Az elmúlt évek a töretlen fejlõdésrõl szóltak a Piarista Általános Iskola, Gimnázium és Diákotthon számára. Vereb Zsolt igazgatóval készített interjúnkból kiderül: szeptemberben elindítják az elsõ katolikus óvodát Nagykanizsán, s a diákság bevonásával segítõ szolgálatot szerveznek a város magányos idõs emberei számára.

– A Zsigmondy Vilmos-Széchenyi István Szakképzõ Iskola kiköltözése után megüresedett a laborépület, amelyen ezt követõen teljes rekonstrukciót hajtottunk végre – kezdi a sort az elmúlt idõszak legnagyobb fejlesztésével Vereb Zsolt igazgató atya. – Az épület nemcsak külsõleg és belsõleg, de funkcióját tekintve is teljesen újjászületett. A volt laborépület új életre kelt, s úgy vélem, hogy környezete színfoltjává vált. Az épület leánykollégium lett. A földszinten egy nagy, százötven fõs rendezvénytermet alakítottunk ki, a hozzátartozó vizesblokkal, teakonyhával, és egy kisebb konferenciateremmel. Az elsõ és a második emeleten 28, illetve 34 gyermek számára van szálláslehetõség, kis közösségi térrel, a tetõtérben pedig szintén lakószobák és egy nagyméretû stúdiumterem található, itt zajlanak a tanulószobai foglalkozások.

Nagyon megszerettük ezt az új épületet, nagyon sok program talál otthonra benne. Így a rendezvényteremben diákjaink számára többek közt tánciskolát indítottunk, a felnõtteknek különbözõ elõadásokat szerveztünk, kiállításokat rendeztünk, de itt tartjuk a tantestületi konferenciákat is. Külön említésre méltó az a rendezvénysorozat, amely Horváth Andrea tanárnõ áldozatos munkájának köszönhetõen immár évek óta hagyomány, az Októberi Esték, melynek idei központi témája a nagy világvallások voltak. A legutóbbi elõadássorozatra már az új kollégium rendezvénytermében került sor nagy nevekkel: Maróth Miklós, Frõhlich Róbert, Tolvaly Ferenc és Nacsinák Gergely mutatta be az egyes vallásokat. (Egyébként márciusban ide várjuk a piarista diák Mádl Ferencet.) A vasárnapi diákmiséket követõen e rendezvényterembe hívjuk szeretetvendégségbe (agapéra) a résztvevõket is. Ezek nagyon kedves együttlétek mindenki számára. Adandó alkalommal, ha már az épület környékét is sikerült rendeznünk, szeretnénk megmutatni a város nagyközönségének is ezt a modern, a XXI. század igényeit kiszolgáló új kollégiumot, ezzel is bizonyítva, hogy az épület jó kezekbe került.

– Nemcsak az infrastruktúrában, hanem az iskola szerkezetében is várható változás.

– Eddig általános iskola, gimnázium és diákotthonként mûködtünk, de szeptember elsejétõl elindítjuk az elsõ katolikus óvodát is Nagykanizsán. E célra az Alsóvárosi templom mellett lévõ egykori ferences zárdaépület egyik traktusát bocsátották rendelkezésünkre az épület tulajdonosai, a ferences atyák. A közelmúltban Spanyolországban jártunk egy tanulmányúton. Az ottani piaristáknál is azt tapasztaltuk, hogy a bölcsõdétõl a gimnáziumig a teljes gyermekkort felölelõ oktatási rendszert mûködetnek. A legkisebb piarista diák, akivel ott találkoztam, öt és fél hónapos volt. Úgy vélem, ez lehet a mi célunk is, amelynek eléréséhez egy újabb és jelentõs lépés a Szent Család óvoda elindítása, amelybe a Szent József Plébánián és iskolánk titkárságán lehet jelentkezni. Új elemként jelent meg intézményünk szerkezetében a felnõttképzési központ, amelyben pedagógusok, a város vállalkozói és más érdeklõdõk számára ECDL-tanfolyamokat és vizsgákat szervezünk. E kérdéskörhöz tartozik még, hogy a tavalyi esztendõben elõször biztosítottunk lehetõséget emelt szintû írásbeli érettségi vizsgára több tantárgyból. Mindehhez komoly felkészültségû pedagógusgárda is szükséges. Hadd szóljak hát most néhány szót a tantestületrõl! Kollégáimról csakis azzal a büszkeséggel tudok beszélni, amit a szülõ érez a gyermekei iránt. A szülõ tisztában van gyermekei gyengeségeivel, ugyanakkor büszkeség tölti el azok jó tulajdonságait, okosságát, önzetlenségét, szeretetét tapasztalva. Nagyon nagy öröm számomra, hogy sikerült olyan tantestületi közösséget létrehozni, amely egy nyelvet beszél. Sok kollégám nagyon értékes ember, letisztult, világos, lelkileg kiforrott egyéniség. Alkalmasak arra, hogy a mintegy négyszázhetven fõs diákságot ösztönözzék a jóra, nemcsak szóval, hanem életpéldával is. Emellett gondjuk van a gyöngébbekre, és a jobbakat minden évben eljuttatják az OKTV döntõjéig. Valamennyien messzemenõen alkalmasak arra, hogy szolgálják azt a szent ügyet, amit az iskolánk képvisel.

– Úgy hallottam, a diákok bevonásával az eddiginél erõteljesebben kivennék a részüket a várost érintõ karitatív munkából is.

– Így van, a miskolci jezsuita iskola szolgál mintaként e tekintetben. Az ottani intézmény diákságának tagjai párokba szervezõdnek, s szabadidejükben vállalnak egy-egy szolgálatot: elhagyott, magányos, idõs embereknek segítenek, bevásárolnak, elkísérik szentmisére, megetetik õket, vagy éppen felolvasnak. Esetleg fiatal családok kisgyermekeire vigyáznak, egy szóval megélik a személyes gondoskodás nyújtotta örömet. Mi is hasonló szolgálatot szeretnénk szervezni, amitõl azt várjuk, hogy általa érzékenyebbé válnak diákjaink a szociális problémák iránt, nemcsak tudásban növekednek, hanem jámborságban, és Istennek is „kedve telik bennük”.

Horváth Attila