatót, aki az utóbbi huszonöt évben öt írását jelentette meg a témában, köztük a többször is kiadott GULAG-lexikont.
"Újabb köteten nem dolgozom, ehelyett az emlékirataim teljes formában való leközlését készítem elõ. A Keserû ifjúság háromszor jelent meg különbözõ címeken, de anyagi okokból mindegyik kiadó megcsonkítva jelentette meg az emlékirataimat, amely eredetileg három kötetbõl - Ukrajna, Észak-Urál és Kazahsztán - állt volna" - árulta el.
Rózsás János szerint számos túlélõ emlékirata még tudományos feldolgozásra vár. "Ezt a történészeknek meg is kellene tenniük, mert 700-800 ezer ember szenvedésérõl van szó" - mondta, hozzátéve, hogy a legfrissebb kutatások szerint a német és a japán hadifoglyok után harmadik legnagyobb számban magyarok dolgoztak a Gulagon.
Rózsás János 1926. augusztus 6-án született Budapesten. 1940-tõl segédtisztviselõ, jegyzõségi írnok, majd fõmérnöki titkár volt. 1944 decemberében a Vörös Hadsereg letartóztatta. Az volt a vád ellene, hogy önként harcolt a Szovjetunió ellen magyar leventeként. 1944 és 1953 között a szovjet Gulag kényszermunkatáboraiban raboskodott. Két évet töltött Ukrajnában, majd éveket az észak-uráli Szolikamszk erdeiben. Az utolsó négy esztendõt Kazahsztánban dolgozta le, Karabas és Szpasszk után Ekibasztuz bányászvárosában; Alekszandr Szolzsenyicinnel, a késõbbi Nobel-díjas orosz íróval ez utóbbi városban ismerkedett meg, három évet töltöttek együtt.
Rózsás Jánost 1962-ben a Szovjetunió Legfelsõbb Bírósága rehabilitálta. A történész-író 1997 óta a Magyar Írószövetség tagja. Könyvei a rendszerváltozás elõtt csak külföldön jelenhettek meg: Münchenben adták ki 1986-ban a Keserû ifjúság, 1987-ben az Éltetõ reménység címû mûveit. 1995-ben már Magyarországon jelent meg a Duszja nõvér, 2000-ben a GULAG-lexikon és 2005-ben a Leventesors. 2001 augusztusában megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjét. 2003-ban a Magyar Mûvészeti Akadémia aranyérmével, valamint a Zala megye díszpolgára címmel tüntették ki.

MTI