Wittner Mária egyik meghívójaként, az Ötvenhatos Versünnep szervezõjeként kívánok hozzászólni Lelkó Tamás írásához.

Nürnbergben egyszer s mindenkorra elítélte a világ a nácizmust. Ám ugyanez a kommunizmussal még nem történt meg. Európában egyre többen sürgetik, tarthatatlan a kettõs mérce.
Hazánkban mindkét szélsõség idegen tankok védelmében került kormányra. Idegen megszállók kiszolgálóiként törtek a magyarra.
Miért kommunistázás, ha megfogadjuk Nagy Gáspár 1983-as intelmét? nekünk nem szabad feledNI a gyilkosokat néven nevezNI! 

 Ugyanõ 1996-ban: Nálunk - két vállrándítás között - történelmileg úgy alakult hogy a hóhérok a vérbírák a sortûz-vezénylõk a szadista államvédelmisek a legfõbb ügynökök és a megzsarolt kis besúgók sem tudnak (képtelenek) megbocsátani áldozataiknak.
Szemtanúja voltam Wittner Mária könnyeinek, aki az Ötvenhatos Versünnepen a fiatalok szavai közben halottaira emlékezett.
Miért lenne különb az, aki érzéketlen az õ fájdalma iránt, mint Zuschlag János vagy Novák Elõd, akik a náci népirtás áldozatain viccelõdtek?
Most pedig olvassunk el néhány ötvenhatos verset. Mai szemmel. Azokról a szocialistákról, akik hazánkat eladósították, Fekete Jánostól kezdve: Megölték a gyerekeinket (Azaz: megölték gyermekeink jövõjét) Ezt a vért nem mossa le Évezredek ítélõszéke (E bûnözõ szervezetek vezetõi el nem évülõ felelõsséggel tartoznak az elnyomó rendszer fenntartásáért, irányításáért, az elkövetett jogsértésekért és a nemzet elárulásáért - írja egy törvényjavaslat)
Anyu, tüntetni megyek! – Kende Klára (Claire Kenneth) versébõl. Verje meg az Isten, veretlen ne hagyja, lobogó hitünket ki lábbal tiporta s az idegen fegyvert ölésünkre hozta! (Egy ország halálos veszedelme az adósságcsapda. Különb-e a muszkavezetõ annál, aki a forint ellen spekulál?)
A magyarokhoz – Kónya Lajostól. Ugyanõ így ír naplójában: Ez a kis nép -- a világ hetek óta róla beszél -- megint húszszoros túlerõvel vívja élet-halálharcát. Mint történelme során nem egyszer, a sír szélén áll ma is, pontosabban a "jobb kor" és a "nagyszerû halál" dilemmája elõtt.
Köszönöm Lelkó Tamásnak, hogy továbbgondolásra késztetett, hogy folyamatában lássam 1956 és napjaink történéseit. Köszönöm, hogy ráébresztett, mennyire idõszerûek ezek az ötvenhatos írások.
Papp János,
NPE elnökhelyettes