A szombati kiskanizsai Szomszédolón öt kórus mutatkozott be a Kiskanizsai Polgári Olvasókör rendezvényén. A nemzetközi programban a dalokat mesék színesítették – gyerekek közremûködésével.

Az Árvácska Dalkör második kórustalálkozóján színpadra léptek a liszói Viola Népdalkör, a lendvai Hajnal Mûvelõdési Központ Gyertyánosi Népdalköre, a Tótszerdahelyi Horvát Kórus valamint az eszteregnyei Õszirózsák Asszonykórus tagjai. A kiváló és arany minõsítésekkel rendelkezõ népdalkörök jó hangulatú délutánt varázsoltak az õsz terméseivel, színeivel és természetesen a kiskanizsai árvácskával feldíszített Móricz Mûvelõdési Házba. A vendéglátó Árvácska Dalkör nemcsak a színpadon mutatkozott be, hanem két tagja, Horváth Lászlóné és Németh Lászlóné amatõr festõk alkotásaival is. Horváth Sára második osztályos tanuló mesemondásával, Borbély Sára szintén másodikos kisdiák furulya-játékával és népdalénekléssel, Varga Döníz másodikos középiskolás vers- és mesemondó egy székely mesével járult hozzá a sikeres rendezvényhez. A sok népviseletbe öltözött fellépõ között foglaltak helyet az Erdélyiek Nagykanizsai Egyesületének tagjai is. A fellépõk elõadásai alatt a nézõközönség is együtt énekelte az ismert népdalokat a színpadon lévõkkel, az Árvácska Dalkör pedig a mûsor végén egy közös, nagy produkcióba is bevonta a résztvevõket.
Nagykanizsa város részérõl köszöntõt mondott Dénes Sándor alpolgármester, aki így szólt a megjelentekhez: Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Szomszédolók! Egy régi bölcsesség szerint az élet ünnepek nélkül olyan, mint egy hosszú út vendégfogadók nélkül. Nem tudom, kinek jutott eszébe, és ki írta le elõször ezt a gondolatot, de az biztos, hogy igaza volt. Szükségünk van az ünnepekre, a találkozásokra – a családban és a közösségi életben egyaránt. Bár ma divatos a felgyorsult életre, a rohanó világra, a globalizációra hivatkozva elrohanni egykorvolt barátok, ismerõsök mellett, és kellõ indoknak tûnik az is, hogy mindenki a maga és szûkebb családja boldogulását keresi - de az emberi kapcsolatokra, a barátságokra, a találkozásokra igenis szükségünk van.
Kedves Vendégek! Olvastam a mai rendezvény ismertetõjében – és ez a személyes tapasztalatom is -, hogy szûkebb pátriánkban, a hagyományokat egyébként büszkén és szeretettel ápoló Kiskanizsán is lazulnak az emberi kapcsolatok. Szinte teljesen eltûnt például a szomszédolás, nincsenek már úgynevezett pletykapadok, ahová délutánonként vagy éppen a hétvégén kiültek az emberek, hogy a világ nagy dolgairól vagy éppen személyes életük történéseirõl beszélgessenek.
Ezért is értékes kezdeményezés, hogy a Kiskanizsai Polgári Olvasókör – dacolva a korszellemmel – visszanyúl ehhez a hagyományhoz. És ha már szomszédolásra hív bennünket, akkor ezt nemcsak a városrészben élõkre gondolva teszi, hanem a térségre, sõt, határainkon túlra tekintve is.
Ez a nemzetközi dalostalálkozó valódi ünnep, közösségfejlesztõ, hagyományápoló délután, amely – bár ez is fontos eleme -, nemcsak a zenérõl, a dalról szól, hanem az emberi kapcsolatokról is. Remélem, sokakat ráébresztve arra, hogy mennyire fontos a közösség, a „valahová tartozás” tudata, és mennyi élményt kap az ember egy-egy ilyen „nagy találkozás” alkalmával.

Kedves Szomszédolók! Mi itt Kiskanizsán büszkék vagyunk az olvasókör mûvészeti csoportjára, az Árvácska Dalkörre, amely elismert értékõrzõ mûhely, kitûnõ közösség. És hogy eredeti gondolatomhoz visszatérjek: közösségi, városrészi ünnepeink biztos pontja. Ezzel a mai rendezvénnyel pedig azt is bizonyítják, hogy az õ életükbõl a barátságok, a személyes kapcsolatok nem vesztek ki, hiszen hívó szavukra eljöttek a környékbeli és határon túli kórusok – a kultúra erejével hitet téve a találkozások fontossága mellett. Bízom abban, hogy úttörõ kezdeményezésük követõkre talál, és lesz folytatása – akár valamelyik szomszédos településen – ennek a rendezvénynek.
A rendezvényt megtisztelte dr. Páhy János, a kiskanizsai Sarlós Boldogasszony Templom plébánosa is.
Az Árvácskák jó vendéglátóként a kórustalálkozót megvendégeléssel zárták, az asztalokról a saját készítésû szendvicsek, finom sütemények, házi borok mellõl nem hiányzott a sáska lila hagyma sem. A résztvevõ kórusok emléklapot és jelképesen egy-egy cserép árvácskát, a mesemondó és éneklõ gyerekek az emléklap mellé egy kis ajándékot kaptak búcsúzóul.