A Magyar Mûveltség Kincsestára Szabadegyetem vendége volt Molnár V. József néplélek-kutató, Nagykanizsán, a Halis István Városi Könyvtárban. Az est házigazdája Péterfai János és családja volt. A Péterfai család finom pogácsával és zamatos házi pálinkával vendégelte meg a közönséget, ami családiassá tette az eseményt. Balogh László géplakatos mester egy üveg saját termésû vörösborral, Bognár Simon gazdálkodó egy üveg mézzel ajándékozta meg az elõadót. Többen a közeli karácsonyt idézve egymásnak apró ajándékokkal kedveskedtek.

A Vitézi Rend Nagykanizsai Hadnagysága részérõl Vörös András hozta a történelmi zászlókat, Játyel Katalin a terítõt, a csengõt. Csodálatos volt látni a sok jóarcú magyar embert, ahogy a szeretetükkel ajándékozták meg egymást. Volt olyan tanárnõ, aki több tanítványával együtt érkezett. Sokan szorgalmasan jegyzeteltek, hiszen ma sem a valóságos magyar hagyományokban gyökerezõ magyar karácsonyt mutatják meg a médiában, de az intézményrendszerekben is hamis történelembõl épül a karácsonyi kör.
 

A karácsonyi kört, Luca napjától, december 13-tól - december 24-ig, majd a Vízkeresztig, – kétszer tizenkettes periódusban járta körbe az elõadó. Az elsõ idõszakban az emberi lélek rendezõdésérõl, majd a rossz szellem kiûzésérõl és nem utolsó sorban az erõgyûjtésrõl és a szeretet és az emberség újjászületésérõl beszélt Jóska bácsi szelíden és szépen tanítva az érdeklõdõket. A magyar régiségben a karácsony minden ember személyes életében, de a nemzet szintjén is a fénnyel történõ újjászületés nagy ünnepe volt. A KERECSENY - KARÁCSONY, a kerecseny sólyom, a fénymadár megjelenítése. Minden évben a fénnyel a kerecseny sólyom útján bejött Jézus a házunkba és házunk közepén megállt, mert újjá tudtunk születni és méltósággal egy magasabb emberi minõségünkben tudtunk erõt gyûjteni, úgy hogy közben nem embertársaink kárára emelkedtünk. A több ezer éves magyar hagyomány nem ismeri a kirekesztõ gyûlöletet, az álságos hazugságot, az erkölcstelen másokat megsemmisítõ kártékony életminõséget.
A Kárpát-haza magyarsága, becsüli a hagyományokból építkezõ teremtett világot, ami a magyar közösséget emeli, és jobb életminõséget próbál a következõ nemzedék számára felépíteni. Hunor és Magor küzdelme egy csodálatos példa arra, hiszen a másikban szunnyadó értéket fel kell ismerni, majd azt a magyar közösség számára hasznossá kell tenni. Minden önzetlen emberi erõfeszítést meg kell becsülni és értéke, mértéke szerint a társadalomban megbecsült helyén kell értékelni. A teremtõ embereket nem tönkre kell tenni, hanem fel kell emelni! Ma a magyar társadalom a kicsinyes gyûlölködésben és a morális csõdben dagonyázik. Óriási a szakadék ember és ember között, vagyonban is és életesélyben is. Kasztos ellenõrzött rendszerekbe vagyunk kényszerítve, valójában ez nagy szabadtéri börtön.
A politikusoknak szelíden üzenjük, hogy a magyarság érdekében intézkedõk birtokolják egyetemes örökségünket és sokkal nagyobb alázattal intézkedjenek sorsunk felõl. Tessék velünk közös sorsot vállalni. Továbbiakban nem kérünk a primitív kirekesztõ politikából, hiszen semmi köze a magyar hagyománynak ehhez a gazember, embereket és családokat megsemmisítõ hordajátékhoz.
A tisztességes jövõ nem a pártok és az ügyeskedõk közötti háború, hanem a teremtés a magyar nemzeti közösség számára. A jövõ a következõ nemzedék felemelése, a magyar közösségben rejlõ értékek kibontása és megvalósítása az itt élõ emberek javára.

Hagyományosan nagy volt az érdeklõdés. Sokan vidékrõl érkeztek ennek ellenére senki nem ment el az elõadás vége elõtt. Molnár V. József, Jóska bácsi gyönyörû, tartalmas és nagyon tanúságos elõadása elvarázsolta az érdeklõdõket. Az elõadás végén hosszú beszélgetés alakult ki, a meglehetõsen romló, igazságtalan és szeretethiányos magyar valóságról.

Rajnai Miklós – Bánffy Miklós-díjas bölcsész