A nagykanizsai Batthyány Lajos Gimnázium és az hirsoni (Franciaország) Lycée Joliot-Curie között már tizenöt éves múlttal rendelkezik a cserediák-kapcsolat, melynek keretében a múlt héten kis csapatunk elutazhatott Franciaországba. Szombaton érkeztünk a vendéglátó családokhoz, és a hétvégét velük töltöttük, ismerkedtünk. Hétfõ reggel a francia diákokkal együtt léptünk be az iskolakapun, majd még aznap az igazgató úr és a polgármester úr is köszöntött bennünket. Délután kisebb csoportokba sorolták mindkét nemzet diákjait. Kaptunk egy- egy témát, melyet megvitatva jobban megismerhettük a másik ország kultúráját, majd prezentáció formájában megosztottuk egymással az ismereteinket. 

 A következõ napon részt vettünk az 55 perces tanórákon, melyeket csupán 5 perces szünetek választanak el egymástól. Különbség nemcsak az órák hosszában, hanem a tantárgyakban is van: a gazdasági jog, management vagy a számítógépes kompatibilitás ugyanolyan tantárgy náluk, mint a matematika vagy a magyar itthon. Mindezek után – pihenésképp - a helyi bowling pályán töltöttük a délutánt.
Természetesen kirándultunk is: egyik utunk a mesés St-Quentin városába vezetett, ahol a bazilika megtekintését követõen kedvünkre sétálhattunk, vásárolhattunk; majd a Riqueval-i uszályon vezettek körbe minket, és elmagyarázták a mûködését.
Csütörtökön, a tanórák után az hirsoni múzeumban bepillantást nyertünk a város múltjába. Majd elérkezett a péntek! Az a nap, amelyet talán a legjobban vártunk, ugyanis Párizsba utaztunk, ahol elõször megcsodáltuk a gyönyörû Sacré Coeur székesegyházat, majd a hatalmas Notre Dame-ot, és a Louvre-t az üvegpiramissal. Végigsétáltunk a Tuileriák kertjén, valamint a Champs-Élysée-n, de a híres obeliszk, Napóleon diadalíve és a Párizsi Akadémia sem maradhatott ki a látnivalók közül. A fõváros szimbólumaként ismert Eiffel-tornyot sajnos csak a buszból pillanthattuk meg.
Szombat hajnalban búcsúznunk kellett az országtól és – nagy bánatunkra - a diákoktól is, akikkel ez idõ alatt összebarátkoztunk, nagyon közel kerültünk egymáshoz, hiszen mindenki közvetlen és kedves volt. Elmondták, hogy visszavárnak minket. Elõbb viszont rajtunk a sor, hogy viszonozzuk a szívélyes vendéglátást, hiszen most szombaton (október 8-án) õk látogatnak el Nagykanizsára. Addig is mindannyian izgatottan várjuk, hogy újra találkozhassunk francia barátainkkal és ismét egy emlékezetes hetet tölthessünk velük.
A bientot - hamarosan látjuk egymást!

Krausz Bernadett
11.A