Múlt héten nyílt meg Ludvig Dániel képzõmûvész kiállítása Kendlimajorban. Az idõzítés akár szimbolikus is lehet, hiszen Dániel éppen aznap lett 30 éves.

A fiatal mûvész mérföldkõhöz érkezett azon az úton, melynek elsõ jelentõs állomása az az önálló kiállítás, amely 2004-ben nyílt meg a Trend Art Galériában. A debütáló ifjú akkor már több éve, nemzetközi mûvésztelepeken kezdte kialakítani önálló stílusát. 

Ludvig Dániel mûvészetét a festõmûvész édesapja által képviselt organikus világkép jellemzi, de formavilága, témaválasztása eltérõ, egyéni. Korai képei mindennapi félelmeinkkel, szorongásainkkal, örömeinkkel, vonzódásainkkal, vágyainkkal és kötõdéseinkkel szembesítenek. Alkotásainak nincs címe, hiszen már az is egyfajta orientációt sugallna, megkönnyítve ezzel a szemlélõ dolgát. Az idõ, a pillanat kivetített lenyomatai ezek a képek, amelyekre jó ránézni. Azt nem tudjuk, hogy mi a titkuk és azt sem, hogy miként válnak ezek az alkotások generációk számára közös élménnyé Nagykanizsától Szingapurig, Helsinkitõl Zaragozáig. A kiállítás 2004-tõl napjainkig keresztmetszetét adja Ludvig Dániel mûvészi útkeresésének.  

Wilheim Gábor e gondolatok jegyében nyitotta meg a kiállítást és hogy igazán emlékezetessé tegye azt, arra kérte az egybegyûlteket, hogy mindenki egy-egy mondattal ajándékozza meg a fiatal mûvészt. Ez aztán kellemes perceket és vidámságot csalt a kissé megilletõdött mûvész arcára. A köszöntések után aztán mindenki elmerülhetett abban az õsi szimbolikát idézõ világban, ahol állandó deja vu keríti hatalmába. A tárgy és árnyéka, a látható és a képzelt világ. A nonfiguratív ábrázolásmód mellett, figurális kompozíciókkal és csendéletekkel is találkozhat a látogató. Dániel új kifejezésmódját jelenítik meg azok a térplasztikák, amelyek képeinek világát emelik ki a síkból, és helyezik át a térbe. Érdekes kísérletek ezek, a pontok és ellenpontok megjelenítésére, az organikus világ újrafogalmazására, ahol titkokat, üzeneteket rejtenek a kõbe vésett ujjak és szemek.
H.Gy.