A tûzoltóság megalapításának 140. évfordulója tiszteletére ünnepséget szervezett Nagykanizsa Megyei Jogú Város Hivatásos Önkormányzati Tûzoltósága.

A díszgyûlésen megjelent Dr. Bakondi György tûzoltó altábornagy, a Belügyminisztérium Országos Katasztrófavédelmi Fõigazgatóság fõigazgatója, Rigó Csaba kormánymegbízott, a Zala Megyei Kormányhivatal vezetõje, Manninger Jenõ országgyûlési képviselõ, a Zala Megyei közgyûlés elnöke, Wéber Antal tûzoltó ezredes, a Zala Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság igazgatója, valamint testvérvárosunk, a csáktornyai tûzoltóság képviseletében Dávid Kovacsic. Ünnepi beszédet mondott Cseresnyés Péter polgármester, Dr. Bakondi György, Manninger Jenõ és Egri Gyula.

 Cseresnyés Péter beszédében felidézte a kezdeteket:
Tisztelt Fõigazgató Úr! Parancsnok Úr! Kedves Ünnepeltek, Nagykanizsai Tûzoltók! Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

1871. nevezetes esztendõ.
Ha kicsit felfrissítjük a memóriánkat – vagy kinyitjuk a történelemkönyveket –, rögtön sorjáznak az események és hajdan élt emberek. Ebben az évben ért véget például a francia-porosz háború, ekkor jelentek meg az elsõ magyar gyártású bélyegek, 1871-ben született Ligeti Miklós szobrászmûvész és Heltai Jenõ költõ, író.
És ami szívünknek a legkedvesebb: ebben az évben, 1871-ben alakult meg a Nagykanizsai Önkéntes Tûzoltó Egylet, vagyis városunk szervezett tûzvédelme 140 éves múltra tekint vissza.
Próbáljunk, legalább gondolatban, visszarepülni az idõben. Két évtizeddel járunk a levert magyar honvédõ küzdelmek után, és még eleven seb a magyar nép lelkében az azt követõ elnyomó diktatúra. A kiegyezés utáni polgári fejlõdés idõszaka ez, amely a magyar társadalom egyik aranykora. Ebben a miliõben döntött úgy 207 nagykanizsai polgár, hogy az országban az elsõk között, megalakítja az önkéntes tûzoltó egyletet.
Ezen a napon, a mai ünnepen, tisztelegnünk kell emlékük elõtt. És fejet kell hajtanunk az utódok, az elmúlt 140 év nagykanizsai tûzoltói elõtt is, akik, esküjükhöz híven, akár életük kockáztatásával is védték – és õrzik, óvják a mai napig városunk, valamint az itt élõk életét és vagyonát.
Köszönjük az elõdöknek, és köszönjük a ma tûzoltóinak.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A szervezett magyar tûzvédelem kezdete nem volt könnyû. A hatalmon lévõk ugyanis nem pártolták az önkéntes egyesületek megalakulását, hiszen ezek tagjai hadra fogható, bátor és fegyelmezett férfiak voltak. Ez az elutasító hozzáállás szerencsére 1867. után oldódott, és általánossá vált az a nézet, hogy a tûzvédelem szervezett tûzoltóság nélkül nem képzelhetõ el.
Persze, a 19. század utolsó harmadában nem a tûzvédelem volt a magyar társadalom elsõrendû fontosságú ügye, így jobbára helyi szervezést, egy-egy település polgárainak áldozatvállalását követelte.
Nagykanizsa ebben is – mint oly’ sok mindenben a történelem során – az élen járt.
Az elmúlt 140 év nagyon sok változást, szervezeti átalakulást hozott a tûzoltóság történetében. Voltak jobb és rosszabb idõszakok. De abban nincs változás, hogy a kanizsai tûzoltók a város megbecsült és elismert polgárai, akik példaadó hivatástudattal mindig Nagykanizsáért, a környezõ településekért és az itt élõkért dolgoztak.
Bárhogy is fordult a politika az elmúlt 140 évben, a tûzoltókra ez a közösség mindig számíthatott.

Kedves Kanizsai Tûzoltók!

