Egy helyi és egy országos témáról tartott sajtótájékoztatót a Fidelitas Nagykanizsai Csoportja, melyen megjelent Csepreghy Nándor, a Fidelitas kampányigazgatója, Bizzer András, Fertig István, és Ágh Péter, a Fidelitas alelnöke (képünkön balról-jobbra).

A megjelenteket Fertig István, a Fidelitas Nagykanizsai Csoportjának elnöke köszöntötte, majd Bizzer András, a helyi csoport alelnöke beszélt a helyi ügyekrõl:
– Nagykanizsán az önkormányzat a kormánnyal ellentétben nem kivonul a felsõoktatásból, hanem megtartja a pozícióit, sõt erõsíti is azokat – mondta elöljáróban. – A felsõoktatás támogatásaként a költségvetésben idén kilencmillió forintot biztosítanak a Kanizsa Felsõoktatási Alapítvány számára. A közgyûlés napirendjén szerepel, hogy a város hosszú távra használatba ad négy épületet az alapítványnak, ezáltal két kollégium is a rendelkezésükre áll. El lehet mondani, aki a PEN kanizsai kampuszára jelentkezik, biztosan kap kollégiumot. A költségvetés nyolc millió forintot biztosít a Bursa Hungarica ösztöndíjrendszerre, ami szociális alapon segíti a felsõoktatásban tanulókat. Emellett bevezették a Hazavárunk ösztöndíj rendszert, ezáltal tizenhat millió forinttal 545 hallgató egyszeri utazását segítik.

A március 9-ei népszavazásról a tandíj eltörlésével kapcsolatban Ágh Péter, a Fidelitas ügyvezetõ alelnöke elmondta, országjárás keretében érkeztek Nagykanizsára, hogy elmondják, mit üzen a Fidesz a fiataloknak. Elõtte azonban kitért arra, hogy az MSZP és az SZDSZ mit üzent a fiataloknak.
– Amikor kampányidõszak van, mindig hangzatos ígéreteket hallhatunk ettõl a két párttól – hangsúlyozta Ágh Péter. – 2002-ben például ingyenes jogosítványt, ingyenes nyelvvizsgát ígértek, de nem lett belõle semmi. A 2006-os kampányban egy ingyenes diplomát ígértek, és azt, hogy nem lesz tandíj. Ehhez képest a választásokat követõen azzal kellett szembesülni, hogy megállapodtak a tandíjban. A fiataloknak tett ígéretek mindig csõdöt mondtak, kiderült, hogy hazugságon alapultak. Ha a folyamat így marad, több tízezer fiatal szorul ki a felsõoktatásból. 2006-ban, amikor még nem volt tandíj, 132 ezren adták be a felvételi jelentkezésüket. 2007-ben, amikor számolni kellett a tandíj befizetésével, 24 ezer fõvel csökkent a jelentkezési lapot beadók száma, vagyis 24 ezer fiatal családja nem tudta vállalni a továbbtanulással járó kiadásokat. A szocialisták sokszor elmondták, hogy csökkent a fiatalok, a gyerekek száma. Ha megnézzük az érettségizõk számának alakulását, láthatjuk, stagnálást mutat. A tandíjjal azt üzeni Gyurcsány Ferenc a fiataloknak, ha nem gazdag szülõk gyermeke vagy, akkor ne akarj továbbtanulni. A tandíjjal nem a diákok szorgalmán és tehetségén múlik a továbbtanulás lehetõsége, hanem a szülõk pénztárcájától függ. Ennek a politikának a megállítására kell igent mondani március 9-én, a népszavazáson. Hogyha valaki elmegy, és nemet mond, akkor beletörõdik ebbe. Igent kell mondani ennek a politikának a megállítására. Miért lehet az, hogy a szocialisták és a szabaddemokraták mindig átverik a fiatalokat? Miért mondanak hangzatos ígéreteket, amit soha nem teljesítenek? Valószínûleg azért, mert a választások részvételi adatai alapján a fiatalok nem tartoznak a legaktívabb társadalmi réteghez, és a szocialisták azt gondolják, bármit lehet nekik hazudni, az következmények nélkül marad. Azt szeretnénk, ha március 9-én minél többen elmennének szavazni. A pozitív jövõ elkezdése ezekkel az igen szavazatokkal kezdõdik.

