Nem a kormányról mondunk ítéletet

Márkus István szerint az elõttünk álló népszavazás nem a valós kérdésekrõl szól, ezért nagyon is elképzelhetõ, hogy az emberek zömét nem a ráció, sokkal inkább az érzelmek késztetik majd állásfoglalásra. Sokan már most is azt hiszik ugyanis, hogy a voksolással a kormány eddigi munkájáról kell ítéletet mondaniuk – holott éppen ellenkezõleg, a jövõnket érintõ intézkedésekkel kapcsolatban kellene állást foglalnunk így, vagy úgy.

– Megítélésem szerint az ország jelenlegi gazdasági, pénzügyi állapotában a népszavazás teljesen felesleges dolog – mondja Márkus István. – Az utolsó választások óta történt események ugyanis annyira eltorzították az emberek értékítéletét, hogy nagy valószínûség szerint a népszavazással nem a konkrét kérdésekre válaszolnak, hanem gyakorlatilag mindent elítélnek, ami eddig volt. Holott a rendszerváltás óta rendkívül sok pozitívum történt az országban, nyilván, voltak negatívumok is. De ha az ember közgazdász szemmel tekint a vizitdíj, a kórházi napidíj és a felsõoktatási tandíj bevezetésére, nyilvánvalóvá válik, hogy az egészségügy és az oktatás ingyenessége már tarthatatlan volt. Hamis álmokat kergettünk lassan már másfél évtizede, azt hittük, hogy díjtalanul „megúszhatjuk” a reformokat. Pedig ez nem sikerült Nyugat-Európának sem. Ráadásul, ha valamit ingyen megkapunk, annak a becsülete sem lesz akkora, mint annak, amiért meg kell dolgoznunk. Ezt már a nálunk sokkal fejlettebb demokráciákban is felismerték, s itt most csak Svédországra utalnék. Ott elképzelhetetlen, hogy ne kelljen fizetni tandíjat a felsõoktatásban.

Márkus István azt is hozzátette: véleménye szerint elõbb-utóbb a munkáltatók is jobban megbecsülik azt a diplomát, amelyrõl tudják, hogy tulajdonosa nem ingyen jutott hozzá. Azt is hangsúlyozta, elengedhetetlen, hogy anyagilag is elismerjék a diplomások erõfeszítéseit. Ez egyébként most éppen az egészségügyre jellemzõ a legkevésbé, s Márkus István szerint a probléma megoldásában segíthet a vizitdíj és a kórházi napidíj is – ez viszont már politikai szándék kérdése. Úgy véli, a vizitdíjból és a napidíjból befolyó összeget az államnak meg kellene dupláznia, s anyagilag is motiválni kellene az orvosokat a jobb szakmai munkára.

Alkotmányellenes a vizitdíj és a napidíj

Ferincz Jenõ ugyan nem támogatja a népszavazás intézményét, de alkotmányellenesnek tartja a vizitdíjat és a kórházi napidíjat is.

– Én nem értek egyet már magával a népszavazás intézményével sem, még ha a mostani céljait támogatom is – mondta kérdésünkre Ferincz Jenõ. – Kifejezetten alkotmányossági aggályaim vannak, ugyanis a vizitdíjért és a kórházi napidíjért semmilyen valós egészségügyi szolgáltatást nem nyújtanak a betegnek. Az Alkotmánybíróság már számos határozatában megállapította, hogy díjfizetésre még törvénnyel sem kötelezhetõ az állampolgár abban az esetben, ha a díjért cserébe nem történik valós szolgáltatás. Ez a joghelyzet véleményem szerint ebben az esetben is fennáll. Ráadásul a társadalombiztosításról szóló törvény értelmében az állampolgár a tb-járulék megfizetésével jogosult a teljes körû ellátásra, ezért sem értem, hogy milyen jogon fizettetik meg a vizitdíjat és a kórházi napidíjat a betegekkel? Tehát én azt gondolom, hogy ezek a díjak alkotmányellenesek. A népszavazás helyett az Alkotmánybíróságnak kellene foglalkoznia a kérdéssel, s meg kellene semmisítenie az ezekkel kapcsolatos valamennyi határozatot. A népszavazás pedig szerintem azért nem jó módszer a probléma kezelésére, mert nem kérdõjelezi meg a felvetett problémák alkotmányosságát. Másrészt a népszavazás eredményének nem lesz visszamenõleges hatálya sem, az Alkotmánybíróság viszont hozhat olyan döntést, amely visszamenõleges hatállyal törli el a vizitdíjat és a kórházi napidíjat. Véleményem szerint a tisztességes az lenne, hogy ha az emberek az eddig befizetett díjakat visszakapnák – ám ez sem áll fenn a népszavazás esetében.

