Készen állunk arra, hogy a magyar gazdaság növekedése elõtt szélesre tárjuk a kapukat – mondta lapunknak adott interjújában nagykanizsai látogatása során Orbán Viktor, a Fidesz elnöke.

– Az egészség, a tudás és a felelõs kormányzás a siker legfontosabb feltételei – mondta lapunknak Dr. Orbán Viktor. – Március kilencedikén arról döntünk, hogy a rendkívül magas járulékainkért cserébe elvárjuk-e a megfelelõ minõségû, és idõben érkezõ szolgáltatást kétszeres fizetés nélkül is, döntünk arról is, hogy a kormány hátat fordít-e a fiataloknak, és bezárja-e elõttük a tudás, a tanulás kapuját, s döntünk arról is, hogy mit tûrünk el, mit lehet velünk megtenni, meddig lehet figyelmen kívül hagyni, semmibe venni az emberek véleményét. Hiszen a tandíj, a vizitdíj és a kórházi napidíj kérdésében egyszer már döntöttünk: 2006-ban, amikor olyan választási programokat támogattunk a voksainkkal, amelyek egyértelmûen kimondták, hogy nem lesz vizitdíj, tandíj és kórházi napidíj. Kormánypárti politikusok igyekeznek kétségbe vonni ezen kérdések jelentõségét. De ha valóban annyira jelentéktelen ügyek, akkor miért hozták meg ezeket a döntéseket? Mert mi értelme jelentéktelen döntésekkel borzolni az emberek idegeit, nehéz helyzetbe hozni õket?

– Milyen részvételi arányt tippel március kilencedikére?

– Nem bocsátkoznék találgatásokba, még akkor sem, ha elemzõk becslései az igenek elsöprõ gyõzelmét jósolják. Amit biztosan tudunk, hogy kétmillió-tizenegyezer körüli igen szavazatra van szükség ahhoz, hogy mindhárom kérdésben gyõzzön a népakarat, vagyis hogy hatályon kívül lehessen helyezni a vizitdíjról, a tandíjról és a kórházi napidíjról szóló jogszabályokat. Egyébként nem hiszek a becsléseknek, mert a magyar politikai élet ma számokkal nem mérhetõ. Azt viszont – ahogy járom az országot – tapasztalom, hogy düh, elkeseredettség, csalódottság és a magára hagyatottság érzése munkálkodik az emberek döntõ többségében. Amikor ilyen nagy mértékû az elégedetlenség egy kormánnyal szemben, akkor az emberek politikai beállítottsága is háttérbe szorul. Ezért óvatosan kell bánni minden politikai elõrejelzéssel.

– Ki lehet mondani, hogy ma kormányváltó hangulat van az országban?

– Kormányváltó hangulatnál immáron többrõl van szó. Az emberek azt mondják: ez így nem mehet tovább, ebbõl elég volt. Azt mondják, hogy õk ma sem dolgoznak kevesebbet, mint hat évvel ezelõtt, s akkor sikeres ország voltunk. Ugyanannyit, vagy még többet dolgoznak, mint akkor, mégis tönkrement az ország. Ki tehet errõl? Az emberek biztosan nem. A kormány alkalmatlansága és hazugságai egyre mélyülõ szociális válságba taszították az országot. Az emberek most már azt várják, hogy mutassuk meg az új irányt, mutassuk meg a kiutat a válságból.

– Készült-e forgatókönyv a Fideszben egy, az Önök számára sikeres népszavazási eredményt követõ helyzetre?

– A Fidesz már a népszavazás másnapján benyújtja azokat a törvényjavaslatokat, amelyek a vizitdíj, a kórházi napidíj és a tandíj eltörlésérõl rendelkeznek. A kormánynak ezután le kell vonnia a népszavazásból fakadó tanulságokat, és szembe kell néznie a következményekkel. Az elsöprõ részvétel ugyanis elsöprõ következményeket von majd maga után.

– Hogyan lehet rászorítani a kormányt, hogy pótolja a népszavazás után kiesõ bevételeket az egészségügyben és az oktatásban, s ne hagyja magára az orvosokat és a felsõoktatást?

– A kormány milliárdokat vont ki az egészségügybõl és a felsõoktatásból, és most arra kényszeríti az embereket, hogy vizitdíj, kórházi napidíj és tandíj formájában immár másodszor is fizessenek azért, amiért egyszer már – járulék és adó formájában – fizettek. A megoldás egyszerû: a kormánynak vissza kell adnia azt a pénzt, amit elvett.

– Jakab István, a MAGOSZ elnöke a minap egy keszthelyi fórumon azt mondta: összeállt a Fidesz kormányprogramja. Mik a legfõbb pillérei ennek?

– A mi programunk a növekedés programja. Növekedés nélkül ugyanis nincs siker. A növekedés viszont magával hozza a mindennapi élet sikereit: az alacsonyabb adókat, a magasabb fizetéseket és a több családtámogatást. Amikor a statisztika egy százalékos gazdasági növekedésrõl beszél, akkor az gyakorlatilag azt jelenti, hogy az ország leállt A helyzet súlyosságára jellemzõ, hogy ez az 1%-os mérték is csak a megváltoztatott számítási módszernek köszönhetõ, hiszen ma már az illegális tevékenységek, így a prostitúció és a kábítószer-kereskedelem is beleszámít a mutatóba. Ha ezeket kivennénk, akkor az egy százalékos növekedés nagy valószínûséggel nulla közelire csökkenne. A növekedést eredményezõ motorokat kell újraindítani, úgy, hogy közben a pénzügyi válságot is kezelni kell. Van ennek egy kimunkált receptje: adót, járulékot kell csökkenteni, a költségvetés kiadásait reálértéken be kell fagyasztani, a felesleges bürokráciát teremtõ, ezáltal a korrupció melegágyaként szolgáló szabályokat pedig ki kell iktatni. Ha a három intézkedés egyszerre történik, akkor úgy indul meg a gazdasági növekedés, hogy közben erõsödik, javul a pénzügyi egyensúly. Ezt a receptet kell a magyar viszonyoknak megfelelõen alkalmazni. Mi készen állunk arra, hogy a magyar gazdasági növekedés elõtt szélesre tárjuk a kapukat.

Horváth Attila