Idén novemberben ünnepelte tíz éves fennállását a hagyományosan Nagykanizsán megrendezésre kerülõ Földtudományi Ankét. Nem véletlenül itt, hiszen a szervezésben résztvevõ szakmai társulatok mûködése is a városhoz, illetve a régióhoz kötõdik.

A Magyarhoni Földtani Társulat Dél-Dunántúli Területi Szervezete és a Magyar Geofizikusok Egyesülete Zala Megyei Csoportja által fémjelzett geo-szakemberek találkozója méltán vívta ki magának az elmúlt tíz esztendõben az országos hírnevet. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az elõadások számossága, és sokszínûsége. A földtudomány legkülönbözõbb területeit érintõ szakmai-tudományos elõadásokat mintegy 100 fõs, jórészt szakmai érdeklõdésû közönség hallgatta végig. A vendégeket Horváth Zsolt, a Földtani Társulat Dél-Dunántúli elnöke, és Császár János, a Geofizikus Egyesület Zala Megyei Csoportjának elnöke köszöntötte, majd a megnyitó beszéd Haas Jánostól, a Földtani Társulat országos elnökétõl hangzott el. Szavaival méltatta a helyi kezdeményezésû, de már országosan is elismert õszi rendezvényt.

Az idei év szervezési különlegességének nevezte, és elismerését fejezte ki azért a kezdeményezésért, hogy a gyerekek is bepillantást nyerhettek a földtudomány rejtelmeibe, érdekességeibe. A nyílt napra több nagykanizsai iskola osztályai is ellátogattak. A kisiskolások képes tablókon ismerkedhettek a zalai kõolajipar történetével, kipróbálhatták a kõolaj fúrás és termelés fontosabb eszközeinek mozgó makettjeit, találkozhattak a kõolaj legkülönbözõbb fajtáival. Szakmai vezetés mellett mikroszkópon keresztül élvezhették az egysejtû õslények világát, és a mélyfúrásokból elõkerült tengeri eredetû õsmaradványok széles skáláját. A szakmai nap színvonalát emelte a Magyar Állami Földtani Intézet által szervezett földtudományi vonatkozású könyvvásár is. A 14 szóbeli elõadást, és a 12 poszter elõadást baráti állófogadás zárta.
A szakmai találkozón Tóth János, a Magyar Olajipari Múzeum igazgatója a 125 évvel ezelõtt született Papp Simon, a magyar kõolajipar máig ható legnagyobb egyénisége, hazánkban és külföldön egyaránt ismert olajgeológus, cégvezetõ életútját idézte fel. Elõadásából a Zala megyét és Nagykanizsát érintõ részleteket emeljük ki: 1920-ban az igazságtalan trianoni békediktátum után érdemeinek elismerése mellett és a bányatanácsos fõgeológus cím megtartásával megvált az állami szolgálattól, és mint több kortársa, külföldön vállalt munkát. 1920-1932-ig az Anglo Persian Oil Company londoni cég leányvállalatainál dolgozott fõgeológusi, tanácsadó geológusi és senior geológusi munkakörben. Szénhidrogéneket kutatott Albániában, Kis-Ázsiában, Új-Guineában, Kanadában, az Egyesült Államokban és Németországban. Negyvenhét éves, világot járt, tapasztalt és megbecsült olajgeológus volt, amikor végleg hazaért. Bizonyára érezte, hogy tudását most már idehaza kell kamatoztatnia. A dunántúli eredményes kutatások, különösen Mihályi környékén, majd pedig Zalában óriási változásokat indítottak el. A néhol még alig túlhaladott feudális-kapitalista viszonyokat egyik napról a másikra felváltotta a tõkés termelés, szabadabb légkör, viszonylagos jólét. Az elsõ fúrás – a mihályi széndioxid felfedezése – után 1937. november 26. az igazi siker dátuma, mert Bázakerettye mellett a B-2-es kút termelésbe-állításával megkezdõdött Zalában, a Trianon utáni Magyarországon a nagyipari kõolajtermelés.
Papp Simon a háború alatt is a magyar érdekeket képviselte. A nyilas korszakban visszavonult. Ellenezte a németek kitelepítési szándékát. A világháború után azonnal Nagykanizsára utazott és megszervezte a termelés beindítását. A zalai olaj ekkor létfontosságú volt az ország újjáépítéséhez. Az olajozott gépezet, a jól összeszokott mérnök és munkáskollektívák áldozatos munkája hamarosan meghozta az elsõ eredményeket. Sajnos a MAORT mûködését hátrányosan befolyásolta több állami – politikai és adminisztratív – intézkedés.
1948-ig Papp Simon volt a MAORT legfõbb hazai iránytója. Jó érzékkel kitûnõ szakembergárdát gyûjtött maga köré. Átadta korszerû külföldi tapasztalatait, és folytonos tanulásra ösztönözte az alkalmazottakat. Mint olajiparunk meghatározó egyénisége, az angol és amerikai típusú munkastílust képviselte és próbálta elterjeszteni a MAORT-nál is. E szemlélet a mai megítélés szerint is haladóbb volt, mint ami a kor hazai társadalmi berendezkedésébõl adódott.
Életének szomorú és igazságtalan éveit élte 1948-1955-ig, amikor is koholt vádak alapján halálra ítélték, majd életfogytiglani börtönre változtatták büntetését. A rendszerváltozás szele – igaz utólag –, meghozta számára a megérdemelt kárpótlást. Az MTA rehabilitációja után posztumusz Széchenyi-díjat kapott 1990. március 15-én, amit a Magyar Olajipari Múzeum õriz Zalaegerszegen.
Papp simon igaz embersége, nagy szaktudása, korrektsége, céltudatossága, kitartása és hazaszeretete folytán példaképe lehet a mai mûszaki értelmiségnek, a fiataloknak.
B.E.