A Köszönet Napján, a Civil Kerekasztal közösségei által szervezett bensõséges összejövetelen az alapító szervezet visszaemlékezett az elmúlt esztendõ legjelentõsebb civil megmozdulásaira. Az ünnepségen, a szavazatok és a kuratórium döntése alapján megválasztott legaktívabb civil személyeknek „Az év civil önkéntese”, és „Az év civil embere”, „Az év civil fiatalja” a legtöbb, és legjelentõsebb civil tevékenységet végzõ csoportnak pedig „Az év civil közössége” erkölcsi díjakat adta át. A rendezvényt Dénes Sándor alpolgármester nyitotta meg a város nevében.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Új és fontos kifejezést tanultunk meg az elmúlt két évtizedben. A civil lét, a civilség egykorú az új magyar demokráciával. Ám amilyen fiatal e szó Magyarországon, legalább olyan erõs tartalma van. És persze történelmi múltja, hiszen civil mozgalmak – ha nem is így nevezték õket – már a 18. században is mûködtek. Olvasókörök és társas egyletek alakultak, majd késõbb gazdakörök jöttek létre, de ezek fejlõdése 1945 után megtört, a diktatúra éveiben tiltották ezeket.
A szellem azonban nem veszett ki, és amint lehetõség volt rá, újra létrejött, és mára megerõsödött a civil társadalom.
De vajon ki a civil?
Erre a kérdésre sokféle válasz létezik. Talán az a legjobb megközelítés, amely e kifejezés eredeti, latin gyökeréhez nyúl vissza. E szerint polgári, vagyis nem hivatásos. Ha modern szervezetekben gondolkodunk, akkor a civil biztosan nem üzleti és nem is az államháztartás, a közigazgatás része.
A civil tevékenység tehát nonprofit, így az a civil, aki önzetlenül segíti saját közösségét, aki feladatot vállal, áldozatot hoz – hogy adjon, hogy gazdagítsa szûkebb pátriáját, hogy segítsen.
Vagyis olyan, mint Önök!
 

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Büszkén mondhatjuk, hogy Nagykanizsa civil társadalma gazdag és erõs.
Az élet szinte minden területén találunk csoportokat, szervezeteket, amelyek nagyrészt önerõbõl – esetleg önkormányzati támogatással vagy pályázati forrásból – mûködnek: a közösség javára. Amelyek tagjai szakmájuk, hivatásuk gyakorlása mellett dolgoznak, tevékenykednek - önzetlenül. Nekik jár a köszönet, az elismerés, a megbecsülés.
Hiszen a civilek fontos szereplõi a helyi társadalomnak, formálják, alakítják azt, és befolyásolják egy-egy település önazonosságát. Ki azzal, hogy látványos, sok embert megmozgató programokat szervez, ki azzal, hogy egy kisebb közösséget – például beteg embereket – támogat. Mindenki tudása, tehetsége, elkötelezettsége szerint. A lényeg, hogy a köz javára. És szerencsére vannak olyan emberek is, akik mindezt fontosnak tartják. Akik mecénásként, támogatóként állnak a civilek mellé. Õk a pénzüket, kapcsolataikat adják ehhez a munkához, és persze ezzel maguk is a civil közösség, a civil társadalom részévé válnak.
A hála, a köszönet és az elismerés õket is megilleti.

Kedves Kanizsai Civilek! Tisztelt Díjazottak!

Önök példaképek. És bizony ennek súlya, felelõssége van. Arra kérem Önöket, közösségteremtõ és -formáló erejüket a jövõben is használják a város, valamint az itt élõk érdekében.
Eddigi munkájukhoz, tevékenységükhöz gratulálok, és azt kívánom, legyen kellõ hitük, erejük, és persze idejük, hogy mindezt folytassák.
Köszönöm, hogy meghallgattak!