A tanévkezdés elõtti utolsó csöndes napok egyikén tartotta meg hagyományosan a piarista nagycsalád a rend alapítójának, Kalazanci Szent Józsefnek ünnepét. A kápolna Királyi Pál utcai környezete is éppen ezidõtájt újult meg. A koncelebrációs misét vezette és a szentbeszédet mondta az a bencés atya, aki a Collegium Musicum Jaurinense, a gyõri Czuczor Gergely Bencés Gimnázium és Kollégium Ének- és Zenekarának karnagya.

A piarista rend alapítója megérte, hogy minden munkája elpusztult. Ezért volt olvasmánya a Kalazanci misének Jób története. Kelemen Áron atya a tizenhetedik századi jezsuita énekelt iskoladrámák, azaz oratóriumok ismerõjeként fûzött gondolatot hozzá. Giacomo Carissimi ugyanis – akinek mûveit évrõl évre nagy kedvvel és tehetséggel adják elõ a gyõri gimnazisták – Jób történetét lényegre törõen tömörítve zenésítette meg. A hosszantûrését próbára tevõ rossz híreket, csúcspontjukként gyermekei halálhírét maga a Kísértõ közli az apával. Jóbot fájdalmában Isten angyala erõsít, hogy ki tudja mondani: Az Úr adta, az Úr elvette, legyen áldott az Úr neve…

 Áron atya felhívta a figyelmet arra, a rossz hír hozóját hogyan utasítja távozásra az angyal: Vade, vade, Spiritus malus, azaz: Távozz, távozz, Gonosz lélek! Bizony, a jólértesültség máza alatt minket is ezernyi negatív információ bombáz. Ismerjük föl hát mi is bennük a kísértést, amely Istennel próbálna minket szembefordítani.
Amihez a kedves olvasó is hozzáteheti a maga tapasztalatát. Azokat a szánnivalókat, akik – már-már betegesen - mindenben a rosszat keresik. A médiából áradó tragédiákat – miközben tudjuk, nem a világ lett rosszabb, csak a hírközlés gyorsabb. Azokat az ismerõsöket, akik csak arról tudnak beszélni, mit hogyan nem lehet. Akik ugyancsak rászorulnak Muhammad Ali mondására: A lehetetlen nem létezik. És Giacomo Carissimi mondatára: Vade, vade Spiritus malus!
P.J.