A Deák téri zászlófelvonást követõen a Hevesi Sándor Mûvelõdési Központ lépcsõi elõtt jöttek össze az ünneplõ kanizsaiak. Wass Albert versét Jerausek István önkormányzati képviselõ szavalta: Ha kell gyalog is, éhesen, vacogva, tépett lélekkel és halálra váltan: csak otthon legyünk egyszer a hazánkban! – hangzott a megrázó sóhaj. Ezt követõen az idei Város Napján díszpolgárrá avatott piarista öregdiák, a városáról, annak kórházáról és egykori iskolájáról idegenben sem megfeledkezõ orvos: prof. dr. Perjés Ottó lépett a mikrofonhoz. Ünnepi beszédét ide kattintva olvashatják, Gazdag országot örököltünk címmel.

A Kanizsa Pékségnek erre az alkalomra sütött felajánlását, a piros-fehér-zöld szalaggal átkötött új kenyeret a Zalagyöngye Táncegyüttes két táncosa tartotta, míg Vereb Zsolt piarista igazgató atya a jelenlévõkkel imádságos gondolatait osztotta meg:
- Az áldatlan új kenyér ünnepe – az elõzõ rendszer hagyatéka. Miért fontos számunkra Szent István napján a kenyér megáldása? Biztosan nem azért, hogy az egyház ide is betegye a lábát, és papja ripacsként szereplési lehetõséghez jusson. Akkor miért?
Mert a kenyér az életet jelenti. A kenyér számunkra a mindennapi betevõ falat, melyért a Miatyánkban is imádkozunk. Isten a természetfelettivel a mi természetes cselekedeteinkre épít. Szent István felismerte, hogy az Isten igéje, a kölcsönös szeretet, a békesség, az irgalmasság, a megbocsátás utáni vágy sokkal nagyobb éhségérzettel tör ránk, mint a mindennapi betevõ kielégíthetõ éhségérzete. Szentistváni örökségünk ennek a lelki táplálásnak felvállalása, igényes folytatása. Máshol azt mondja Jézus: az az én eledelem, hogy teljesítem mennyei Atyám akaratát. Országunk akkor jut elõrébb, ha mi is a tõlünk elvárható mértékben teljesítjük kötelességeinket.
Nem vitetni kell magunkat az ország szekerével csodaváró módon, hanem mindenkor meg kell cselekednünk, amit megkövetel a haza, a becsület, a lelkiismeret. Ezért tartjuk fontosnak, hogy az Egyház – amely nem csak a papok kiváltságos testülete, hanem minden megkeresztelt embernek a társadalom minden tagjáért felelõsséget vállaló közössége – ezen a napon hallassa a hangját. Isten áldását kérje erre a kenyérre, és ezen kenyéren keresztül egész nemzetünkre. – fejezte be Zsolt atya az áldást bevezetõ szavait.
Az új kenyeret Cseresnyés Péter polgármester szegte meg. Ezután Buvári Réka szívhez szóló magyar népdalai, majd a Zalagyöngye Táncegyüttes fergeteges mûsora adott fényt és meleget az ünnepen.
Este az Alsótemplomban valamennyi plébániáról gyülekeztek a kanizsaiak, hogy polgármesterükkel együtt részt vegyenek a Horváth Zsolt pókaszepetki plébános által bemutatott szép hagyományon, a Város miséjén. A vendégatyának, Radax esperes úr egykori káplánjának megerõsítõ szavait Mécs László soraival köszönte meg a házigazda Lóránt atya: Be szép az ország, hogyha szeretik!
 

(További képek a galériában)