Sorozatunk folytatásában a kompenzációs listáról mandátumhoz jutó önkormányzati képviselõkkel beszélgetünk. Õket is arról kérdezzük, milyen megoldásra váró problémákkal fordulnak hozzájuk a választóik. Dr. Fodor Csaba jelölõszervezete a Magyar Szocialista Párt Nagykanizsai Szervezete.

„Ötödik ciklusban vagyok tagja a közgyûlésnek. 1994-tõl voltam bizottsági elnök, részt vettem több testület munkájában, jelenleg a Városfejlesztési Bizottságban dolgozom. 

 A közgyûlés mûködésére mindenképpen rányomja bélyegét a máshol is tapasztalható fideszes magatartás. Õk gyakran elõre eldöntenek mindent. Ha egy javaslat az ellenzéki oldal bármelyik szervezetétõl származik, többnyire nem bír átütõ erõvel, persze ritka, üdítõ kivételek mindig vannak. 2006-2010 között is masszív Fidesz többség volt a városban fideszes polgármesterrel és alpolgármesterrel –, és akkor is minden döntést ugyanígy hoztak meg, az õ döntéseik eredményeként került a város a mostani rossz gazdasági helyzetbe. Marton István polgármesterrel még ki tudtunk alakítani együttmûködést, aminek a város hasznát látta, és ennek eredményeként jelentõs eu-s, és állami anyagi forrásokat hoztunk le a városba. Ezek kapcsán valósulhatott meg a kiskanizsai Egészségház. Sokat dolgoztunk Marton Istvánnal azon is, hogy a Regionális Fejlesztési Tanácstól megkapjuk a szükséges támogatást. Ennek eredménye a Bolyai iskola felújítása, a belvárosi rekonstrukció és a szennyvízcsatorna beruházások. Akkor dõlt el a 3 milliárd forintot meghaladó kórház-pályázat is, melynek sikeréért sokat dolgoztunk együtt a kórház vezetésével. Most ott tartunk, hogy nálunk még a közbeszerzési eljárás elbírálása sem történt meg, Egerszegen meg folyik az építkezés. Ez a több mint egyéves késlekedés óhatatlanul foglalkoztatja a város vonzáskörzetében élõ embereket, és természetesen a kórház dolgozóit is. Nem látjuk, hogy az elmúlt másfél évben – amióta a Fidesz-kormány van hatalmon –, melyek azok a jelentõs támogatások, amelyeket a város kapott volna, s eredményeként munkahelyek teremtõdhetnének. Az ígéretek ellenére nem látszik, hogy megvalósult volna valami. A városban lakókat elsõdlegesen a munkahelyek foglalkoztatják, és az a kérdés, hogy Nagykanizsa menynyire segíti az itt élõ és mûködõ vállalkozókat. Ebben a kérdéskörben, a hangzatos kijelentéseken túl érdemi elõrejutás nem történt. Annak érdekében, hogy utánajárjak azoknak a mendemondáknak, amelyek szerint Kanizsán kívüliek kapnak lehetõséget, kikértem azokat a szerzõdéseket, amelyeket az önkormányzat Cseresnyés Péter alpolgármester ideje alatt kötött. Azért vannak benne elég furcsa és meglepõ történetek. Engedélyt kaptam rá, hogy ezeket részleteiben áttekintsem, és az ott felmerült kérdéseket a közgyûlésen fel fogom tenni, mert jó pár magyarázatra szorul. Jelentõs számban vannak benne budapesti és más székhelyû vállalkozások, akik kaptak megbízásokat.
A városvezetés dolga, hogy az anyagi helyzetét stabilizálja, és azokat a feladatokat, amelyeket a ma még hatályos önkormányzati törvény kötelezettségül ró, teljesítse. Például a konyhák ügyét nem fiskális szempontok szerint kellene elbírálni. Vannak más érdekek, lehetõségek, amelyeket együttesen kellene mérlegelni, és ezt követõen lehetett volna elõterjesztést készíteni a közgyûlés számára. Elmondtuk a módosító javaslatainkat, ötleteinket, de ebben a körben is süket fülekre találtak ugyanúgy, mint az egyesületekkel, sporttal, sportfinanszírozással kapcsolatban, vagy az iskolák összevonása kapcsán.
Ha Kiskanizsát nézzük, ahol jó pár évtizede élek, az embereket elsõsorban az utak állapota foglalkoztatja, de igaz ez az egész városra is. Az utak nagy része olyan rossz állapotban van, hogy nem elegendõ a kátyúzgatásuk. Több éve kérjük a jelentõs forgalmat lebonyolító és közcélú közlekedés számára fontos útvonalak, mint például a Pivári utca, teljes felújítását. Eddig nem járt eredménnyel, de most annyit elértem, hogy legalább a tervezés szintjén elviekben bekerül a 2012-es költségvetésbe. Sok problémát csak az adott városrészben élõk érzékelnek. A várost csak úgy tudjuk fejleszteni, és úgy tudunk eredményeket elérni, ha a településünket egészében szemléljük, és tudomásul vesszük az adott körzetben élõ lakosság érdekét, és ahhoz próbáljuk igazítani az anyagi forrást, amelyek elviekben rendelkezésre állnak, de gyakorlatilag nem tudjuk, mert a sarokszámokat még nem ismerjük. Sokakat foglalkoztat a jelenlegi önkormányzati fenntartású intézmények, az általános és középiskolák, valamint a kórház sorsa. Maradnak-e önkormányzati, vagy átkerülnek állami kezelésbe?
Bízom benne, és szeretném elérni, hogy a város közgyûlése nem másolja le az országos pártpolitikai magatartásokat, megoldásokat, hanem maradunk egy kicsit a város környékén. Egymást meghallgatva, egymás véleményét tiszteletben tartva valami közös és jó eredmény születhetne. Megtapasztaltuk, milyen helyzetbe sodorta a várost 2006-tól a Fidesz, amikor a saját polgármesterével összerúgta a port. Legfontosabb számomra, hogy megõrizzük a város mûködõképességét, mert az teremti meg a lehetõségét annak, hogy meg tudjuk valósítani a tervezett felújításokat, karbantartásokat, beruházásokat.”
Lejegyezte:
Bakonyi Erzsébet