Díszdiplomákat adott át, valamint köszöntötte a nyugdíjba vonuló és pályakezdõ pedagógusokat Cseresnyés Péter polgármester a Medgyaszay Házban. Idén tizenkilencen kaptak díszdiplomát, tizenheten vonultak nyugdíjba, és két pályakezdõ fiatal dolgozik szeptembertõl Nagykanizsán. A Polgármesteri Hivatal Mûvelõdési és Sportosztálya által szervezett ünnepségen e szavakkal szólt a pedagógusokhoz Cseresnyés Péter: „Keress olyan mestert, akinek szelleme világos, tudása nagy és szíve jó!”

 Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Pedagógusok!

Ezt a gondolatot Al-Ghazali, a neves arab filozófus hagyta ránk. És ez a mondat röviden összefoglalja mindazon tulajdonságokat, amelyek a tanárt tanárrá, a pedagógust pedagógussá teszik.
Ebbõl a sommás mondatból is látszik, hogy milyen nehéz mesterség, komoly feladat, egész életre szóló hivatás az Önöké. Nagy dologra, egyesek szerint a legnagyobbra vállalkoznak, amikor fiataljainkat tudásra, szívbéli jóságra tanítják, és a mindennapokban példaként állnak elõttük.
Akár életre szóló példaként, mintaként szolgálnak a legnagyobb tanáregyéniségek, akiknek hatása végigkíséri a felnövekvõ fiatalokat életpályájukon. És itt nemcsak az átadott tudásra gondolok – sõt: elsõsorban nem arra. Hanem az egyéniségre, az emberre, aki amellett, hogy tanít - nevel is. És nem feltétlenül szavakkal, hanem tettekkel, személyes példával.
Kazinczy Ferenc ezt úgy fogalmazta meg: az a tanító, aki a gyermekeket úgy tudja tanítani, hogy elfelejtik, hogy iskolában vannak, és azt vélik, hogy anyjuk ölében hevernek; az a tanító, aki tanítványainak a fejét és a szívét míveli, aki õket nyájasan tanítja és javítja.
Szerencsére Nagykanizsán nem voltunk, és nem vagyunk híján az ilyen egyéniségeknek.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Ennél a gondolatnál álljunk meg egy pillanatra. Tegnap egy nagykanizsai pedagógus, egy Kazinczy által lefestett tanáregyéniség kapott rangos kitüntetést a Magyar Tudományos Akadémia székházában. Varga Gábor tanár úr a kémia oktatásban elért eredményeiért vehette át a Richter Gedeon Alapítvány által a legjobbaknak odaítélt díjat. A méltatásból is kiderült: ez a díj nemcsak a katedrán, a tanórán nyújtott teljesítményéért illeti õt, hanem azért a hatásért, amely legjobb tanítványait elkíséri életpályájukon. Azok a fiatalok, akiket versenyekre készített fel, akikkel megszerettette ezt a tudományt, ma orvosként, vegyészként, környezetvédelmi szakemberként dolgoznak, egyikõjük pedig az Egyesült Államokban futott be karriert kutató vegyészként.
Nos, Varga tanár úr, és a hozzá hasonló kiváló pedagógusok példaként és mintaként szolgálhatnak – nemcsak diákjaik, hanem azon kollégák számára is, akik most kezdtek tanítani.
Nincsenek sokan, idén két pályakezdõ pedagógust köszönthetünk, akiknek sok sikert, hasonlóan eredményes pályafutást kívánok. És útravalóul hadd idézzem Benjamin Franklint, aki úgy fogalmazott:
„Tanítsd az embereket mindig úgy, mintha nem is tanítanád, és az új dolgokat úgy tárd eléjük, mintha mindig tudták, csak elfelejtették volna.”

Kedves Pedagógusok!

Mai ünnepünkön 19 díszdiplomát adunk át azoknak, akik hosszú-hosszú évtizedekkel ezelõtt vették át oklevelüket, és a nehézségek ellenére is megmaradtak a pályán. Ma már nyugdíjasként élik mindennapjaikat, de ez a mai ceremónia azt is jelzi: pedagógusok maradtak, katedra nélkül is.
Köszönetet kell mondanom Önöknek, és azoknak is, akik idén vonulnak vagy vonultak nyugdíjba. Megilleti a köszönet és az elismerés Önöket, akik generációkat oktattak és neveltek itt Nagykanizsán. Olyan alapokat raktak le, amelyekre építhet ez a város, hiszen mindazok, akik munkájukkal, tehetségükkel, szorgalmukkal hozzájárulnak Nagykanizsa fejlõdéséhez, mindennapi mûködéséhez, önöktõl kapták ismereteiket, és talán az önök hatására választottak szakmát, hivatást.
Egy áldozatos életút méltatásához néhány mondat kevés. De Széchenyi István gondolata talán pontosan tükrözi mindazt, amiért önök az elmúlt évtizedekben dolgoztak:
„A tudományos emberfõ mennyisége a nemzet igazi hatalma. Nem termékeny lapály, hegyek, ásványok, éghajlat teszik a közerõt, hanem az ész, mely azokat józanon használni tudja. Igazibb súly és erõ az agyvelõnél nincs. Ennek több vagy kevesebb léte a nemzetnek több vagy kevesebb szerencséje.”
Jó egészséget, boldog éveket kívánok Önöknek!
A pályakezdõ pedagógus esküszövegét Bagarus Ágnes, a Mûvelõdési és Sportosztály vezetõje olvasta fel, a pedagógus szolgálati emlékérmeket Dénes Sándor alpolgármester adta át a nyugdíjba vonulóknak. A díszdiplomákat Cseresnyés Péter polgármester adta át, a Pedagógus Szakszervezet nevében Rábavölgyi Attila városi titkár köszöntötte az ünnepelteket.
Az ünnepségen Dominkó Péter és Horváth László, a Farkas Ferenc Zene- és Aranymetszés Mûvészeti Iskola két diákja, továbbá Karády Dávid, a Batthyány Lajos Gimnázium tanulója, a Palini Iskola Gyöngyvirág tánccsoportja és Pap Milán, a Szivárvány Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény tanulója kedveskedett mûsorával a felnõtteknek. Zongorán kísért: Kollonnay Zoltán zongoramûvész.

(További képek a galériában)