„Nem elég lelkes hazafiságunk, legjobb szándékunk és optimizmusunk, hanem megfeszített, együttes munkával kell dolgoznunk. És ha jobban, sokkal jobban fogjuk szeretni egymást a közös alkotó munkában, úgy meg tudjuk menteni ezt a szerencsétlen magyar hazát.”
Tisztelt Gróf Úr! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Vendégeink!
Ezeket a munkára és összefogásra biztató mondatokat gróf Bethlen István mondta 91 évvel ezelõtt, 1920 szeptemberében. Az idézetben megfogalmazott összefogás gondolata is a szemünk elõtt lebegett, amikor tavaly õsszel elhatároztuk: új utakat keresünk Nagykanizsának. Olyan utakat, amelyek a munkára, a közösség összefogására alapozva a fejlõdés, a gyarapodás felé viszik városunkat.

 Talán amikor kézhez vették a mai programra szóló meghívót, felvetõdött önökben: miért is rendezzük ezt a Bethlen-estet? Nos, a válasz kézenfekvõ. Az eddigi munkánk folytatásaként 2012-ben, a nagykanizsai Bethlen-évben, szeretnénk visszavonhatatlanul fejlõdõ pályára állítani városunkat. Ez a mai program, képletesen, a startvonal, ahol felsorakozunk – mindazok, akiknek fontos Nagykanizsa, akik szeretnék kivenni a részüket a város építésébõl, akik szeretnének hozzájárulni közösségünk sikereihez.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Bátran kijelenthetjük: Nagykanizsa új utakon jár. Messze nincs még a célnál, de elindult – hitünk szerint a jó, a helyes irányba.
Ha körbenézünk, láthatjuk: városunk épül. Fizikai, szellemi és gazdasági értelemben egyaránt.
Megkezdõdött a város megújítása, átalakítása, a csatornázási program, és számos olyan – ezekhez képest – kisebb fejlesztés, amely az itt élõk életminõségét javítja. Új bölcsõdét építettünk például, aminek eredményeként mindenki igénybe veheti ezt a szolgáltatást, aki szeretné, hiszen 15 százalékkal növeltük a férõhelyek számát.

A kisgyermekes szülõk kérése volt ez, elsõsorban azért, hogy az édesanyák vissza tudjanak térni dolgozni, hogy õk is hozzájárulhassanak a családi költségvetés stabilitásához.
Meggyõzõdésem: az olyan fejlesztések a leghasznosabbak, amelyek konkrét, kézzel fogható társadalmi célt szolgálnak. A bölcsõdeépítés ilyen beruházás volt.
Hozzáteszem, úgy sorolom fel ezeket az eredményeket felmutató példákat, hogy nem akarom kisajátítani azokat. Ez mindannyiunk összefogásának, munkájának eredménye lesz, legyen az az elõzõ önkormányzatok egyike, kanizsai vállalkozó, munkavállaló, aki a kivitelezésben részt vesz, vagy az a kanizsai polgár, aki nagy türelemmel viseli el az építkezés okozta kényelmetlenséget.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Mindannyian tudjuk: Nagykanizsa 1990 után nehéz helyzetbe került. Nagyon sok, egykoron jól mûködõ, emberek százainak, ezreinek munkát adó nagyvállalat ment tönkre. Szerencsére azonban ezekbõl – vagy ezek romjain - több új vállalkozás nõtte ki magát például a gépipar, a vízkezelés és a fafeldolgozás, famegmunkálás területén, amelyek közül ma több cég is nemzetközi kapcsolatrendszerrel, partneri körrel rendelkezik.
Az új utak egyike éppen ezekre a vállalkozásokra alapoz. Nagykanizsa ugyanis ezekben az ágazatokban valódi nagyhatalom, és meggyõzõdésünk, hogy amennyiben ezeket a cégeket segítjük, akkor felelõsen gondolkodva hozzájárulunk a munkahelyek megtartásához, gyarapításához. Ha egy mondatban akarnánk megfogalmazni, azt mondhatnánk: ez stratégiánk fundamentuma.
Felvetõdött: mit tehetünk, milyen utat járjunk be? A válasz egyszerû. Azokat a tapasztalattal rendelkezõ embereket kell megkeresni, akik tanácsot, segítséget tudnak adni, és az összefogás sarokkövei lehetnek, ha akarják.
