Tisztelt Szerkesztõség!

Szomorú tapasztalat indíttatott e levél megírására. Felnõtt fiam tályogos mandulagyulladása miatt december óta „része lettem” a Kanizsai Dorottya Kórház életének.

Gyermekem 2007. december 13-án került a Fül-orr-, gégészeti és fej-, nyaksebészeti osztályra, ahonnan ötnapos kezelés után távozott, ahol közölték vele, hogy a teljes gyógyulás érdekében hat hét múlva mandulamûtét elvégzése szükséges. A kezelõorvos, azaz a mb. osztályvezetõ fõorvos tanácsát megfogadva jelentkezett is nála, amikor is megbeszélték a mûtét elõtti teendõket és annak idõpontját is, de mire az operációra sor került volna, ezen orvos idõ elõtt távozott posztjáról, így gyermekem kénytelen volt kezelõorvost váltani, aki elvégezte a mûtétet 2008. február 4-én. E napon egy egyszerû mandulamûtét három hetes tortúrává vált, négyszeri mûtét, és örök emlékként nyakán egy vágott sebhellyel.

Ez idõszak részleteire nem térek ki, de elképzelhetik, hogy fiam sorozatos szenvedéseit látva min mentem és mentünk keresztül. Kezdeti elkeseredés, majd tehetetlen düh, s végül a teljes kétségbeesés.
Fiam kezelését az osztályon három szakorvos látta el, akiknek szakmai munkáját nem tisztem bírálni. Hozzáállásukat pedig nem akarom véleményezni, mert ott, és most teljes mértékben érvényesül a kollektív felelõsségvállalás. Értük szólva, helyt kell állniuk az osztályon, a rendelõintézetben, a sürgõsségi betegellátási osztályon, és nem utolsó sorban a mûtõben is.
Családtagok, barátok és ismerõsök véleménye szerint komolyabb lépéseket kellene tennünk, de szerintem felesleges, mivel a mûtéti kockázat fogalmába sok minden belefér. Ezek után viszont engedtessék meg véleményem kinyilvánítása.
Fõigazgató Úr kinevezése elõtt a Fül-orr-gégészet egy jó hírû, jól mûködõ osztály volt, ahol öt szakorvos látta el a feladatokat. Ha az osztály elsorvasztása volt a cél, az sikerült, de szerintem sokkal elegánsabb lett volna egy tollvonással, „idõben” megszüntetni a betegek érdekében.
Érdeklõdéssel követem a közgyûlési eseményeket. Fõigazgató Úr közgyûlési szereplését is végignéztem. A kórházi beszámoló kapcsán felmerült, hogy miért távozik a kórházból több fül-orr-gégész szakorvos, hogyan oldják meg a zökkenõmentes ellátást? Megnyugtatott, hogy az intézet zökkenõmentes mûködéséhez szükséges lépéseket már megtette a menedzsment. Valóban? Kitért az orvoshiányra is, melyet azzal indokolt, hogy az orvosok nem szívesen jönnek el a világ végére. Ezt elhiszem, de Ön mégis megtalált minket „a világ végén”.
Rendszeresen olvasom a Kanizsa Dél-Zalai Hetilapot is. Egyetértek Fõigazgató Úr elképzeléseivel, otthonosabb körülmények biztosítása, még több növénnyel. De nyugodtabb lennék, ha növénytelepítés helyett orvosokat „telepítenének”, utána már jöhetne a muzsika is.
A Kanizsai Dorottya Kórház Betegtájékoztatója tényleg egy nagyon színvonalas kiadvány, de az abban szereplõ KÜLDETÉSI NYILATKOZAT kiemelt mondata, hogy: „Minden tevékenységünkkel és döntésünkkel a MINÕSÉGI BETEGELLÁTÁST SZOLGÁLJUK, amely biztosítja a betegeink gyógyulását.” – Sajnos most még nem igaz.
Kérem, higgyék el, soraimat nem a rossz szándék, a benne levõ személyeskedést is csak az objektív, azaz a tárgyilagos vélemény kinyilvánítása vezérelte.

Nagykanizsa, 2008. február. 25.

Tisztelettel: Varga Józsefné