Csendes, szinte elzárt terület. Fák szegélyezte, kikövezett utakra, csak szûrve érkezik meg az októberi vénasszonyok nyarára emlékeztetõ napsugár fénye, melege. Egy vidéki város kórház „lakójaként” nagyszerû kórházi vezetéssel, szinte családias hangulattal ismerkedtem meg. Értünk, betegekért dolgoznak teljes odaadással, emberséggel. A nagykanizsai Kanizsai Dorottya kórházban tapasztaltam mindezt.

Nagyon emberséges magatartást tanúsítottak a különbözõ osztályokon! Orvosok, ápoló személyzet, szinte kivétel nélkül mindenkivel, hogy nem akartam hinni a látottaknak.
Nem úgy egyes pesti, „a nagyváros frekventált” kórházai. Sokban különböznek mindentõl. Nevek felsorolása nélkül, (legalább 4-ben feküdtem betegként) meg sem közelíti az orvos a nõvér és a beteg közötti emberi kapcsolatot.
Prof. Dr. Bátorfi József fõigazgató vezeti a Kanizsai Dorottya Kórházat. Kérdésemre a következõt mondja: „higgye el, másként nem is menne”. Itt minden dolgozó tudja, hogy egymásért ezen felül a betegekért vagyunk. A több száz fõt foglalkoztató kórházban, minden dolgozónak éreznie és tudnia kell, hogy nem a beteg van értünk. Szinte hihetetlen! Igenis tudják! Szent meggyõzõdésem. Úgy állnak a munkához, úgy viszonyulnak a betegekhez, a kórház adottságaihoz, hogy csak nézek ki a fejembõl. Ez valószínû, hogy a különbözõ osztályok vezetõi és az õket összefogó Fõigazgató maradéktalan érdeme. Ez az emberséges odaadó viselkedés, szerintem fél sikere a gyógyulásnak.
Majdnem két hét - amíg ott tartózkodtam betegként - meggyõzött arról, hogy kimagaslóan beteg centrikus az egész kollektíva.
Csak nagybetûkkel: KÖSZÖNET ÉRTE.
 

Both Ferenc
MÁVINFORM
sajtóügyeletes