Önök városunk és térségünk csendes hõsei. Tudjuk – és ez biztonságot ad nekünk -, hogy a bajban mindig számíthatunk Önökre: munkájukra, segítségükre, szakértelmükre, és ha kell, áldozatvállalásukra.
Kevés olyan intézmény, szervezet van Magyarországon, amely iránt akkora lenne a bizalom, mint amivel a magyar társadalom a tûzoltóság és a tûzoltók felé fordul.
Ez az ünnep jó apropó arra, hogy egy kicsit a – ma divatos kifejezéssel – kirakatba kerüljenek. Hogy a fénybõl Önöknek is jusson.
Persze tudom, ha most, ezekben a felemelõ percekben megcsörren a telefon, mert valahol tûz keletkezett, baleset történt, késlekedés nélkül elindulnak, hiszen Önöknek ez az ünnep – mint ahogyan az év minden napja – munkával, szolgálattal telik.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A város köszönetét hoztam. Nagykanizsáét, amely a hivatásos tûzoltóságát értéknek tekinti, és olyan szervezetnek, amelyet erõnkhöz mérten támogatni kell.
Önkormányzatunk mindig is segítette a kanizsai tûzoltó parancsnokságot, hogy technikai eszközeit, jármûparkját idõrõl idõre fejleszteni tudja. Ezt a célt, ezt a feladatot a közgyûlés mindenkori tagjai maradéktalanul és egyhangúlag támogatták.
A jövõ változást hozhat tûzoltóságunk életében is. Egy azonban állandó marad: Nagykanizsa tisztelete és megbecsülése a kanizsai tûzoltók iránt.
Remélem, újabb eredményes 140 esztendõ következik.
Ehhez kívánok jó munkát, szakmai sikereket és családi harmóniát a parancsnokság valamennyi munkatársának.
Egri Gyula tûzoltóparancsnok visszatekintõ szavaiban többek között kiemelte: Valbach Mór mellett a tûzoltó egylet másik nagy személyisége Knortzer György, aki 1891-tõl 1927-ig fõparancsnoki beosztást töltött be az egyletnél. Korának egyik legismertebb és legmegbecsültebb kanizsai polgáraként döntõ befolyása volt a városi tûzoltóság fejlõdésére. Tûzoltó vizsgarendszert és tankönyveket is írt, amelyeket sokáig használtak eredményesen elõdeink. A jelenlegi laktanyát 1952-ben vették birtokba elõdeink – folytatta a késõbbi évekre térve a parancsnok. A tágas és funkcionálisan jól megépített épület napjainkban is kielégíti szükségleteinket, sõt a megye egyik legjobb ilyen jellegû objektuma. A készenléti szolgálatot 24/24 órás rendszerben látták el elõdeink, ami a mai fülnek szinte hihetetlennek tûnik, hiszen 360 órás munkahónapokat, 72-96 órás munkaheteket jelentett. Az igazi megváltást az 1976-os év hozta meg, hiszen ekkor tért át a készenléti szolgálatosok munkarendje 24/48 órás váltásos rendbe, létszámunk ennek megfelelõen 60 fõre nõtt.
Tûzoltóságunk napjainkban a tûzoltási – mûszaki mentési, illetve katasztrófavédelmi feladatokon túl tûzvédelmi szakhatósági- és hatósági jogkörben is funkcionál. Alapfeladatán túl, mint rendvédelmi szerv városunk egyik nagyon fontos és meghatározó intézménye. Mûködési, illetve illetékességi körzete jelentõsen túlnyúlik településünk, kistérségünk határain.
Régen várt jelentõs esemény minden magyar hivatásos tûzoltó életében az, hogy az elmúlt években elmaradt túlórapénz kifizetésre került, amit mindnyájunk nevében szeretnék megköszönni a Magyar Köztársaság kormányának, és elöljárónknak, fõigazgató úrnak.
2004. október 23-án székhely városunk önkormányzata csapatzászlót adományozott tûzoltóságunknak – hangsúlyozta a parancsnok –, majd így folytatta: ez számunkra kiemelkedõ fontossággal bíró esemény volt, ami bizonyítja városunk és tûzoltóságunk aktív és kölcsönösen gyümölcsözõ eredményes kapcsolatát. A csapatzászló legszebb történelmi hagyományainkat eleveníti fel, kifejezi a bátorságot, a hõsiességet, az önfeláldozást és a hûséget. Ennek fényében restauráltattuk idén a Magyar Nemzeti Múzeummal az 1882-es csapatzászlónkat, amely tûzvédelmi kiállításunk legféltettebb kincse. Itt szeretném megemlíteni, hogy évfordulónk alkalmából elkészíttettük a parancsnokság tablóját is, ahol az alapítók által bevezetett szokás szerint székhely városunk polgármestere is jelen van. Köszönöm Cseresnyés Péter polgármester úrnak, hogy folytatja elõdeink hagyományát és közösséget vállal velünk.
Beszéde végén Egri Gyula megerõsítette a tûzoltó esküjük legfontosabb fejezetét: ’Esküszöm, hogy szolgálati kötelezettségeimet, ha kell, életem kockáztatásával is teljesítem.”, majd Knortzer György egykori tûzoltó fõparancsnok 1897-es közgyûlési köszöntésével zárta gondolatait: „azt kívánom, hogy éljen Nagykanizsa város közössége, éljenek az igazi tûzoltók”.
Az adományozói zászlószalagok elhelyezését követõen a történelmi egyházak képviselõi – Fliszár Károly római katolikus fõesperes, plébános, Deme Dávid evangélikus lelkész és Hella Ferenc református lelkipásztor – megszentelték az újonnan rendszerbe állított vízszállító tûzoltógépjármûvet.
Az ünnepségen tárgyjutalmat kapott Domaföldi Tibor, Tóth Ferenc, Niczinger Ernõ, Szép Szabolcs, Andrasek Zoltán, Györkös Imre, Szörcsök Szilárd, Kling József, Horváth István, Jobbágy László, Horváth Péter, Kránicz Antal és Czompó Balázs.
A 140 éves évforduló alkalmából a tûzoltóság hagyományainak megfelelõen Egri Gyula tûzoltó ezredes tabló emléktárgyat adott át Cseresnyés Péter polgármesternek. A megemlékezés hivatalos részének befejeztével közös ebéd és laktanyabejárás következett.
B.E.
(További képek a ide kattintva láthatók.)