Elsõ lépésként különbözõ kisebb szakmai körökkel folytattam, folytattunk beszélgetéseket, majd a kamarák segítségével a legnagyobb foglalkoztatók vezetõit ültettük egy asztalhoz, információt kérve tõlük terveikrõl, elképzeléseikrõl, ahol én is információt adtam a városfejlesztés új útjairól. A találkozó során próbáltuk megfogalmazni a közös pontokat, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy együttmûködjünk Nagykanizsa érdekében. Örömmel jelenthetem, hogy ezek a találkozók rendszeresek lesznek, akárcsak a kis- és közepes vállalkozások vezetõivel folytatandó konzultációk.
Valódi társadalmi párbeszéd vette kezdetét, hiszen a siker csak összefogással érhetõ el.
Ennek további szép és elõremutató példája, hogy nemrégiben arról döntött a közgyûlés: két nagykanizsai székhelyû céggel közösen a város gazdasági társaságot hoz létre. Egyébként is nagy figyelmet fordítunk arra, hogy kanizsai cégek komoly szerepet kaphassanak a helyi munkákban.
Az elõbb említett közös cégnek fontos feladata lesz, hogy kidolgozza a város energiastratégiáját, különös hangsúllyal a megújuló energiák használatára.
A zöld beruházások terén egyébként máris elindult egy folyamat: megkezdõdött egyik óvodánk energiakorszerûsítése, amelynek egyik kulcseleme, hogy napkollektorok biztosítják majd a fûtést; a Pannon Egyetem Nagykanizsai Kampuszának kollégiumában pedig – amelynek épülete szintén a város tulajdonában van – már be is fejezõdött egy ilyen átalakítás.
Ez is új út - és új elem, új törekvés az is, hogy igyekszünk Nagykanizsának új arcot, arculatot adni. Komoly erõket és forrást mozgósítunk például a hatékony városmarketing és kommunikáció érdekében, hiszen jól tudjuk: aki ezekre nem fordít kellõ figyelmet, az lemarad másokhoz képest.
Ennek részeként az egyik legfontosabb cél a város imázsának erõsítése éppúgy, mint a befektetõvonzás, Nagykanizsa nemzetközi diplomáciai-gazdasági kapcsolatainak erõsítése.
A sorozat tavaly õsszel két nemzetközi üzletember-találkozóval: egy magyar-szlovén és egy magyar-horvát gazdasági konferenciával kezdõdött, idén pedig járt nálunk a finn és az indiai nagykövet, Magyarország sanghaji konzulja, legutóbb pedig a vietnámi és a pakisztáni nagykövet, valamint a japán követség egyik magas rangú diplomatája is.
Ezeken a találkozókon bemutattuk Nagykanizsát: azt a logisztikai, gazdasági és oktatási potenciált, amely, a tapasztalatok szerint, felkelti az érdeklõdést, és reményeink szerint gazdasági-üzleti kapcsolatokat is generál majd városunk számára. Egy másik vonalon elindulva pedig már konkrét cégekkel tárgyalunk, amelyek lehetséges befektetési helyszínként tekintenek Nagykanizsára.
Ezeknek a találkozóknak - nevezzünk õket kissé túlzóan diplomáciai tevékenységnek - a legfontosabb célja a bemutatkozás. Be kell mutatkoznunk a világnak, mert nem ismernek bennünket. Mi joggal mondjuk azt, hogy Kanizsa kiemelkedõ lehetõségekkel rendelkezik az adottságai tekintetében.
Igen, mi tudjuk, de tudják-e azok, akiket ide akarunk csalogatni. Sajnos azt kell mondani, hogy nem, vagy nem biztos. Ezért kell sok programot csinálni, ezért kell az alkalmat keresni a bemutatkozásra.
Igen, nekünk kell folyni a csapból is, persze úgy, hogy ezeket a bemutatkozásokat tartalommal kell megtöltenünk.
Az eddig bemutatott utakból jól látható, hogy aktív, kezdeményezõ, dinamikus és nyitott várospolitikát folytatunk, amelynek eredményei – reményeink szerint -hamarosan láthatóak lesznek.
Megpróbáljuk tehát Nagykanizsát dinamizálni, fejlõdõ pályára állítani.
