Palotás Tibor tervezõ mérnök, festõ munkaalbumának lapozása közben felmerült bennem: Csak nehogy megkérdezze, melyiket festette Õ, és melyik az eredeti változat. Most már bevallhatom, nem tudtam volna felelni rá. Képei olyan precíz, pontos alkotások, mintha fotók lennének.

– Mikor ragadott elõször ceruzát, ecsetet?
– Még iskolába sem jártam, már akkor érdekeltek a szentképek. Krisztust rajzolni elég könnyûnek és érdekesnek látszott. Már akkoriban is mindig a precizitásra és a realitásra törekedtem. A rajzolásban, a budapesti általános iskolai tanárom szigorának és segítségének köszönhetõen lettem eredményes, kiállításra is vittek az alkotásaimból, egy falevelet, melyet akvarellel készítettem, és egy gyümölcscsendéletet. Ezek azóta is megvannak otthon, és talán még a legkorábbi rajzos füzetem is. Tehát már akkor látszott, képes vagyok szépet létrehozni. 

Az általános iskola után, a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumban folytattam a tanulmányaimat, ahol nem volt lehetõségem intézményes keretek közt a rajzolásra, de a tanórákon kívül, a magam szórakozására és az ismerõseim javára portrérajzolással, tájképfestéssel foglalkoztam. Akkoriban a matematika, és ez érdekelt. Éppen emiatt a képzõmûvészeti fõiskolára és mûszaki egyetemre jelentkeztem, utóbbira kapásból felvettek, így aztán már nem kísérleteztem a képzõmûvészetivel. Édesanyám és a család is azt mondta, biztos, ami biztos jobb, ha mérnöknek tanulok. Így utólag látom, jó tanácsot adtak. A mai világban a mûvészek kínlódnak, szenvednek. Az egyetem befejezése után mérnökként dolgoztam, nem igazán tudtam idõt szakítani az alkotásra, de érdekes módon akkor nem is igényeltem. A rajzolás, a festés az én igényszintemen kifejezett odafigyelést, precíz munkát igényel, és a hivatásom mellett tényleg nem tudtam másra idõt szakítani. Kezdõ mérnökként az egri közútépítõknél, aztán a zalaegerszegi Közúti Igazgatóságon, majd a Hídépítõ Vállalatnál dolgoztam, onnan kerültem a Zala-tervhez. Körmend és Zalaegerszeg közt ingáztam minden nap, ugyanis a feleségemmel Körmenden laktunk. Nagykanizsára 1979-ben költöztünk, amikor a Zalaterv nagykanizsai irodájába hívtak, itt dolgoztam annak megszûnéséig. A kisvállalkozások elindulása idején lettem önálló. 1990-98-ig képviselõi feladatokat láttam el. Újra festészettel foglakozni a Vásárcsarnok befejezése után, 2000 körül kezdtem, amikor az önkormányzati képviselõség után gyakorlatilag alig kaptam mérnöki munkát. Ekkor a feleségem azt mondta: „Hát Tibor, fessél!”. És másnap el is kezdtem festeni. Elõször egy kilenc hónapot igénylõ Tiziano festményt, majd a tótszerdahelyi kápolna oltárképét restauráltam. A restauráció végeredményeként létrejött képbe belerejtettem a fiamat és a feleségét is gyermekként, mivel az eredeti angyalokat egyáltalán nem lehetett látni. Évekkel ezelõtt Becsehely két templomának a Szállást keresõ Szent Család képét festettem meg Molnár C. Pál grafikája alapján. Azóta már az én képeim elõtt végzik az ádventi ájtatosságot.
– Milyen technikát alkalmaz képei festésénél?
– Diákkoromban olajjal egyáltalán nem festettem, akkor a szénrajz, a tusrajz, az akvarell technikával készült képeim voltak. Olajjal 11 éve alkotok. Szerettem, és a mai nap is szeretek másolatokat készíteni, ha az ember egy jó képet választ, és azt megfelelõen megcsinálja, akkor biztos, hogy a széprõl szép készül. Ezért lehet rám azt mondani, hogy nincsen, vagy szegényes a fantáziám, de én büszke vagyok arra, hogy más vagyok, és ahogy kiderült, nem is olyan nagy probléma ez.
