A Kanizsa Dél-Zalai Hetilap 2008.02.14-i számában csúsztatás történt a nekem, azaz Szak Jenõnének címzett válaszban.
Horváthné Polai Mária ne oktasson ki az Olvasókörrõl, hiszen talán többet tudok róla, mint gondolná. Az én dédnagyapám 1927-ben a Polgári Olvasókör azon tagjai közé tartozott, akik adományokkal és kezességvállalással lehetõvé tették a székház, a ma is meglévõ épület felépítését. A válaszlevélben leírtak ismeretterjesztésnek és önreklámnak jók, de nem kapcsolódnak a korábbi, általam írt levélhez, mivel annak témája a báli jegy hozzáférhetõsége volt. Az elnök asszony formális tagoknak nevezi azokat a tagokat, akik lehetõségük szerint minden bálon és rendezvényen képviseltették magukat, tévedés, hogy ellenzõi voltak az újnak. A kik õk? – elnöki kérdésre visszakérdezek: ki õ?

Ki a mostani elnök, és hol volt 1994 és 2004 között, mivel akkor egyetlen rendezvényünkön sem találkoztunk vele, csak akkor, amikor megválasztatta magát. A profitorientált jegyárusítást pedig nem én találtam ki, a vezetõség egyik tagja mondta az Ön jelenlétében, de nem nekem, mivel én nem is voltam jegyet vásárolni. A vezetõt nem is lehet jó színben feltüntetni, amikor valaki neve mögé bújva, pletykákkal, intrikákkal vádol valaki jogtalanul. A hat, tagságát megszüntetõ ember önálló döntése volt a tagdíj visszakérése, erre õket senki nem biztatta, illetve nem hergelte. Az elnök asszony levele név szerint nekem szólt, amelybõl már egy alapmûveltséggel rendelkezõ olvasó a név hatszori leírása nélkül is tudja, hogy kirõl van szó, kinek szól.

Hogy ki a baráti kör? Azok, akik a közelmúltban csak egy-két bál kedvéért lettek tagok, a mûvelõdési ház egyéb rendezvényein nem vesznek, nem vettek részt, de ettõl függetlenül a nagyteremben kaptak helyet. Az igaz, hogy bérelt hely nem volt, de szokásjog igen, és ezt mindenki íratlanul be is tartotta, de ezt tudta a tisztelt vezetõség is. Természetesen, helyük van a fiataloknak is, de az idõseknek is ugyanannyi joguk van, mint nekik. Igaz, hogy a sértett „idõsek” egy kivételével mind fiatalabbak elnök asszonynál, de azért a lefitymált idõsek védelmében is szót kell emelnem. Ha a nyugdíjas klub és annak rendezvényei nem lettek volna Kiskanizsán, nyugodtan állíthatom, közel sem lenne ilyen társasági élet, amely szétveréséért Ön is mindent megtesz. Egy jó vezetõnek kezelnie kell a konfliktust, nem pedig hergelnie. Az Árvácska Dalkör egyik tagját, amikor szót kívánt emelni érdekünkben a méltatlan elbánás miatt a vezetõségnél, olyan szavakkal illeték, hogy azonnal ki is lépett a dalkörbõl. Nem a rendezõk és azok hozzátartozóinak jegyhez juttatása miatt fogyott el a jegy – ezt Önöknek kell tudniuk a legjobban –, az õ jegyhez jutásukat senki nem is kifogásolta, de a válaszlevélben ez megint kiforgatva, csúsztatásokkal került leírásra. Az ilyen irányú, meggondolatlan, rosszindulatú személyeskedés a múlt szüleménye és nem segíti a problémák megoldását.

A február hetedikei ténymegállapító olvasói észrevételre csak egy olyan válasz illett volna, hogy a vezetõség tanult a történtekbõl, és nem személyeskedve, magyarázkodva, mellébeszélve, az egység újra kovácsolása érdekében tevékenykedik tovább.

Ehhez, az utolsó mondatban leírt tevékenységükhöz kívánok valamennyiüknek jó egészségest és sok sikert!

Szak Jenõné

(Ezen levél közlésével szerkesztõségünk a vitát lezártnak tekinti)