Mert van víziónk, jövõképünk. Tudjuk, hogy hová akarunk eljutni. Nem ködbe veszõ, távoli, elérhetetlen célokat fogalmazunk meg, nem rózsaszín álmokat kergetünk, hanem elõre tekintve haladunk az általunk kijelölt utakon.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Tíz éves távlatban szeretnénk elérni a teljes foglalkoztatást Nagykanizsán. Ami azt jelenti: mindenki, aki dolgozni akar, találhasson magának megfelelõ munkát. Ez a legfontosabb cél, ez határozta meg azokat a lépéseket, amelyeket az elmúlt egy évben tettünk, és ez a cél lebeg a szemünk elõtt akkor is, amikor a közeljövõt tervezzük.
Hiszek abban, hogy városunk, Nagykanizsa sikerre van ítélve. De ehhez figyelnünk kell gróf Bethlen István intelmére, meg kell fogadnunk a néhai miniszterelnök kilenc évtizedes, de ma is aktuális intelmeit:
Nem elég a legjobb szándékunk és optimizmusunk. Megfeszített, együttes munkára van szükség.
Tehát: hitre, szándékra, összefogásra. És nagyon sok munkára.
A teljes foglalkoztatás nemcsak azt jelenti, hogy mindenki dolgozhat, aki akar. Azt is magával hozza, hogy fiataljaink, ha el is mennek tanulni, tapasztalatot gyûjteni, azért közülük sokan visszatérnek szülõvárosukba – ahol nemcsak megszületni, felcseperedni, hanem élni, alkotni, családot alapítani is érdemes.
Olyan nyugodt, polgári miliõ alakulhat ki Nagykanizsán, ahol becsülete és rangja van a munkának, a családnak. Ahol a lokálpatriotizmus nemcsak azt jelenti, hogy büszkék vagyunk közös múltunkra, hanem azt is, hogy együtt teszünk a jelenünkért, a közösségünkért, a városunkért.
Tehát nem csupán gazdasági, hanem társadalmi jövõképünk is van. Egy fejlõdõ, gyarapodó, összetartó közösséget szeretnénk teremteni, amelyben mindenkinek, Nagykanizsa minden egyes polgárának megvan a helye, szerepe, feladata.
E gondolat megerõsítésére hadd hívjam segítségül ismét egykori miniszterelnökünket, gróf Bethlen Istvánt. A XX. század talán legjelentõsebb hazai politikusa 1934-ben, három évvel azután, hogy lemondott a kormányfõi posztról, világos irányt jelölt ki egyik beszédében:
„Én a gyógyítás orvosszereit nem a liberális kapitalisztikus elvek alapján keresem, hanem a társadalmi és a gazdasági szolidaritás alapján. Csak ezekkel tudunk enyhíteni a gazdasági válságon. Nem kérek sem valamilyen nyakló nélküli nyugati demokratikus fejlõdésbõl, sem semmiféle diktatúrából.”
Szavai mintha csak a mának szólnának. Mintha a XXI. századi Magyarországnak – és ezen belül Nagykanizsának – üzenne, 1934-bõl.
Tisztelt Gróf Úr! Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A történelmi párhuzamokra az elõzõ percekben Bethlen István úr már rávilágított. Ugyanúgy recseg-ropog a világ, mint a 20-as, 30-as években. Ugyanazok Magyarország problémái, mint a trianoni tragédia után, mint a világválság esztendõiben.
Kit hívhatnánk hát segítségül, kit állíthatnánk magunk elé példaként, elképzeléseink szimbólumaként mást, mint annak a korszaknak az egyik legkiemelkedõbb alakját, aki nemcsak gazdasági, hanem társadalmi, szociális és oktatási programot is adott Magyarországnak.
Aki világos és határozott jövõképet rajzolt a válságos években.
Aki képes volt kiemelni ezt a nemzetet az apátiából, a csüggedésbõl, a lemondásból.
Aki új távlatokat adott Magyarországnak egy vészterhes korban. Aki nemcsak Magyarország, hanem szûkebb pátriánk, Nagykanizsa patrónusa is volt élete egy szakaszában.
Az elrugaszkodáshoz, a jövõ építéséhez újra gróf Bethlen Istvánt hívjuk segítségül. Azt az embert, azt a nagy formátumú politikust, aki egyszer már segített. Aki programot, jövõt és jelent adott Magyarországnak. És képviselõként, 1935 és ’39 között, Nagykanizsát képviselte az országgyûlésben.