Ferincz Jenõ kérdésünkre azt válaszolta, a tandíj fizetésével viszont egyetért, mert álláspontja szerint igazságtalan, ha a fõiskolákon, egyetemeken tanulók taníttatásának költségeit az egész társadalom fizeti az adókon keresztül. Azt mondja: egyetért azzal, hogy a felsõfokú tanulmányok költségeit elsõsorban azokra terheljék, akik ténylegesen részt vesznek a képzésben. Másik oldalon viszont az is igaz, hogy az állam duplán nyerészkedik a fiatalokon, amikor a nappali képzésben részt vevõ hallgatók után a szülõk már nem kapnak családi pótlékot – s ezen felül még tandíjat is fizettetnek velük. Ferincz Jenõ szerint a kettõ nem összeegyeztethetõ, álláspontja szerint a családi pótlékot a tanulmányok mellett is folyósítani kellene. A rendszer így lenne igazságos.

A vizitdíj csak a bizalmat rongálja

Molnár Istvánné több évtizeden keresztül dolgozott az egészségügyben, ma már nyugdíjas. Szakmabeli, tehát ha valaki, akkor õ pontosan látja, milyen folyamatokat indítanak el az egyes kormányzati intézkedések az ágazatban.

– Egyetértek azzal, hogy eltöröljék a vizitdíjat, a kórházi napidíjat és a felsõoktatási tandíjat – mondta lapunknak Molnár Istvánné. – Harminckét évig dolgoztam a kórházban röntgen-asszisztensként, ahol nagyon sok emberrel, beteggel, kollégával találkoztam. Tudom, mit jelent az egészségügyben dolgozni. Az utóbbi évek nagyon megdöbbentettek, mert én azt érzékelem, hogy direkt módon kezdik lejáratni az orvosokat, az egészségügyben dolgozókat, s ebben, bizony, része van a vizitdíjnak és a kórházi napidíjnak is. Ezek az újabb terhek nagyon sok ember számára megfizethetetlenek, nem egy olyan nyugdíjassal beszéltem, aki egyszerûen nem bírja kifizetni a hatvanezer forintos nyugdíjából. Mert mi is történik? Elmegy a háziorvoshoz, ahol ki kell fizetnie a vizitdíjat. Az továbbküldi szakrendelésre, ahol megint csak fizetni kell, nemkülönben a vizsgálatoknál, s akkor még nem is beszéltünk a gyógyszerek kiváltásáról, vagy ha ne adj’ Isten be kell feküdni a kórházba. Ismerem az orvosokat, s tudom, hogy többségüknek púp a hátán a vizitdíj, mert megalázónak tartják. Ami azonban a legnagyobb problémát jelenti, az a kormányzati intézkedések miatt növekvõ bizalomhiány. Létfontosságú, hogy bármi történjék is, ne veszítsük el a bizalmunkat az orvosokban!

Molnár Istvánné hozzátette, az sem igaz, hogy a vizitdíj kiváltja a paraszolvenciát. Mint mondta, meggyõzõdése, a propagandával ellentétben nem igaz, hogy mindenki elvárja és követeli a paraszolvenciát, noha nyilván van ilyen is, de nem ez a jellemzõ.

Molnár Istvánné férje éppen a rendszerváltáskor hunyt el. Attól kezdve egyedül taníttatta fiát. Mint mondja, kétséges, hogy be tudta volna fejezni a fõiskolát, ha akkoriban létezett volna tandíj. Az a véleménye, a tandíj elzárja a továbbtanulás útját a középosztálybeli fiatalok elõl, nem beszélve a szegényebb sorsúakról.

Horváth Attila

Az érdektelenség súlyos következményekkel járhat

A három díjas népszavazásról lapunk megkérdezte Balogh Tibor református és Fliszár Károly római katolikus esperest.

– A református egyház véleménye sokszor megfogalmazódott már – mondta Balogh Tibor. – A történelem folyamán egyházunk mindig a nép mellett állt, és vállalt azzal közösséget. Arra ösztönöztük híveinket, hogy összefogva, közösségben éljék az életüket. A népszavazás esetében, a nép oldalára való állást még inkább egyértelmûvé tesszük. Ha azt nézzük, hogy mi válik a népünk javára, akkor egyértelmûen a három igen mellet voksolunk. Hiszen nem mindegy, hogy a szegény ember el tud menni az orvoshoz, vagy sem. Gyurcsány Ferenc még egy évvel ezelõtt úgy vélekedett, hogy a fizetõs egészségügy kettészakítja az országot. Most õ hirdeti, ez az üdvös, ez a jó. Mikor látjuk, hogy jó néhány országban csõdöt mondtak a nyereség alapú több biztosítós rendszerek. A tandíj bevezetésével ismét a szegény, de tehetséges réteget teszik lehetetlenné. A jelenlegi feltételek mellet is nagy teher a szülõknek gyermekük felsõoktatási intézménybe való járatása. Tehát elutasítjuk a tandíj bevezetését is. Mindenkit kérünk, menjen el szavazni. Ne legyünk közömbösek.

