A legfájóbb, hogy senki még csak bocsánatot sem kért azért, mert egy zavarodott elmeállapotú amerikai katona lelõtt egy magyar civilt; nincs felelõs azért, hogy a tettest nem rendelték vissza Irakból - mondta szerdán az MTI-nek az Egyesült Államokbeli tárgyalásról hazatérve az az asszony, akinek élettársát, közös gyermekük édesapját 2009-ben lõtte le egy amerikai katona Irakban.

Múlt szombaton beszámíthatatlansága miatt nem találta bûnösnek a texasi Fort Hood katonai bázis hadbírósága Carl T. Stovallt, aki lelõtte a 36 éves, a Toifor alkalmazásában dolgozó civil teherautósofõrt; vallomása szerint terroristának képzelte. Stovallról az amerikai hadsereg elmeszakértõi azt állapították meg, hogy paranoiás tudathasadásban szenved.
Az öt napon át tartó tárgyalássorozaton a katonai ügyészség meghívottjaként vett részt a Nagykanizsán élõ Lakos Lászlóné - Bogdán Tiborral közös, nyolc és fél éves fiúk törvényes képviselõjeként -, és elkísérte ügyvédje is.
Az asszony az MTI érdeklõdésére azt mondta: májusban értesítették a jogi képviselõjét, hogy a katonai bíróság tárgyalni fogja az ügyet, de a vádlott elmeállapota miatt többször is idõpontot halasztottak. Az már csak a hadbíróságon derült ki számára is, hogy a férfi milyen állapotban van.
"A tárgyaláson végig bent volt, látszott, hogy nagyon zavarodott ember, de akár egy jól felkészült ügyvéd is kiképezhette erre" - vélekedett az asszony. Hozzátette, hogy a hosszú eljárás folyamán volt ideje figyelni az elkövetõt, de soha nem látott rajta megbánást, csupán az idegesség, a zavarodottság jeleit mutatta.
Azt tartja a legfájóbbnak, hogy a védelem részérõl soha egy bocsánatkérés sem hangzott el. "Nagyon rossz volt már azt hallgatni, hogy meg lehetett volna akadályozni Tibor halálát".
A tárgyalás folyamán nem lehetett megjósolni, miként is ítélkezik a bíró, minden nap más volt a tárgyaláson, hol a védelem, hol a vád "állt jobban". A vád képviselõjének záróbeszéde érintette egyedül azokat a kérdéseket, hogy hány ember hibázott, hogy meg lehetett volna akadályozni ezt a tragédiát, és hogy a vádlott igenis felelõs a tettéért.
"Nem gondoltam volna, hogy ezek után a bírónõ kimondja: nem bûnös" - idézte fel az asszony, aki már csak azért is furcsállotta a bíróság döntését, mert az elõzetes meghallgatáson Stovall elismerte a tettét, bár a bûnösségét nem. A bíró nem vetette fel, hogy végül is ki a felelõs.
Bogdán Tiborról csak mint áldozatról beszéltek, nagyon kevésszer mondták ki a nevét, "egyáltalán nem volt kérdés, hogy ki volt õ, miért ment oda, mit csinált". Kizárólag a katonai ügyész tett arról említést, hány ember tehetett arról, hogy ha tudták, Stovallnak problémái voltak, miért engedték vissza Irakba.
Lakos Lászlóné elmondta: az ítélet kihirdetésekor a vádlott és az édesanyja örömujjongásban törtek ki, "még arra sem voltak tekintettel, hogy ezt legalább ne elõttünk tegyék". Az asszony továbbra sem érti, hogy ha Stovall nem volt bûnös, vagy nem szándékosan követte el a tettét, "akkor ha felmérte, mit csinált, hogy elvette egy ember életét, miért nem mutat legalább sajnálatot vagy szégyent?".
Az ítéletet követõen az õket segítõ katonák és a tolmácsuk fejezték ki együttérzésüket az asszonynak, de a hadsereg részérõl megbánást nem tapasztaltak, senki elnézést sem kért a történtekért.
"Tudtuk, hogy ez Stovall büntetõügye, arra számítottunk, hogy felelõsségre vonják a tettéért". Azon még nem volt idejük gondolkodni, hogy van-e joga bárkinek tovább firtatni a valódi felelõsség kérdését, létezik-e még egyáltalán jogorvoslati lehetõség.
"Nekem most ezt fel kell dolgoznom, mivel megfellebbezhetetlen ez a döntés, ezzel kell együtt élni".
Lakos Lászlóné elmondta azt is: fájdalmas számára, hogy arról az õket ismerõk szinte soha nem kérdezik, hogy a fiúk, Bence, miként éli meg azt a tragédiát, hogy elveszítette az édesapját. Sokan csak arra kíváncsiak, mennyit kap ezért.

MTI