A görög muszeion: 'a Múzsák szentélye' szó tárgyi emlékeket õrzõ és bemutató intézményt jelent, nyilvános gyûjteményt, valamint annak otthont adó épület neve a 17-18. századtól. A mi kanizsai múzeumunk fiatalabb, talán 1913-ban született meg Halis István, majd a piarista tanárok jóvoltából, de a II. világháborúban elpusztult. Így a valódi újjászületése inkább 1950-hez köthetõ, amikor Kerecsényi Edit elkezdte áldásos tevékenységét városunkban. Így valójában leginkább õ tekinthetõ igazi múzeumalapítónak. Ezért köszönthetjük õt születésének 80. évfordulóján, bár nincs testileg közöttünk, de keze és szelleme munkájának eredménye itt van köztünk A „szentély” él és otthon, benne értékeket õriznek, a mi értékeinket, a mi tárgyainkat, hol színvonalas kiállításokon, hol otthont adó raktárként.

Legfontosabb értékeink otthonát,a Thúry György Múzeumot tehát valójában Kerecsényi Edit néprajzi és honismereti kutató, muzeológus, író alapította. 1951-tõl volt itt igazgató 1983-ig, majd nyugdíjasként dolgozott sokat a mi múzeumunkban 2006. április 8-án bekövetkezett elhunytáig. Egy személyben volt sokszor néprajzos, gyûjteménykezelõ, fotós, adattáros, könyvtáros, népmûvelõ és igazgató. Oly friss az emléke még: azt hiszem, egy múzeumban a tárgyak és az emberek sem halnak meg! Számunkra fontos, hogy tõsgyökeres kanizsai, a Piarista Gimnáziumban érettségizett, majd az ELTE-n szerzett néprajz-középkori régészet-mûvészettörténet szaktárgyakból muzeológusi diplomát. 1950-ben (tehát már egyetemistaként) megbízták a helyi gyûjtemény vezetésével. Doktori címét 1965-ben szerezte; már nyugdíjasként(!), 1985-ben lett a néprajztudomány kandidátusa. Fõbb kutatási területe Dél-Zala néprajzi csoportjai, Nagykanizsa polgárságának kialakulása és életmódja voltak. Sok szakmai és tudományos kitüntetése mellett mi most azt emlegetjük fel, hogy 1995-ben kapott Pro Urbe, 2001-ben Nagykanizsa Megyei Jogú Város Díszpolgára kitüntetõ címet. Kutatói módszerét a terepmunkához kapcsolódó alapos tárgy- és adatgyûjtés, valamint a történeti szemlélet jellemezte. Ezért is maradhat hagyatéka, munkája még sokáig tartóan további feldolgozásra, kiállításra alkalmasnak. Ezt a gazdag örökséget csodálhatjuk meg itt is kicsiben.
A muzeológus munkája múltbéli utazás: értékek és rejtett jelek fellelése. Szeretett a kisebbségek kultúrájával is foglalkozni. De élete és munkássága anynyira egybeforrt a mi többségünkkel, városunkkal, hogy büszkén valljuk magunkénak, és kötelességünknek tartjuk emlékének ápolását. Ennek szellemében idézzük fel életútját, számba véve maradandó alkotásainak sorát. Meggyõzõdésünk, hogy élete álma, a Thúry György Múzeum nem jöhetett volna létre az õ becsületes, tisztességes, felebarátait megbecsülésben részesítõ, lelkes, fáradtságot nem ismerõ, múzeumszervezõ ügyködése nélkül. Határtalan szolgálatkészsége, tudása, lelki ereje gazdagította azokat, akik a közelébe kerültek. Hivatástudata példát mutatott és áldást terjesztett, ezért szerették és tisztelték.