– Gyakran hallani, hogy az egyház ne politizáljon. Mi, és személy szerint én is a népszavazást, nem politikai, hanem társadalmi kérdésnek tekintem – nyilatkozta Fliszár Károly. – Mint pártoktól független fontosnak érzem, hogy ne a pártok iránti elkötelezettség, hanem a józan ész motiváljon mindenkit. Felelõs döntés elõtt áll a társadalom, hiszen nem csak a jelenünkrõl, a jövõnkrõl döntünk, hanem az utánunk jövõ generáció sorsát is megbélyegezhetjük. Az érdektelenség az esetleges távolmaradás súlyos következményekkel járhat. Illene annyi józan ésszel bírni, hogy átlássunk a fizetett politikai hirdetések, szórólapok csalfaságán. Vállalnunk kell azt az áldozatot, hogy igenis elmegyünk, és felelõsen döntünk. Áldozat nélkül nincs siker. Jó lenne, ha végre ez mindenkiben tudatosulna. A mondás is úgy tartja, segíts magadon, az Isten is megsegít.

Czene Csaba

Háromszáz forinttal ellenõrizhetõ az orvos

A március kilencedikei népszavazással kapcsolatban szervezett fórumot a Magyar Szocialista Párt helyi szervezete a Halis István Városi Könyvtárban. Az érdeklõdõket Kertész Krisztián egyetemi adjunktus, a párt Észszerûség és Felelõsség Platformja vezetõje tájékoztatta a vizitdíj, a kórházi napidíj és a tandíj szükségességérõl, jelentõségérõl.

A szakember hangsúlyozta, hogy maximálisan támogatja a tandíj bevezetését, s véleménye szerint a vizitdíj és a kórházi napidíj mellett is több érv szól, mint ellenük.

Álláspontja szerint álságos a jobboldal tiltakozása a tandíjjal szemben, mert a tandíjból befolyó pénzösszeg az Orbán-kormány idején több volt, mint mostanság. Akkoriban gyakran csak a felvételi után dõlt el, hogy ki lesz államilag finanszírozott, s kinek kell költségtérítést fizetnie – sok esetben egyetlen ponton múlt minden. Mindemellett a rendszer nem volt átjárható, ellentétben a maival, ahol a költségtérítéses képzések legjobb tanulmányi eredményét felmutatók átléphetnek az államilag finanszírozott képzésbe, s fordítva, az utóbbiból le lehet csúszni a költségtérítéses képzésbe, ha a hallgató a legrosszabb tanulmányi munkát produkáló tizenöt százalékba tartozik.

Kertész Krisztián elmondta, a tervek szerint 2010-re minden hallgató tandíjat fizet majd, ami ahhoz is eszköz lehet, hogy mérsékeljék vele a jogász és bölcsész túlképzést, s inkább a mûszaki képzések felé tereljék a fiatalokat. A rendszer átstrukturálásához azonban sok pénz kell, hiszen a mûszaki képzések meglehetõsen eszközigényesek. Kertész szerint erre is megoldást jelent a tandíj, amelynek ötven-hetven százaléka az intézményeknél marad, amit azok fejlesztésekre, új beruházásokra költhetnek.

A szakember a vizitdíj és a kórházi napidíj elõnyeirõl is beszélt: általuk jobban ellenõrizhetõ az egyes orvosok teljesítménye, munkája, tisztább, átláthatóbb a rendszer, s a háromszáz forintos vizitdíjnak köszönhetõ az is, hogy elmaradtak azok a „betegek”, akik csak azért jártak orvoshoz, mert nem volt jobb dolguk, s elvették az idõt a valóban beteg emberektõl.

Böröcz Zoltán, az MSZP helyi szervezetének elnöke az egészségügyi reform kapcsán megjegyezte, hogy tapasztalatai szerint – s ezt igazolják az orvosok megnyilvánulásai is – a vizitdíj hatására jelentõsen csökkent a paraszolvencia. Az ágyszám-csökkentések kapcsán pedig megjegyezte, hogy egy beszélgetés során a Kanizsai Dorotytya Kórház orvosa azt mondta: a jelenlegi ágyszámot sem tudják száz százalékos kihasználtsággal mûködtetni, ebbõl is látszik, hogy mekkora pluszkapacitás volt a kórházakban – amely sokak szerint elszámolási trükkökre adott lehetõséget.

