Húsz éve kötött testvérvárosi szerzõdést Nagykanizsa és Zalakaros a bajorországi Puchheimmel. Erre emlékezve nagyszabású programsorozatot tartottak a Münchenhez közeli kisvárosban. A két dél-zalai településrõl népes küldöttség utazott erre az alkalomra, amelyen kanizsai és karosi kulturális csoportok is felléptek. Az ünnepi gálán kapta meg az Európa-zászlót az Európa Tanácstól Puchheim városa.

Cseresnyés Péter így fogalmazott az ünnepi rendezvényen: "Mint azt Önök is tudják, bennünket magyarokat és bajorokat összeköt a történelem. Több mint ezer éve kezdõdött és a mai napig tart az a kölcsönös szimpátia, amit egymás iránt érzünk. Köszönhetõen ennek az egyébként sok ponton találkozó történelemnek, amely elsõsorban személyekhez köthetõ. Bajor Gizella – II. Henrik német-római császár húga – volt Szent István királyunk felesége, és így Magyarország elsõ keresztény királynéja, aki nagy szerepet vállalt a kereszténység magyarországi terjesztésében. Az a misereuha például, ami az õ vezetésével készült - és benne van az õ keze munkája is -, késõbb a magyar királyok koronázási palástja lett.

Meg kell említenünk még egy jeles asszonyt, a Münchenben született Erzsébet osztrák császárnét és magyar királynét, Ferenc József feleségét. Sisi máig az egyik legnépszerûbb történelmi személy Magyarországon.
És persze említhetnénk a mûvészeket, a szellemi élet nagyjait is. Lechner Ödön, valamint két tanítványa, Popp Ferenc és Nyilas Ferenc keze nyomát õrzik például München egyes negyedeiben eredetileg lakóháznak készült, most már több mint 100 éves épületek, amelyek népmûvészeti ihletésû virágos díszítéseikkel a magyar szecesszió bajor átvételét tanúsítják.  Persze, megránthatnánk a vállunkat, mit ér mindez nekünk, hiszen ez régen volt, most pedig 2011-et írunk. De nem tesszük, mert a múlt, a hagyományok, a történelmi személyiségek tisztelete akarva-akaratlanul is összeköt bennünket. Olyan ez, mint a család. Ha két embert rokoni szál köt össze a múltból, jobban megbíznak egymásban, mintha két idegenrõl lenne szó. Ilyen történelmi elõzmények tükrében ünnepeljük városaink 20 éves kapcsolatát. Hogy mi ez történelmi távlatban?! Nos, abban nem sok, de gondoljunk csak bele: azok a gyerekek, akik két évtizede, a kapcsolatfelvétel kezdetén ismerkedtek meg egymással, most már felnõttek, családjuk van, és talán itt is ülnek közöttünk olyanok, akik szép emlékeket õriznek abból az idõszakból. Nekünk az a kor különösen kedves, hiszen akkor tárult ki elõttünk igazán a világ, és mi, kanizsaiak, rögtön bajor barátokra leltünk. Nos, ha más értelme nincs is a kapcsolatnak – persze van, de most én ezt emelem ki -, mint az, hogy fiatalok megismerik egymást, látják, tapasztalják, hogy más nyelvet beszélõ, kissé más kulturális identitással rendelkezõ emberek jól megértik egymást, akkor azok, akik Nagykanizsa és Puchheim kapcsolatát éltetik, erõsítik, szervezik, nem dolgoztak, nem dolgoznak hiába.
Hiszem azt, hogy nemcsak közös múltunk van – amit mérhetünk akár ezer vagy éppen húsz évben -, hanem közös jövõnk is, hiszen mindannyian összetartozunk.
Talán ezt is jelképezi a mai ünnep, amikor két évtizedes barátságunk, együttmûködésünk mellett azt is ünnepeljük, hogy Puchheim megkapja az Európa-zászlót, amely az összetartozás szép szimbóluma.
Kedves Barátaim!
Kívánom, hogy a következõ 20 év is adja meg barátságunk ápolásának lehetõségét, hogy minél többet tudjunk meg egymásról. Ha kell, keressünk közös megoldást közös problémáinkra, mert mi nemcsak bajorok, magyarok – hanem európai polgárok is vagyunk. Közös felelõsséggel. "