A reformer, vallási vezetõ, hazafi Lõw Lipót születésének 200., nagykanizsai mûködésének 170. évfordulója alkalmából rendezett konferenciát a Nagykanizsai Zsidó Hitközség és a MAZSIHISZ. A híres rabbi életútját méltató rendezvény nyitányaként, a Lõw család 100 évét bemutató filmvetítést tartottak az MTV Szegedi Stúdiója archívumának anyagából.

Ezt követõen dr. Székely István helyi hitközségi elnök és Feldmájer Péter a MAZSIHISZ elnöke felavatták Lõw Lipót emléktábláját, amely Szemenyey-Nagy Tibor szobrászmûvész alkotása. A szellemiségében telitalálat, kivitelezésében elegáns és puritán alkotás avatóbeszédét Kozma György kántorjelölt tartotta. A konferenciát köszöntõ beszédében Cseresnyés Péter polgármester Lõw Lipót nagykanizsai munkásságát idézte fel, míg Feldmájer Péter Lõw hídszerepérõl és a neológ irányzaton belüli újításairól beszélt. Dr. Borsányi-Schmidt Ferenc egyetemi docens elõadását -az elõadó betegsége miatt- Ábrahám Vera könyvtáros adta elõ. Az elõadás kitért a híres rabbi vallásmegújító szerepére, amely elsõsorban a szertartásrendben hozott újításokat. Magyar nyelven tartott istentisztelete és az orgona hazai zsinagógákban való meghonosítása egyértelmûen Lõwhöz köthetõ. A rabbiszolgálatát 1841-ben megkezdõ vezetõ, komoly vallási és pedagógiai tanulmányok elvégzését követõen került városunkba. Rövid idõ alatt beilleszkedett a város társadalmi életébe és tekintélyt szerzett magának. Az iparostanonc-képzésben, az alapfokú fiú és leányiskola beindításában, a helyi ipar és gazdaság kiterjesztésében elévülhetetlen szerepe volt. A haza és haladás elvét képviselve, jelentõs szerepet vállalt a hazai zsidóság emancipációs törekvéseinek érvényesítésében. Gábor Anna építész, muzeológus, etnográfus a nagykanizsai zsinagóga építésének történet foglalta össze. Dr. Makovitzky József -a híres nagykanizsai cukrász Makoviczky Gyula leszármazottja- az UNESCO Akadémia tagja Lõw Lipót 1848/1849-es forradalomban betöltött szerepérõl beszélt. Lõw szegedi mûködésérõl Markovics Zsolt szegedi fõrabbi és Ábrahám Vera emlékezett meg. Kozma György vallási és etikai vonatkozásokat emelt ki az egyházmegújító rabbi életútjából. Ferge Zsuzsa szociológus a Lõw családtól kapott szellemi munícióról beszélt, ami életszemléletét alapvetõen befolyásolta. A konferencia levezetõ elnöki tisztét betöltõ dr. Ördög Ferenc a MTA doktora zárszavában kiemelte a színvonalas és érdekes elõadásokat. A rendezvény kísérõ programjaként a Thúry György Múzeum munkatársai által rendezett Lõw Lipót emlékkiállítást tekintették meg a konferencia résztvevõi.
H.Gy

***

(Löw Lipót konferencia – szeptember 18., vasárnap - Cseresnyés Péter polgármester beszéde)

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Amikor Löw Lipótról Nagykanizsán emlékezünk, személyisége, tettei és a történelmi idõ segítségünkre siet, hogy cizellálás nélkül, egyszerûnek tûnõen jellemezhessük, mutathassuk be õt az utókornak, talán példát is állítva munkássága, életútja bemutatásának segítségével.
Azt mondhatjuk: õ volt az elsõ igazi modern rabbi a magyar zsidóság történetében. Így az egyetemes magyar szellemiség jelentõs alakja is, abban a korban, amikor zsidók és magyarok termékeny szövetsége Magyarországot a modernitás felé terelte.
Öt évig dolgozott Nagykanizsán, és munkássága révén joggal tartjuk õt városunk egyik jelentõs szellemi alakjának, városformáló személyiségének. Iparos-képzõ egyletet alapított, amelynek célja az volt, hogy a zsidó fiatalok olyan mesterségeket tanuljanak, amelyek ritkák voltak, vagy még meg sem honosodtak az országban.
A tanulókat céhmesterekhez küldte, és kiképzésükért fizetett. Ez volt a Dunántúl elsõ iparostanonc iskolája.
Löw Lipótnak jelentõs érdemei voltak abban, hogy 1842-ben új elemi fiú- és leányiskola épült Kanizsán, amelyhez a telket Batthyány Fülöp herceg biztosította, a fõrabbi pedig épített, s ha kellett, építõanyagot hordott.
Sokat tett azért is, hogy a város elinduljon az iparosodás útján. A korabeli feljegyzések szerint több tárgyalást is folytatott, például egy bécsi gyárossal, hogy szövõgyár létesüljön a városban.

Tisztelt Emlékezõk!
A 200 éve született Löw Lipót kanizsai fõrabbiként a haladást szolgálta. Erre ösztönözte a helyi zsidóságot és a település elöljáróit is.
Ha itteni mûködésének csak ezt a három elemét vizsgáljuk – vagyis hogy új iskolát építtetett, megteremtette a szakképzést és ipart akart telepíteni -, bátran kijelenthetjük: Löw Lipót saját korán túlmutatóan, a jövõ Nagykanizsáját építette. És e munka során – micsoda analógia a mai korral! – bõven akadtak olyanok, akik inkább gátolták, visszafogták, visszahúzták. Úgy látszik, gáncsoskodók, a megújulást ellenzõk már akkor is voltak...
Löw Lipót aztán öt év után Pápára, majd Szegedre ment, s mindkét város büszke múltjának meghatározó alakja lett.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A fõrabbi – saját bevallása szerint – Kanizsán lett magyarrá.
Felismerve, hogy a hazai zsidóság számára egyetlen eredményre vezetõ, jól járható út a magyarosodás, a magyarsággal való szoros együttmûködésen alapuló együttélés, példát mutatva maga is megtanult magyarul, és 1844-tõl már magyarul prédikált a nagykanizsai zsinagógában, a hitközség iskolájában pedig bevezette a magyar nyelvû oktatást, és a magyar nyelv terjesztésére, mûvelésére buzdította híveit.
Löw Lipót magyarságát nemcsak a magyar nyelvért folyatott küzdelmében érhetjük tetten. A morvaországi születésû tudós rabbi részt vett az 1848-49-es honvédõ harcok küzdelmeiben: õ volt a forradalmi honvédség elsõ tábori rabbija.
Annak bukása után a számonkérést õ sem kerülhette el, a szabadságharc leverése után felségsértéssel és lázítással vádolták, be is börtönözték, és csak báró Sina György közbenjárására engedték szabadon ’49 decemberében.
Tisztelt Emlékezõk!
Löw Lipót egyszerre volt jelentõs magyar történelmi szereplõ, a zsidó tudományosság és mûvelõdés elindítója, és közösségeinek pásztora. Olyan személyiség, aki máig érvényes hatással formálta – többek között – Nagykanizsa közéletét is.
Emlékezni tehát õrá nem csak tettei, hanem a jelenben való példamutatás miatt is érdemes.
A konferenciának eredményes munkát, résztvevõinek lelki és szellemi felpezsdülést kívánok!