2012 Nagykanizsán Bethlen-év lesz.
2012 Nagykanizsán a közösség éve lesz.
2012 Nagykanizsán az új kezdet: az „összefogással a sikeres Kanizsáért” elgondolás elsõ lépése lesz.
2012 Nagykanizsán a lelkes lokálpatriotizmus, a legjobb szándék és az optimizmus éve lesz, amikor megfeszített, együttes munkával kell dolgoznunk.
Nagykanizsáért. Nagykanizsa és a kanizsai polgárok sikeréért.
Kedves Vendégeink!
Egy olyan pezsgõ – kulturális, társadalmi, gazdasági – programsorozatot szeretnénk útjára bocsátani, amely a figyelem középpontjába állítja a várost, beszédtémává teszi, amely megalapozza Nagykanizsa felemelkedését. Kohéziót teremt, erõsíti az összetartozás érzését, a Kanizsa-tudatot.
Egyszerre lokálpatrióta és a világ felé nyitó, egész éven át tartó sorozatot tervezünk, amellyel tisztelegni szeretnénk gróf Bethlen István egykori miniszterelnökünk országépítõ munkássága elõtt, és az õ példáját, Nagykanizsa egykori országgyûlési képviselõjének példáját szem elõtt tartva szeretnénk erõt meríteni az elrugaszkodáshoz.
Gróf Bethlen István az a személy, az a kiemelkedõ történelmi alak, akinek gondolatisága, üzenete a mai napig érvényes. Példájának segítségével kijelölhetjük Nagykanizsa új útjait, akit segítségül hívva megtehetünk fontos lépéseket.
Gróf Bethlen István irányt mutat számunkra. Miniszterelnökként tanúbizonyságot tett arról, hogy kemény munkával, konkrét tervekkel érdemes küzdeni a célért. Megmutatta, hogy egy nehéz, szinte kilátástalannak tûnõ helyzetbõl is van kiút. Manapság, bármily meglepõ is, sok hasonló problémával nézünk szembe, mint egykori miniszterelnökünknek kellett. A következõ sorok (ahogy azt a meghívón is láthatták) 1935-ben íródtak, ám érvényességük megkérdõjelezhetetlen:
„Nagykanizsa ipara megszûnõben, kereskedelme, forgalma lecsökkent… Egy kidolgozott programot kell felállítani, amely ezt a várost újból kitörõ kapujává teszi az országnak a Balkán és az Adria felé. Ismét fel kell szerelni ezt a várost azokkal az intézményekkel, amelyekre szükség van. Engedjék meg, hogy ebben a munkában felajánljam a közremûködésemet. Engedjék meg, hogy kijelentsem, hogy a város polgárainak, gazdasági ágainak, iparának, kereskedelmének, mezõgazdaságának rendelkezésére álljak, de rendelkezésére álljak az egyes polgárnak is, amennyiben jó, igaz ügyet kér tõlem, hogy boldogulását elõsegíthessem.
Amikor ilyen értelemben teszek Önök elõtt hitvallást, kérem az Önök bizalmát és támogatását.”
Tisztelt Gróf Úr! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Vendégeink!
A 2012-es Bethlen-év nem csupán egy lesz a számos emlékév közül. Nagykanizsa jövõre megmutatja: hogyan lehet, és hogyan kell tanulni a múltból, hogyan lehet a jelen lehetõségeit megragadva a jövõbe tekinteni.
Ennek érdekében nem pusztán kulturális rendezvényekkel töltjük majd meg a várost, hanem programot adunk: a fejlõdés, az elõrelépés programját.
A történelmi múlt tisztelete mellett ugyanis éppoly fontos a jelen, a város mindennapi élete és folyamatos fejlõdése. Igyekszünk tehát javítani azt az infrastruktúrát, amely településünket fejlett európai várossá teszi. Folytatjuk, befejezzük a belvárosi rehabilitációt, átadjuk a megújult Erzsébet teret, és megpróbálunk forrást szerezni a második ütem megvalósításához. Tesszük mindezt annak reményében, hogy a történelmi városmagba visszaköltözzön az élet, ami lehetõséget teremt a vállalkozásoknak, közösségi helyszínt biztosít az itt élõknek, mindannyiunknak.
Nagykanizsa az idõk során mindig igyekezett megragadni a kínálkozó lehetõségeket. Elhatározásaival folyton a jövõbe tekintett, döntéseit mindig ebben a szellemben hozta meg.
