Az iskolák vezetõi szintû összevonása után lezajlottak az idei tanévnyitó ünnepségek. Az alábbiakban Bene Csabának, a Nagykanizsai Mûszaki Szakképzõ Iskola és Kollégium fõigazgatójának beszédét olvashatják.

 Tisztelt Szülõk, kedves diákok, Kollégák!

Szeretettel köszöntök minden megjelentet a Nagykanizsai Mûszaki Szakképzõ Iskola és Kollégium elsõ, ezen belül a Zsigmondy - Széchenyi tagintézmény 12. tanévnyitó ünnepélyén.
Különleges alkalom ez a mai, hiszen diákok, szülõk, a mai napon szembesülnek közvetlenül azokkal a változásokkal, amelyek 2011. augusztus elsejétõl léptek életbe iskolánkban, és még három középiskolában, valamint négy általános iskolában, Nagykanizsa Megyei Jogú Város Közgyûlésének korábbi döntése következtében.

 Ennek megfelelõen a Nagykanizsai Mûszaki Szakképzõ Iskola és Kollégium kettõ tagintézménnyel, a Zsigmondy – Széchenyi, valamint a Cserháti tagintézménnyel fogja kiszolgálni a felsõfokú oktatás, a város és környéke, a régió iparának, szakember igényét.
Nagy tisztelettel köszöntöm, és szeretném bemutatni az iskolavezetés tagjait:
1. A Zsigmondy – Széchenyi tagintézmény tagintézmény vezetõje Laukó Emõke kolléganõ, tagintézmény vezetõ helyettes Hajas Zoltán kolléga, gyakorlati oktatás vezetõ helyettesi feladatokat lát el Patonai Katalin kolléganõ, Erdõdi Tamás, és Radics Tamás kollégák
2. Az iskolánkban mûködõ esti tagozat vezetõje, Suhai Zsolt kollégánk az önkormányzatnál szolgálja tovább az oktatásügyet, a tagozatvezetõi feladatokkal Szele Imre kollégámat bíztam meg.
3. A Nagykanizsai Mûszaki Szakképzõ Iskola és Kollégium Fõigazgató helyettese Anda Zoltán kollégám, a gyakorlati oktatás vezetõi feladatokat Borbás Sándor kollégám, a Cserháti tagintézmény tanára látja el.
A megbízásokhoz gratulálok, munkájukhoz sok sikert kívánok.
Kedves Diákok!
A világban, országunkban, és itt az iskolában zajló állandó változások közepette szeretném felhívni a figyelmeteket néhány általam fontosnak tartott tényre, amelyek nagyban befolyásolhatják már ebben a tanévben közös munkánkat.
* Csak a becsülettel elvégzett munkával lehet érvényesülni az életben, a társadalomban és itt az iskolában is.
* A Ti munkátok itt az iskolában a tanulás.
* Itt, és most dõl el, hogy életetek során milyen minõségû életet tudtok biztosítani saját magatoknak, családotoknak, gyermekeiteknek.
* Végezze hát mindenki saját képességeihez mérten a legjobb szinten a munkáját.
* Tanúsítsatok szabálykövetõ magatartást, tartsátok be a házirendben leírt, általatok is elfogadott szabályokat.
És itt egy fontos törvényi változásra hívom fel a figyelmet. 2012. január elsejétõl Magyarországon is tilos lesz minden közintézményben a dohányzás. Ennek jegyében 2011. szeptember elsejétõl a Nagykanizsai Mûszaki Szakképzõ Iskola és Kollégium teljes területén tilos lesz a dohányzás!
Nagy tisztelettel kérek minden érintettet, hogy szíveskedjenek betartani ezt a szabályt, hiszen egyik legfontosabb értékünk, az egészségünk, vigyázzunk hát rá!
Kedves diákok!
A korábban felsorolt személyi változások mellett nyugdíjba vonult Girgásné Kaszás Judit kolléganõ, Császár Béla, Cseke István, és Kovács László kollégáink.
Munkájukkal hosszú éveken keresztül öregbítették iskolánk, és az elõd iskolák hírnevét. Családjuk körében eltöltött, boldog nyugdíjas éveket kívánok nekik.
Ugyancsak nem kezdik el velünk a tanévet Dianiska Zsuzsanna és Juhász Judit tanárnõk,és Michalovics László kolléga.
Új munkájukhoz, tevékenységükhöz sok sikert kívánok!
Kedves Kollégák, diákok!
Tom Lehrer idézetével kívánok közös munkánkhoz sok sikert a 2011-2012. tanévben:
„Az élet olyan, mint egy csatorna. Hogy mit lehet kihozni belõle, az attól függ, hogy mi lett beleadva.”
Adjunk hát bele a tõlünk telhetõ legtöbbet!!!
Ehhez kívánok mindenkinek bányász köszöntéssel „Jó szerencsét”