– Kevesen tudják, de a Felsõtemplomban levõ Irgalmas Jézust ábrázoló szentkép az Ön festménye. Mikor készült?
– Másfél éve, az Isteni Irgalmasság Vasárnapjára festettem a Jézus Szíve Templomban található festményt. Már korábban beszéltünk Fliszár atyával arról, hogy szeretnék ezt a képet a templomba. Én árajánlatot adtam, de késõbb jelezték, hogy sokkal olcsóbban megoldották a problémát. Kihelyeztek egy nyomtatványt, mely pár év múlva vesztett a minõségébõl, akkor gondoltam, mégis meg kellene festeni a szentképet. Felajánlottam, hogy ingyen megcsinálom. Tulajdonképpen ez egy Nagykanizsára adaptált Irgalmas Jézus, mivel városunk környezetébe illeszkedik. Látható rajta a plébánia épülete, az elõtte levõ utca és a Felsõtemplom. A szívtõl induló halvány sugár a vizet jelenti, ami a lelket tisztítja meg, a piros a vért, amely a lélek élete. Fausztina nõvérnek látomásaiban azt ígérte az Úr Jézus, hogy a kép által sok kegyelmet fog kiosztani az embereknek, ezért hozzáférhetõvé kell tenni mindenki számára. Ezért indult el ennek a képnek a terjesztése 1996-ban világméretû mozgalommal, és most már sok helyen megtalálható. Úgy vélem, nem válhat unalmassá a saját templomra való adaptálás. Az Irgalmas Jézus a gyakrabban készített szentképek közé tartozik. Jómagam is úgy gondolom, ennek van létjogosultsága. Fontosnak tartom, hogy minél több lélek meglássa, az emberek megismerjék.
– A gravírozás hogy jött az életébe?
– A gravírozással öt éve foglalkozom. Kimentem a Csengery útra egy polchoz márványlapot vásárolni. A boltban, a falnak támasztva megláttam egy gránitlapra készített portrét, amelyet megnéztem és azt mondtam a tulajdonosnak: „Én ennél jobbat tudnék csinálni!”. Õ pedig erre azt válaszolta, hogy próbáljam meg. Megkíséreltem. Az elsõ próbálkozásom a kiskutyánkról, Bendegúzról gyártott kép volt, ezen gyakoroltam, és kísérleteztem ki magam számára a technológiát. A következõ kép már portré volt, amelyet késõbb finomítottam kicsit, a kialakult ízlésem szerint. Így kerültem kapcsolatba a gravírozással, és azóta egymásnak adják át a nevemet a mûkõkészítõk. Úgy gondolom gránitra dolgozni érdekes feladat és ma Magyarországon nagyon kevesen foglalkoznak ezzel. Sajnos ennek a tevékenységnek még Budapesten sincs divatja. Hozzánk Horvátországból terjedt át, ahol több ezzel foglalkozó szakember dolgozik. Korábban átjöttek hozzánk és itt készítették el a megrendeléseket. Az azért nem volt olcsó mulatság, úgyhogy örültek a mûkövesek, hogy közelben is találtak gravírozó mûvészt. Próbálják gépesíteni, de ezzel nem tudnak olyan finom árnyalatokat kivitelezni, és nem tudják a kapott képet megváltoztatni, amire sokszor szükség van, például megfelelõ ruhába öltöztetésre, „kozmetikára”, vagy frizura „fésülésre”.
– Jelenleg mi tölti ki az ideje nagy részét?
– Az utóbbi fél évben Zrínyi – Teleki utca összekötésének a kivitelezésénél ellenõriztem és segítettem a munkálatokat tervezõi mûvezetéssel, ezt követõen végre elkészült egy nagyon szép páros portré garnitúra „életfára”, most pedig egy már rég megígért olajfestmény portrén dolgozom.
V.M.