Már az indulásnál egyértelmû volt, hogy felejthetetlen élményben lesz részünk – újra. Igaz, néhányan életünk elsõ „maratoni” megmérettetésére készültünk, de a BLG diákjai között ez már hagyomány. Iskolánkból ugyanis évek óta indulnak csapatok a SPAR Budapest Maratonon. Sõt, minden évben szülõk, diákok és tanárok együtt futják le az 5 fõs Ekiden váltókban a maratoni távot. A váltófutás eme formájának az a különlegessége, hogy a váltó tagjai különbözõ távokat (idén 12,5km – 10km – 6,1km – 4,6km – 9km) futnak, így mindenki megtalálhatja a saját kondíciójának megfelelõ szakaszt. Idén a BLG négy csapata vágott neki a távnak.

 Szerencsére az idõ kegyes volt hozzánk, tökéletes körülmények fogadtak minket a rajtnál, a Hõsök terén. Egészen szokatlan látvány volt, amikor a majd 15 ezres csoport elrajtolt. Szinte egymás sarkára léptek a versenyzõk. Nagyjából tíz percig tartott, míg mindenki el tudta kezdeni a távot. Az óriási tömegben néha egy-egy furcsa öltözetû ember jelent meg: találkoztunk ókori görög harcossal, Rubik-kockával, csontvázzal, indiánnal, de velünk futott a megelevenedett New York-i Szabadság-szobor is.
Ekkor az elsõ váltótagok már természetesen rótták a kilométereket, a többiek pedig igyekeztek a váltóhelyekre érni. Zökkenõmentesen zajlott minden, a váltások sorban követték egymást. Azonban nem volt egyszerû felkészülni a saját távunkra, hiszen nem tudtuk, merre jár az elõttünk futó. Így aztán olykor egy óráig is elhúzódott a bemelegítés, hiszen az izmokat muszáj melegen tartani, ha az ember ilyen hosszú távot fut. Persze azért a táv közben nem csak a frissítõpontok voltak segítségünkre, ahol vizet és energiaitalt osztottak, valamint locsoltak is minket, hanem a szurkolók bíztatása is nagy erõt adott a folytatáshoz. Fantasztikus érzés, amikor a járókelõk mosolyognak, tapsolnak és kiabálják: „Hajráá!”. Természetesen a végére azért a fantasztikus hangulat ellenére nagyon elfáradtunk, de amikor befutóként visszaértünk a Hõsök terére, a hatalmas közönség újra erõt adott. A végsõ tartalékokat is összeszedve a váltók utolsó tagjai mindent kiadtak magukból. A célba érés után magunkhoz vettük a jól megérdemelt futócsomagokat. Jól jött a csoki, chips, valamint víz, amit benne találtunk, hiszen volt mit pótolni. Ezután már csak az volt hátra, hogy összeszedjük a csapatot és elinduljunk hazafelé.
A nagy futás után - ha lehet - még jobb volt a hangulat, mint elõtte. Mindenki büszke volt, hogy sikerült teljesítenie a kitûzött célt, valamint természetesen folytak az élménybeszámolók is. Nagyon örültünk annak, hogy iskolánk mind a négy csapata 4 órán belül teljesítette a távot.
Aki még nem vett részt hasonló rendezvényen, annak bátran mondhatom: nagy hiba lenne nem kipróbálni. Nagyszerû a hangulat, élvezetes a verseny és természetesen jó a társaság. Úgy gondolom, mindannyiunknak nagy élmény volt ez kis „kirándulás”, és aki teheti, jövõre ismét ellátogat – töretlen lendülettel.

Dolezsár Bence 10.A