Tisztelt Szülõk , kedves diákok, Kollégák!

Szeretettel köszöntök minden megjelentet a Nagykanizsai Mûszaki Szakképzõ Iskola és Kollégium elsõ, ezen belül a Cserháti tagintézmény 72. tanévnyitó ünnepélyén.
Külön köszöntöm az iskola kapuját elõször átlépõ 9. évfolyam tanulóit, a kedves szülõket.
Különleges alkalom ez a mai, hiszen diákok, szülõk, a mai napon szembesülnek közvetlenül azokkal a változásokkal, amelyek 2011. augusztus elsejétõl léptek életbe ebben az iskolánkban, és még három középiskolában, valamint négy általános iskolában, Nagykanizsa Megyei Jogú Város Közgyûlésének korábbi döntése következtében.
Ennek megfelelõen a Nagykanizsai Mûszaki Szakképzõ Iskola és Kollégium kettõ tagintézménnyel, a Cserháti, valamint a Zsigmondy – Széchenyi a tagintézménnyel fogja kiszolgálni a felsõfokú oktatás, a város és környéke, a régió iparának, szakember igényét. Közös, és nagy a felelõsségünk a mûszaki szakképzés területén.
Nagy az elvárás velünk szemben a gazdaság, a szülõk részérõl. Azon leszek, azon leszünk a tantestülettel együtt, hogy minél magasabb szinten feleljünk meg ennek az elvárásnak.
A Cserháti tagintézményben jól felkészült tantestület biztosítja a magas színvonalú oktatást mind a szakmai, mind a közismereti képzés területén.