Csepreghy Nándort, a Fidesz ifjúsági kampányfõnökét az ifjúsági alkampányról kérdeztük:
– Az ifjúsági alkampánynak nemcsak a tandíj eltörlése a célja. A fiatalok körében tapasztalható politikai inaktivitás arra ösztönöz bennünket, hogy még több fiatalhoz jussunk el. Még több fiatalnak szeretnék elvinni azon fiatalok üzeneteit, akik a tandíj bevezetésének következtében nem juthatnak be a felsõoktatási intézményekbe, és nincs lehetõségük arra, hogy saját maguk és családjuk életét jobbá tegyék. Úgy gondoljuk, a tandíj bevezetésével Gyurcsány Ferenc a fiatalok álmainak szab gátat – folytatta. – Az is hazugság, hogy a tandíj bevezetésének egyik legfõbb célja a felsõoktatás fejlesztési forrásainak bõvítése. Ez azért hazugság, mert a tandíj bevezetésével párhuzamosan több milliárd forintot vont ki a szocialista-szabaddemokrata kormányzat a felsõoktatásból. E pénzek hollétérõl ma sem lehet semmit tudni. A Fidesz és a Fidelitas az ifjúsági alkampányban az ország több településére is eljut. Közel negyven településen vesszük fel a kapcsolatot helyi ifjúsági szervezetekkel. Úgy gondoljuk a március 9-ei népszavazás szimbolikus jelentõségû, hiszen a tandíj eltörlésével ismételten hitet tehetünk az egyenlõség és az összefogás fontossága mellett.

– A Fidesz központi országjárásához csatlakozva mi az ifjúsági alkampány különlegessége?

– Az, hogy nemcsak a népszavazásra hívjuk fel a fiatalok figyelmét, hanem kicsit a politikai részvételre ösztönözzük õket. A kormányzat a különbözõ intézkedéseivel negatívan érinti a fiatalokat, mert úgy gondolkodik, és a politikai logika alapján akár jogosan is teheti, hogy amennyiben a fiatalok nem mennek el szavazni, akkor ettõl kezdve velük szemben bármi megtehetõ. Az országjárás célja kettõs. Egyrészt a népszavazásra buzdítás, másrészt a politikai aktivitás növelése. A felsõoktatási intézményekben tanulók lesznek azok, akik majd hosszabb távon jelentõsen befolyásolják az ország fejlõdését, lehetõségeit; Hogyan kerülünk ki abból az európai versenybõl, amit az EU-s csatlakozás következtében még erõteljesebben látunk Magyarországon. Úgy gondoljuk, egyetlen tehetséget sem vesztegethetünk el. Nem lehetünk olyan felelõtlenek, hogy egyetlen egy tehetséges fiatalt is veszni hagyunk csak azért, mert a szülei nem tudják finanszírozni a tandíját. A tandíj kérdése pedig egy szimbolikus kérdés. Hiszünk abban, hogy a kormányzatnak felelõssége van! Felelõtlen kormányzati magatartás az, hogy minden egyes kormányzati kötelezettséget áthárítunk az állampolgárokra. Akkor azt mondom, nem kell kormányozni! A kormányzat vállalja a kormányzással járó felelõsséget, és lássa el azokat a feladatokat, amiért õt a magyar választók odaküldték. A tandíj eltörlése is egy ilyen feladat. Nem lehet vagyoni alapon szelektálni a felsõoktatásban, ahogy ez most történik a tandíj bevezetésével. Valóban igaz, hogy a mostani tervek szerint, a hallgatók 15 százaléka, akik a legjobb eredményt teljesítik, mentesülnek a tandíj fizetése alól, viszont ebbe a 15 százalékba csak azok a hallgatók lesznek képesek bekerülni, akiknek több idejük jut a tanulásra. A szegény családokból származó fiataloknak pedig dolgozniuk kell azért, hogy a tandíjat kigazdálkodják. Egy csomó önellentmondás van a rendszerben. A másik érv, amivel a szocialisták és a szabaddemokraták hivatkoznak országszerte, hogy a tandíj bevezetésével várhatóan csökkenni fog a felsõoktatásba jelentkezõk száma. Az országjárásnak pont az a célja, hogy más eszközöket is be tudjunk mutatni az embereknek. Mint például a szakoktatási rendszer ismételt megteremtése Magyarországon és a szakképzettségi presztízs megadása. Az a gond hazánkban, hogy hiányzik a szakképesítéssel rendelkezõ emberek megbecsülése. Ez megint olyan szemléletbeli kérdés, ami hosszú távú folyamatot igényel, nem lehet egy-két napon belül megoldani.

Bakonyi Erzsébet