Újabban nem múlik el hét anélkül, hogy ne kerülne szóba egy kanizsai mozi léte, vagy nemléte. A mozival kapcsolatban - politikusnak és mûkedvelõnek egyaránt - hasznos lehet Nagy Csaba, Nagykanizsa mozitörténete címû könyve. A kötet  az Értékközvetítõ Kanizsa Alapítvány gondozásában jelent meg.

– Majdnem húsz évvel ezelõtt kezdtem el kutatni Nagykanizsa mozitörténetét egy szakdolgozathoz – meséli az elõzményeket a szerzõ, Nagy Csaba. – Ahogy belemerültem a kutatásba, egyre érdekesebbnek tûnt a dolog, ez olyan, mint amikor az ember kinyit egy régi dobozt, s elõkerülnek belõle az újabb, meg újabb családi emlékek, s a végén már nem tudsz tõle megszabadulni, mert minél régebbi levelek és képek akadnak a kezed ügyébe, annál több kérdés vetõdik fel benned. Hamar rájöttem én is, hogy hihetetlenül izgalmas dologra bukkantam. Egyre több ismeretlen név és cím került elõ, s nyilvánvalóvá vált, hogy a Béke Mozi mögött –ahova akkoriban jártunk- egy forrongó, pezsgõ üzleti élet évszázados története áll.

– Ez a történet különbözik valamiben más városok hasonló mozi históriájától?

– Húsz vidéki város mozikultúrájának fejlõdését vizsgáltam, de a kanizsai nem tér el ezektõl semmiben. Habár annyiban mégis, hogy érezhetõ volt: Nagykanizsa földrajzi adottságai mennyire kedvezõek. De nézzük a dátumokat! 1895. december 28-ára datáljuk a mozi születését, ekkor került sor a Lumiére-fivérek híres párizsi vetítésére. 1896. április-márciusa környékén már a fõvárosban is zajlik vetítés, s a csoda, a mozi, novemberre már ideér Nagykanizsára is. Vegyük észre, hogy tizenegy hónap telt el csak a világpremier óta! Ez bizony, még az internet korában is gyors. Az 1900-as évek elsõ évtizedében a vándormozik után megépülnek az elsõ állandó vetítõhelyek. Jól jött a moziknak a világháborút követõ idõszak, amikor az emberek vidámságot, felejtést kerestek. A húszas évektõl aztán megszilárdult a mozikat mûködtetõ üzleti rendszer. Nagykanizsán tehát 1896. november harmincadikán volt az elsõ vetítés, amit a Polgári Egylet szervezett. 1907-ig vándormozik jártak a városban, évente általában egy-egy alkalommal. Sok konfliktus jellemezte ezt az idõszakot, mert a színházak –jogosan- féltek a nagy konkurenciát jelentõ moziktól. Erõs volt az érdekérvényesítõ képességük, még azt is sikerült elérniük, hogy a városi képviselõ-testület rendeletben szabályozza a vetítések idõszakait, hogy véletlenül se veszélyeztessék a színjátszók bevételeit. Érdekes, hogy Nagykanizsán nem annyira a hagyományos sátoros mozi jelent meg, hanem a kávéházi mozi, ami egy kicsit talán elõkelõbb volt, mint a köznép szórakoztatására is alkalmas társa. Ugyanis az elsõ vetítésekre a Polgári Egylet kávéházában került sor. Az elsõ kanizsai állandó mozi pedig a város fõterén, a Fiume Kávéházban nyílt meg, a tulajdonos Apolló Mozgószínház néven létesített ott egy mozit, amely ingyenes volt. Egy ideig egész szépen mûködött a dolog, volt akkor egy Nagykanizsa címû lap is, amelyben rendszeresen hirdette a legújabb filmeket. Valószínû azonban, hogy nem hozott elegendõ profitot, azaz a kávéházi forgalomban nem jelentett akkora növekedést az ingyenes látványosság, hogy a költségeket felülmúlta volna.

Érdekességként azt is megemlítette Nagy Csaba, hogy már ebben a korban, azaz röviddel a mozi születése után megjelentek a pornófilmek is. A találékony férfinép hamar felismerte a mozgóképben rejlõ nagy lehetõségeket.
– Ugyanebben az épületben, csak éppen az emeleten nyílt meg 1908-ban az elsõ, immár ténylegesen is üzleti alapon mûködõ mozi, a Kálmán Pál újságíró-szerkesztõ tulajdonában lévõ Uránusz. A késõbbiekben egy nyomdász is üzemeltetett mozit, hozzá kapcsolódik az elsõ nagy szexfilm-botrány. Õ is az Erzsébet téren, a Szarvas Szálló emeletén mûködtette a moziját, ez Uránia néven nyílt meg, de akkoriban éppen Edisonnak hívták. Ez a nyomdász, Brónyai Lajos úgynevezett férfiestélyeket szervezett, amelyeken bizony, szexfilmeket vetítettek. Ennek igazán botrányos vége lett, a királyi ügyész úgy vélte, nemi felvilágosításnak kissé sok, amit a közönség láthatott, s eljárást indított Brónyai ellen. A dolog pikantériája, hogy a botrányos vetítés másnapján az egész díszes hivatalnok társaság, az ügyésztõl a rendõrfõnökig beült, ingyen megnézte a filmet, majd úgy döntött, hogy el kell kobozni a kópiát.

– A város örök mozija mégis csak a mai Medgyaszay Ház.

– Amikor a ház épült, jó üzlet volt az önkormányzatoknak mozit üzemeltetni. A mai Medgyaszay Ház egyébként mozinak is épült, habár valóban színháznak indult. Ugyanis amikor a beruházást végzõ társaság majdhogynem csõdbe ment, akkor a város úgy vette át az egész beruházást, s úgy adta hozzá a tõkét, hogy itt nem csak színház, hanem mozi is lesz. Ez nem véletlen, éles szemmel meglátta benne az üzleti lehetõséget. Nem úgy a késõbbiek. Úgy hiszem egyébként, hogy a kanizsai mozizás történetében két esetben hibázott nagyot az önkormányzat. Elõször akkor, amikor betelepült Kanizsára a multiplex, s az akkori önkormányzat erre fel úgy döntött, teljesen leveszi a kezét a város mozijáról. Ez adta meg a kegyelemdöfést. A másik hibát akkor követte el a város önkormányzata, amikor megkezdõdött a felújítás, amit úgy végeztek el, hogy soha többé ne lehessen ebben az épületben mozit mûködtetni. Azóta nincs funkciója az épületnek.

Nagy Csaba úgy véli: nincs esély arra, hogy ismét rentábilisan mûködtessenek mozit a városban, hiszen a fogyasztói szokások jelentõsen átalakultak. Nyakunkon a digitális televízió, s százezer forintért már nagyon jó házi mozirendszert lehet vásárolni. Amellyel akár férfiestélyt is rendezhetünk...

Horváth Attila