Horváth Attila

Szegények és gazdagok egészségügyi és oktatási rendszere

A március 9-ei népszavazással kapcsolatban tartott sajtótájékoztatót a FIDESZ Magyar Polgári Szövetség Nagykanizsai Csoportja nevében Balogh László és Karádi Ferenc önkormányzati képviselõ.

– A kormánypártok olyan rendszert akarnak ráerõltetni a magyar társadalomra egészségügyi és oktatási reform címén, amelyet annak akaratával szemben hoztak létre, és amelyet sehol a világon nem próbáltak ki gyógyítási területen – mondta elöljáróban Balogh László. – A profitorientált rendszerek jellegûkbõl fakadóan létrehozzák a szegények és a gazdagok egészségügyi rendszerét, illetve a szegények és a gazdagok oktatási rendszerét, s ennek katasztrofális következményei lesznek. A Fidesz által kezdeményezett március 9-ei népszavazás a fenti okok miatt szeretné elejét venni a kormány szándékának, és a végrehajtását megakadályozni. Amikor Sólyom László tavaly december 27-én visszautasította a kormányzat egészségbiztosítási tervezetét, indoklásában szerepelt, hogy ne tegyék ki az egész lakosságot egy bizonytalan kimenetelû kísérletnek. Nem nehéz kitalálni a köztársasági elnök gondolatait. Ezt a típusú modellt – amit rá akarnak erõltetni mindenkire –, sehol a világon még nem próbálták ki. Ami történik, az ugrás a sötétbe. Külön figyelemre méltó – folytatta Balogh László –, hogy semmilyen szakmai, társadalmi szervezet, illetve érdekvédelmi csoportosulás sem támogatja az elképzelést. A kormány teljesen egyedül maradt a társadalommal szemben. Hogy miért vakok és süketek, azt csak õk tudhatják. A kormánytöbbség szinte lényegi változtatás nélkül február 11-én újra elfogadta ezt a törvényt, aminek hatása a szakértõk egybehangzó véleménye szerint katasztrofális lesz. Nemcsak a Fidesz-közeli szakértõkrõl, hanem például az MSZP Társadalompolitikai Tagozatáról, és a Ferge Zsuzsa nevével fémjelzett Szegénységellenes Hálózatról is beszélt a képviselõ. Õk is egyetértenek azokkal a szakértõkkel, akik azt mondják, a táradalom kettészakad majd gazdag és szegény egészségügyi ellátásra. Ez lesz a hosszú távú következmény, ami megakadályozhatatlan az üzleti biztosítás jellegébõl adódóan.

Karádi Ferenc önkormányzati képviselõ személyes tapasztalatával kezdte a gondolatait. Elõzõ nap Kaposváron járt és Gyurcsány Ferenc érkezésérõl úgy hallott az egyik üzletben, hogy „most menekítették be a hátsó ajtón a Dorotytyába”.

– Jól mutatja a helyzet abszurditását – mondta –, hogy az MSZP vezetõit bújtatva, titokban kell helyszínrõl-helyszínre utaztatni, ha találkozni kívánnak a kiválasztott közönséggel. Az SZDSZ vezetõje, Kóka Úr pedig az internetet használja fel, így kerülve el a mindenhol tetten érhetõ ellenszenvet.

Mindenáron meg kell akadályozni, hogy ez a rendszer elkezdhesse mûködését – hangsúlyozta. Ennek egyetlen módja van, hogy sikeres legyen a népszavazás azokban a kérdésekben, amelyek az átalakítás lényegét érintik. Más szóval: megakadályozhatjuk, hogy a profitorientált rendszer életbe léphessen, ha érvényes és eredményes lesz a referendum.

– A kormány gyakran hangoztatja, hogy ez nem is több-biztosítós modell. Hát akkor mi? – kérdezte Karádi Ferenc. – Mivel a Fidesz véleménye szerint sem az egészségügy, sem az oktatás nem lehet a profitra éhes tõke martaléka, minden kanizsai polgárt arra kérnek, hogy a népszavazás napján, március 9-én háromszor mondjanak igent annak érdekében, hogy a kormány ne tegye ki a teljes magyar lakosságot egy bizonytalan kimenetelû, a lakosság megsarcolásával járó kísérletnek.

Bakonyi Erzsébet