Az elmúlt héten többen felkeresték Marton István polgármestert a médiában megjelent írásokkal és hirdetésekkel kapcsolatban. Ezért beszélgetésre hívta a sajtó képviselõit, hogy elmondja: ne reménykedjenek azok, akik a lemondásában bíznak. Nem mond le.

Nem szereti, amikor tendenciózusan és rosszindulatúan jelennek meg a dolgok a különbözõ orgánumokban. Az egyik médiában például az, hogy fizetésemelése kapcsán kirohant a közgyûlésrõl. Holott, ezidáig az volt az egyetlen testületi ülés, ahol jelen sem volt, tehát a közel másfél év alatt egyszer hiányzott. Egy esetben a zárt ülés utolsó elõtti napirendi pontja után ment el. A mostani legutolsón, öt órán keresztül vezette a közgyûlést, amit aztán az utolsó két órára átadott a helyettesének. Olyan napirendi pontok szerepeltek a kistérséggel kapcsolatban, amit már másnap Sopronban terveztek aláírni, ez meg is történt. Miután a jegyzõ ellenjegyezte, illetve rákerült a bélyegzõje, akkor jött el. Semmiféle nagy felindulás nem volt, mint ahogyan a sajtó próbálta érzékeltetni. Olyan törvény pedig nincs, hogy minden közgyûlést a polgármesternek kell vezetni. Viszont létezik olyan, hogyha õ ott van, akkor nem adhatja át a vezetés jogát, amit egyébként sérelmesnek tart, mert egy maratoni közgyûlésnél adott esetben egy polgármester is elfáradhat. Bár amikor hajnali negyed négyig tartott a közgyûlés, úgy vette észre, hogy legkevésbé õ volt elfáradva.

Elmondta továbbá, hogy olyan képtelen vádat is olvasott az egyik elektronikus médiában, hogy nem egyeztette elõzetesen elképzelését a civil szervezetekkel. Noha, õ ezt mindig megteszi. Egyetlen egy olyan esetet sem tudnak felsorakoztatni, hogy valamiféle törvényi kötelemnek nem tett volna eleget.

A vádaskodók szerint eddigi munkájában nem tudott számottevõ eredményt elérni. Marton István szerint, hogy a város talpon maradt, az nagymértékben az õ érdeme is. Ugyanis számtalan olyan pénzügyi esemény történt az elmúlt évben, ami váratlanul sok száz millióval terhelte meg a költségvetést. Közel félmilliárdnyi olyan többletteher szakadt a város nyakába, ami nem volt elõre látható.

A kritikusok szerint az elõzõ városvezetés munkájának gyümölcsét aratjuk le, újonnan indított fejlesztés 2007-ben nem volt. Ez akkora butaság, hogy nem érdemes kitérni rá. Összegzett a polgármester.

Véleménye szerint az önkormányzat gazdasági programjával egyetlen nagy baj az, hogy jelentõs részének megvalósításához a szükséges tíz milliárdok nem állnak rendelkezésre. Amikor valaki valamit követel, csak azt a kérdést felejti el feltenni önmagának, hogy mibõl? Ennyit a meztelen a király címkérõl.

Marton István úgy látja, Kanizsán vannak olyan pártszervezetek, amelyek nagyon jól állnak anyagilag, és nem elõször sikerül hatalmas összegeket kiizzadniuk hirdetésekre, hogy személyét lejárassák.
– Egyesek úgy tûntetik fel, hogy csak az egyik MSZDP-s önkormányzati képviselõ határozott fellépésére került szóba a létminimum, vagy az azalatt élõ polgártársaink támogatásának kérdése. Ez nem igaz. Úgy indult, hogy a kevesebbet fogyasztóknál meg kell találni az a formát, ami alapján a pénzüket visszakaphassák. Továbbra is élénkíteni akarjuk a vállalkozásokat – hangsúlyozta a polgármester. – Azt az ígéretünket, hogy az ingatlanforgalmi adóból a befizetett részt valamilyen formában, akár pályázati úton visszaadjuk, technikailag még nem tudtuk megoldani, de ez is meg fog történni. Tizenkét évig voltam ellenzéki képviselõ, nagyon jól tudom, hogy az apró sikerek eléréséhez mennyit kellett dolgozni.

