Fa Ede (alias Liszói Gyuricza József, illetve Vargovics József) Krúdy- díszokleveles író, költõ Lávapatakok címû kötetét mutatták be a Halis István Városi Könyvtárban.

A kötet fõ témája a szerelem, de az írás valójában az emberi psziché mûködésének filozofikus, ironikus ábrázolása akar lenni. A poéma, a verses formájú elbeszélõ költemény stílusa a metaforával folytatott kísérletezés jegyében alakult ki. Bárki „belebújhat” a versszövegbe, és magára öltheti, ahogyan a két versmondó, Kovácsné Solymos Gabriella és Péter Árpád is lubickolt benne a kötetbemutatón. Az írás szereplõi és a történések nem azonosíthatók senkivel és semmivel, annak ellenére, hogy a szerzõ saját élményeit használta fel a könyv megírásához. Azért is adott magának ezúttal is más, Liszói Gyuricza József nevet, hogy elidegenedjen a saját életsorsától. A kötet elsõ és második fejezete két vágy-megvalósulás és csalódás körét írja le „regényszerûen”, míg az utolsó fejezet a történések kommentárját pótolja.

 Idill helyett címû verse így szól: 1. vízparton alszol/ álmod õrizem egész valómmal vallom szüntelen:/ mindenem lettél!/ tudja ezt a tó a konzumtáj s a nyüzsgõ nyárutó/ 2. hallják a vízben táncoló tükörfák:/ muzsikálni kezd álom és valóság/ aludj/ váljon képpé a rejtély fénye árnya:/ álmoddal álmodok én/ s már hangzó csönd a lárma/.
Kányádi Sándor Kossuth-díjas erdélyi költõ kedvenc szólása szerint, amit egy iskolás gyermektõl hallott: a vers az, amit mondani kell. Fa Ede versei különösen így ünnepváró idõben úgy szólnak hozzánk, mint egy zsoltár szavai. Vagy amint leül hangszeréhez az orgonista, s éneke lávapatakként rásimul a hol drámaian, hol derûvel, õszi hangulatban, vagy éppen a tenger morajával feltörõ hangokra.
Térjünk vissza idõnként a 170 oldalas Lávapatakok verseire, emeljük le könyvespolcunkról a köteteit.
A rendezvényt a Napfény Rákbetegek és Hozzátartozóik Egyesülete és a Takács László Irodalmi Kör szervezte. Köszöntõt Karosi Lászlóné egyesületi elnök mondott. Közremûködött Kovácsné Solymos Gabriella és Péter Árpád.

B.E.