A Gulag táboraiból való hazatérés 58. évfordulója alkalmából, megemlékezést szervezett a Gulagokban Elpusztultak Emlékének Megõrzésére Alapítvány, Budapesten a Gulag emlékmûnél. Megemlékezõ beszédet mondtak: dr. Stark Tamás, történész, egyetemi tanár – a kuratórium elnöke és Rózsás János író, volt Gulag rab – túlélõ. Áldást mondott: B. Juhász Levente, címzetes protestáns tábori püspök. A megemlékezés végén kegyeleti koszorúkat és virágokat helyeztek el a részvevõk az emlékmûnél.

Stark Tamás beszédében kiemelte, hogy újkori történelmünknek a II. világháborút követõ idõszaka nagyon elhallgatott. Szinte kényelmetlen errõl az idõszakról megnyilatkozni, hiszen a kitelepítések, elhurcolások és a kényszermunka világa megnyomorította nemzetünket. Elmondta, hogy a reális és becsületes történelemi feldolgozásra többek között azért is nagy szükség lenne, mert elõbb vagy utóbb szembe kell néznünk saját történelmünk valódiságával! Országunkat nagyon nagy emberi veszteségek érték. Soha senki nem kért bocsánatok a bûntelenül megnyomorított magyar családoktól. Stark Tamás a magyarok történelmét írja, emberi szelídsége és felkészültsége lenyûgözte a hallgatóságot és a túlélõket.

Rózsás János író a személyes emberi szenvedések síkján világította meg a kérdést. A aggodalommal beszélt arról, hogy a történelemkönyvekben és a médiákban nem sok szó esik a bolsevizmus áldozatairól. Továbbiakban szólt az ifjúság nevelését érintõen a hazaszeretet, az emberi tisztesség és az önazonosságtudat hiányáról. Beszédének végén elmondta, hogy mindent meg kell tennünk az ifjúság szellemi és erkölcsi nevelése érdekében.
B. Juhász Levente címzetes protestáns püspök úr kérte az égieket, hogy a bûntelenül és értelmetlenül megnyomorított, valamint elpusztított embertársaink lelki üdvössége és békéje legyen meg! Gondolatainak végén közös imádsággal és áldással zárult a megemlékezés. Azt gondolom, hogy az élõ lelkiismeret ébrentartása nagyon fontos, mert valóban az „ördög” a hajszálrepedésekben van. A bolsevizmus begyakorolt módszertana alattomban ma is munkálkodik rajtunk. Ügyesen ki van alakítva a játéktér. Ma nem táborokba hurcolják el az embereket, hanem titok - mocsokszolgákkal egy nagy szabadtéri börtönbe kényszerítik a becsületes hazájukat szeretõ sorstársainkat! A magyar haza létezik, az egyetemes magyar örökség létezik a Kárpát-Hazában, - népünk valóban páratlanul tehetséges, hazáját szeretõ, becsületes és szorgalmas nemzetség. A nem létezõ lövészárkokat temessük be és tegyünk meg mindent, hogy fel tudjon emelkedni a következõ nemzedék, mert igenis felelõsek vagyunk gyermekeink és unokáink életéért. Kötelességünk a világot számukra szépre és jóra teremteni! A megemlékezés méltósággal szolgálta mindazok emlékét, akik bûntelenül nyomorodtak bele az embertelenség „poklába”. Köszönet Nagyné Pintér Jolánnak és gyermekeinek, mert évek óta kellõ gondossággal szervezik ezeket az eseményeket. A hõsök történelmét mindig és minden korban a hóhérok írják. A szíved szabad, legyen bátorságod követni! Egy igaz és szép – Emberhez méltó – igazságos magyar jövõ reményében!
Rajnai Miklós - egyszerû magyar közember
Bánffy Miklós - díjas bölcsész