A néprajzos és muzeológus örök vonzalommal viseltetik a tárgyakhoz. Ezt tükrözik Edit néni nagy tárgygyûjtései, melyek néha földrajzi és etnikai csoportokhoz kötõdtek, néha tematikusak voltak. Így állnak elõttünk, integetnek a múltból a megbecsülõ jövõnek, mely majd ismét múlttá válik: a méhész és erdõgazdálkodási eszközök a textíliák, a fafaragások, a játékok, a világító eszközök, a csodálatos viseletek, a gyöngyös neccek és fehér hímzések, idõtálló kerámiák, Czigány Ili halottas lepedõje, … Ideköszön Zalakomár és vidéke, Csurgó és környéke, Nagykanizsa és a közeli horvát és német falvak, Hetés és Lendva vidéke… így áll össze a régi Zala-vármegye. De õ teremtette meg valójában a helytörténeti gyûjteményt és kiállításokat, a mai „Emberek, utak, kapcsolatok” címû kiállítás alapjait is õ hozta össze. Több mint 50 nívós könyve, tanulmánya, cikke jelent meg, még névtörténeti kutatásokkal is foglalkozott. (Az interneten 19 találat szólt Kerecsényi Edithez köthetõ szakkönyvrõl.) A Thúry György Múzeum minden gyûjteménye: a helytörténeti, a képzõmûvészeti, a metszetgyûjtemény, a könyvtár, a néprajzi gyûjtemény, a numizmatikai, a régészeti, a történeti dokumentációs tár – mind-mind mesélni tudna és tud Kerecsényi Editrõl. Még a (nekem oly kedves) régi „Erdõ és ember Zalában” címû kiállítás is hozzá köthetõ. (De pl. a Göcseji Falumúzeum, a galamboki tájház létrehozásában is részt vett.) Kerecsényi Edit kutatói területe nagyon széles körû volt: gazdálkodás, kismesterségek, népviselet, építkezés, népi díszítõmûvészet, lakáskultúra, a nõk helyzete a paraszti társadalomban, nemzetiségi és magyarságkutatás, helytörténeti és régészeti problematika.
Tudjuk, hogy az életet nem azok a napok jelentik, amelyek elmúlnak, hanem azok, amelyekre emlékezünk. Kedves Edit néni, mi õrizünk legjobb emlékezetünkben: beépültél a múzeumunk évgyûrûibe, a falakba, a fejünkbe és a lelkünkbe. Õ volt az igazi lokálpatrióta: mi, talán mai lokálpatrióták sokat tanulhatunk tõle: azt, hogy kötõdhetünk a lakóhelyhez és környékéhez, a kisebb és nagyobb közösségekhez, a helyeknek lehet géniusza. Ez adhatja az igazi identitásunkat, az igazi helyi értéket! Mondom mindezt a városlakó polgárokat és a környékbelieket jelképezve – megtisztelve, hogy egy ilyen „értékes” helyen szólhatok. (Büszke vagyok rá, hogy a Kanizsai Enciklopédia (1999) szócikkeit illetõen társszerzõ lehetek Edit nénivel.)
Számomra, és jó lenne, ha a fiatalok számára példa lenne hivatástudatos munkakedve és munkabírása, mely nyugdíjas korában sem csökkent. Jellemzõ, hogy értékes fotófelvételei ezrei még ma is feldolgozásra várnak jelezve a gazdag életutat. Kerecsényi Edit még látta a zalai és a somogyi falvak gazdag és értékes paraszti életmódját. Ezért a mában akár irigyelhetjük is: amikor az ember abból élt, amit a táj, leginkább az erdõ adott. Kerecsényi Edit által gyûjtött tárgyi kultúra és a hozzákapcsolódó gyûjtõfüzetek tájszemlélete egységben látta a történelmi Zala megyét Lendvától Kiskanizsán – Nagykanizsán át Keszthelyig. Mára, sajnos, megszûnõben a falu és a város közötti különbség. Így felértékelõdnek azok a gyûjtemények, mely a nem is olyan régi különbözõségeket oly gazdagon felemlegetik, mint múzeumunk gyûjteményei. A Kerecsényi Edithez kötõdõ nagy forrásértékû adattári és sokszínû tárgyi anyag mint hagyaték szép feladatot ró ránk, ha méltó örököseivé akarunk válni. Ebben a vonatkozásban már Kerecsényi Edit az adatközlõ, s úgy érzem vannak méltó gyûjtõk és feldolgozók – különös köszönet ebben most Kunics Zsuzsának.
Számomra, szimbolizálva a városlakó érdeklõdõ kíváncsi embert, tanulság az: a múltat nem lehet végképp eltörölni, ugyan az idõ kútja mélységes mély, de nem nyelte el végleg õseink szépséges kezenyomát. Mint ahogy Kerecsényi Edit emléke is tovább él, akár tárgyszeretetünkben, akár méltón emlékezõ lokálpatrióta vagy patrióta hozzáállásunkban.
Kedves Edit néni, köszönjük!
(Elhangzott a Thúry György Múzeumban a Kerecsényi Edit Emlékkiállítás megnyitóján.)
Balogh László