Éppen ezért folytatjuk a már megkezdett folyamatot a gazdaság fellendítése érdekében. Célunk továbbra is a befektetõk megnyerése, a nemzetközi kapcsolatok elmélyítése, Nagykanizsa értékeinek hangsúlyozása a nagyvilág felé. Célunk, hogy megmutassuk településünk kiemelkedõ lehetõségeit.
Ezen túlmenõen a város folyamatos fejlesztése és az innovációs képesség növelése szintén kiemelten fontos stratégiai feladat. Ebben a munkában számítok mindazokra, akiknek dolguk, feladatuk, küldetésük van ezen a téren. Legyen az vállalkozó, felsõoktatási vagy a szakképzésben érdekelt intézmény, és bárki, aki kanizsai polgárként felelõsen gondolkodik városunk jövõjérõl.
A 2012-es Bethlen-évben folytatjuk a már megkezdett gazdasági konzultációt. Hiszen csak a Nagykanizsán mûködõ nagy-, közepes és kisvállalkozások vezetõivel együttmûködve, egyeztetve lehetünk képesek elõrelépni, fejlõdni. És nemzetközi kapcsolataink révén továbbra is próbálunk segíteni – akár a piacszerzésben is.
Tesszük ezt azért, mert tudjuk: egy sikeres város elképzelhetetlen sikeres vállalkozások nélkül.

Mindemellett egyik legfontosabb célunk a Nagykanizsa-tudat erõsítése városunk polgáraiban. Gróf Bethlen István közösségformáló és -megtartó munkája jó példát szolgáltat ehhez számunkra. Ennek érdekében olyan közösségteremtõ rendezvények elindítását tervezzük, amelyek a Bethlen-év után hagyománnyá válhatnak. Rendhagyó, jelentõs programokkal várjuk majd a város lakóit, valamint a turistákat egyaránt. Célunk, hogy Kanizsára figyeljenek a helyiek, hogy Kanizsára figyeljen az ország, sõt, akár a nemzetközi közvélemény is!
2012 februárjában - amennyiben önök, kanizsaiak ezt igénylik - megrendezzük nagyszabású Bethlen-bálunkat, és ezzel felélesztjük a városi bál hagyományát.
2012 tavaszán pedig lakossági konzultációs programot indítunk, mert számomra, számunkra fontos az itt élõk véleménye. Együtt, közösen kell megterveznünk Nagykanizsa jövõjét, és a sikerért együtt, közösen is kell dolgoznunk.
Mindezek mellett elindítjuk közéleti-politikai beszélgetõs estjeinket, konferenciát rendezünk gróf Bethlen István és kora címmel, felfrissítjük a Város Napján megrendezésre kerülõ programokat, megújítjuk már meglévõ rendezvényeinket.

Tisztelt Gróf Úr! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Vendégeink!
Bátran állíthatom, hogy Nagykanizsa életében kivételes idõszakot jelent majd a Bethlen-év, az elõbb felsoroltak mellett még számos olyan programmal és eseménnyel, amelyekre eddig nem volt példa városunkban. Bízom benne, hogy az itt élõk, és a hozzánk ellátogatók utólag egyaránt úgy tekintenek majd a 2012-es évre, hogy az valóban az elrugaszkodás éve volt Nagykanizsán!
Ezért kérem Önöket, hogy támogassanak ebben a kezdeményezésben, kérem Önöket, hogy követve a bethleni gondolatot: fogjunk össze, hogy városunk újra felkerülhessen az õt megilletõ helyre! Hiszen nem várhatunk mindig külsõ segítséget, nem bízhatunk abban, hogy majd valaki idejön – és egycsapásra megoldja a problémáinkat.
Elsõsorban magunkban kell bíznunk, a magunk erejére kell támaszkodnunk.
Mindannyian tudjuk: közös céljainkért közösen kell tennünk. Nekünk Nagykanizsa nem pusztán egy város, ahol élünk. Nekünk Nagykanizsa az otthon, a lehetõség, a kihívás. Nagykanizsa a megfeszített munka, de Nagykanizsa a nyugalom is.
Nagykanizsa a közös múltunk, az itt élõk jelene, mindannyiunk jövõje.
Tegyünk érte! Együtt!
Köszönöm, hogy meghallgattak!

Az esemény fotóit a galériában tekinthetik meg.