Rendelkezésre állnak a korszerû oktatástechnikai eszközök, és azok folyamatos fejlesztésérõl sem mondhatunk le. Kiemelt feladatomnak tekintem, hogy az tagintézmény épületeinek felújítására, fejlesztésére a forrásokat elõteremtsük, és a 21. század követelményeinek megfelelõ környezetet biztosítsunk az itt dolgozó pedagógusok, szakoktatók, az itt tanuló diákok részére.
A fent felsoroltakhoz már csak a céljaikat pontosan ismerõ, a sikerért tenni akaró diákokra van szükség – rátok, akik itt álltok velem szemben – és akkor a siker nem maradhat el.
Tisztelt szülõk, kedves diákok!
Nagy tisztelettel köszöntöm, és mutatom be a régi-új iskolavezetés tagjait:
1. A Cserháti tagintézmény vezetésével Farkas Tünde kolléganõt, a tagintézmény vezetõ helyettesi feladatok ellátásával Marton László kollégát, a gyakorlati oktatás vezetõ helyettesi teendõk ellátásával Tukacs Attila kollégát bíztam meg
2. A Nagykanizsai Mûszaki Szakképzõ Iskola és Kollégium Fõigazgató helyettese Anda Zoltán kollégám, a gyakorlati oktatás vezetõi feladatokat Borbás Sándor látja el, a kollégium vezetõje Hargitai Tibor tanár úr.
A megbízásokhoz gratulálok, közös munkánkhoz sok sikert kívánok.
Kedves Diákok!
Újszerû, idegen környezetben az emberben, bennem is, bennetek is akaratlanul megfogalmazódik a kérdés:
Mi dolgom van a világban? Mi dolgom van itt?
Nem tudom, hányan vannak köztetek, akik nemcsak költõi kérdésként kezelik ezt a problémát, hanem komolyan keresik is rá a választ. Én elgondolkodtam rajta az elmúlt napokban, és azt a néhány gondolatot, amire jutottam, szeretném most veletek megosztani.
Hallottam nemrég egy nagyon szellemes összefoglalást arról, hogy mi is az, ami furcsává teszi a mi világunkat, mi az, ami megnehezíti a dolgunkat, amikor jól akarjuk érezni magunkat a bõrünkben.
Korunk paradoxonja, hogy magasabbak az épületeink, de kicsinyesebb a természetünk, szélesebbek az autópályáink, de szûkebb a látókörünk.
Többet költünk, mégis kevesebbünk van, többet vásárolunk, de azt kevésbé élvezzük.
Nagyobbak a házaink és kisebb a családunk, több a kényelmünk, de kevesebb az idõnk; több a szakértõnk, mégis több a problémánk, több gyógyszerünk van, de kevesebb az egészségünk.
Túl sokáig fennmaradunk, túl fáradtan kelünk, túl keveset olvasunk, túl sokat tévézünk.
Megsokszoroztuk a javainkat, de csökkentettük az értékünket. Túl sokat beszélünk, túl ritkán szeretünk, és túl gyakran gyûlölünk.
Eljutottunk a Holdra és vissza, de nehezen megyünk át az út túloldalára azért, hogy egy ismerõssel találkozzunk.
Meghódítottuk a világûrt, de a belsõnket nem.
Nagyobb dolgokat csinálunk, nem pedig jobb dolgokat. Több tervet szövünk, de kevesebbet teljesítünk.
Megtanultunk rohanni, de várni nem.
Több számítógépet gyártunk, hogy több információt tároljunk, hogy több másolatot készítsünk, mégis egyre kevesebbet és kevesebbet kommunikálunk.
Kedves diákok ! Kedves kollégák!
Mennyi mindennel folytathatnánk még a sort. Csak azt érezzük, hogy valami nincsen rendben, nem találjuk helyünket a világban, túl nehéz nyugodtan és boldogan élni. Nem tudjuk miért.
Abban bízom, hogy az iskola – mind az, amit az iskolában tanulhattok és megtanulhattatok – segít majd, hogy könnyebben eligazodjatok a világ dolgai közt.
De szembe jönnek majd veletek életetek során olyan problémák is, amelyek megoldásában nem a szakma, nem az itt megszerzett tudás lesz segítségetekre. És akkor majd nektek kell meghozni azt a döntést, hogy nagyobb vagy jobb dolgokat csináltok, hogy vártok, vagy rohantok az életben. Arról álmodunk, hogy az iskola ebben is irányt mutat, még ha ez nem is könnyû.
Mindaz, amit itt emberségrõl, szépségrõl, erkölcsrõl megtanultok, a késõbbiekben – még talán akaratotok ellenére is – emberségesebbé, szebbé, erkölcsösebbé tesz titeket. És akkor már egy kicsit jobbá tettük a világot!
Az egyik legszebb gondolatot ebbõl a hosszú ellentmondás-sorból a végére hagytam. Hátha akkor jobban megjegyzitek!
Az élet nem azzal mérhetõ, milyen sokáig lélegzünk, hanem azokkal a pillanatokkal, amelyektõl elakad a lélegzetünk.
Kívánom, hogy sok ilyen pillanatban, sok élményszerû napban, órában, percben legyen részetek – egyelõre itt az iskola falai közt, aztán pedig majd az úgynevezett nagybetûs életben is.
Ehhez kívánok mindenkinek bányász köszöntéssel „Jó szerencsét” a 2011/2012. tanévben.