Böröcz Zoltán nyilatkozatával (lapunk 5-6. oldalán olvashatják) nem kívánt foglalkozni a polgármester. Véleménye szerint, amit a szocialista képviselõ mondott, látszik, hogy rutinos politikustól származik. Azt sem állítja, hogy nincsenek olyan szakaszai, amelyek ne lennének igazak. De az egészet a két helyi baloldali párt iszapbirkózásának tekinti. A Kapolyi-Gyurcsány egyezség értelmében az itteni pártoknak is össze kellene borulni, de ennek õ halvány jelét sem látja, sõt úgy véli, hogy egyesek az országos gondokról való figyelemelterelés miatt próbálnak mûbalhékat kreálni.

Az a fajta egység ami annak idején volt, hála isten, már nem létezik a helyi politikában sem. Személy szerint természetes dolognak tartja, hogy vannak kérdések, amelyeket nem egyformán lát a frakcióval. Viszont az a sok száz, vagy ezres nagyságrendû kérdés, ahol megvan az összhang, soha sincs megemlítve. Ellenben azt az egy-két kérdést, amiben érvek-ellenérvek hangzanak el, egyesek fölnagyítják, és balgaságokat beszélnek holmi ellentétekrõl. A megválasztása elsõ percében sem állította azt, hogy teljes egészében egyetért a Fidesz frakció minden tagja, akár egymással, akár vele. Ez így van jól. Más kérdés, hogy személy szerint tõle sokkal több energiát követel ez a helyzet – utalt a 90-es évek elõtti bolsevik egységre.

Viszályt szítani ott, ahol nincs, teljesen fölösleges! Kétségtelen, azonban, az ellenzék egyes körinek kapóra jönne, ha sikerülne, és a dolgok nem mennének rendben. Így elmondhatnák, hogy bezzeg õk milyen jól tették dolgukat.

Marton István nem ért egyet azzal a kijelentéssel sem, hogy ”…a múlt hibáit sorolja, a rettenetes helyzetért az elõdök a felelõsek, csak hatalomra kerülve tudtuk meg, hogy mekkora a baj”.
– Ez nem, hogy nem igaz, hanem szemen-szedett hazugság – mondta. – Én a választási kampány során 2006-ban mintegy hat milliárdos hiányról beszéltem, és bizony ez egy kicsit több lett. A rettenetes helyzetért pedig nem az elõdök, hanem az elõzõ önkormányzat a felelõs.

Azt állítják róla, hogy a múltra hivatkozva gátlástalanul és méltánytalan módon lecseréli szinte az összes vezetõt, a valódi szakembereket sem kímélve.
– Ez a fél mondat tetszik – jegyezte meg a polgármester –, mert voltak olyanok a testületben, még a baloldalon is, akik a kórházigazgató leváltását megszavazták. Egyébként nem tudok olyan személycserérõl, ami az elmúlt közel másfél évben bárminemû törvényt sértett volna.

Döbbenetesnek tartotta azt a támadást, miszerint a költségvetés készítés közepén cserben hagyta volna munkatársait.
– Ki kell, hogy ábrándítsam az illetõt, mert mielõtt vasárnap elutaztam volna, még szombaton is a költségvetéssel foglalkoztam.
Marton István végezetül elmondta, nem óhajt az egymással veszekedõ baloldali pártok mentsvára lenni. Aki õt kicsit is ismeri, tudja, nem szokta feladni! Sakkozói hasonlattal élve, nem érkezett a dolog a végjátékhoz. Két királyig játszotta a partikat aktív versenyzõ korában is. Ha elindul egy versenyen, vagy belekezd valamibe, ugyanígy jár el most is.

Bakonyi Erzsébet