A több mint kétórás színi elõadást feszült figyelemmel kísérte végig a Felsõtemplomot jó félig megtöltõ közönség. Nagy többségük számára ismert volt már a háború elõtt íródott Tornyai-regény, a Gyere, kicsim, gyere. Mondhatni, biztosra jöttek, amikor a Kolozsvárral szinte egybeépült község, Kisbács plébániai színjátszói kedvéért nem sajnálták szombat délelõttjüket. Az ötévestõl (az Évikét alakító Asztalos Anett) hetvenévesig (a plébánost játszó Túrós János) terjedõ csapat tudott hozzáadni a regényhez többletet. Mint egy ötgyermekes édesanya fogalmazott: õt az egyszerûség ragadta meg.

 „Akiket az Isten bölcsessége anyaságra alkotott, ne fukarkodjatok e dicsõ ajándékkal, mert az istenszolgálat. …Anyaságotok szent templomának egyetlen tégláját se dobjátok ki a lelketekbõl, mert nem tudhatjátok, melyik a szent oltár téglája. Anyák! Édesanyák! Ne hagyjátok testvér nélkül gyermeketeket!” – a haldokló édesanya (Szabó Erika jelenítette meg) betegágyán kérte plébánosát, a szószékrõl hirdesse azt, amire õ már késõn jött rá. A mérleg két serpenyõjében ez állt: kislányának testvér, akivel játszhat, akire elárvulva támaszkodhat – vagy a munka megspórolása, az anyaráncoktól való megkímélés. Az asszony ez utóbbit választotta, döntésének következményeit kislánya viseli.
A Fejér megyei Perkáta – Kisbács testvérközsége – és Székesfehérvár között hogyan került bele kétnapos magyarországi fellépéseik közé Kanizsa? – kérdeztük Kovács Árpád plébános atyát, aki bemutatta a szervezõket. A közel nyolcvanéves Jánosi Károly, a DKG egykori gépész tervezõje és felesége, Jolán negyven éve jár Erdélybe. Az 1957-es születésû, a Székelyudvarhely melletti Oroszhegyrõl származó Kovács Árpádhoz fûzõdõ ismeretségükrõl beszélnek.
- Márton Áron szülõfalujában, Csíkszentdomokoson ismertük meg Árpád atyát. Akkor ott volt õ kispap. Aztán bárhová került, mindenütt templomot épített. Hihetetlen munkabírása van. Igazi falusi pap, amikor a püspökségen dolgozott, azt nem szerette, az irodai munka, mondta. A legnehezebb helyekre kérte magát. Volt, hogy amikor nála jártunk, azzal fogadott, ne haragudjatok, csak csalánlevessel tudlak megkínálni benneteket.
Valaki a következõkben foglalta össze az erdélyiség titkát: 1. a sok megpróbáltatás az embereknek testvériesebb magatartást kölcsönzött, közvetlenebbek és összetartóbbak lettek; 2. a vallási elkülönülések egyházukhoz ragaszkodó, saját vallási értékeiket ismerõ és féltõn óvó keresztényeket alakítottak ki; 3. Trianon után a liberalizmus követõi az egyházakkal szemben visszafogottabbak lettek; 4. a „magunkra maradottság” az erdélyi emberben még inkább Istenbe kapaszkodottságot, vallásos lelkületet eredményezett.
Ezen a szombaton sokan megérezhették, találó ez az összefoglaló.
P.J.