Aki Isten elõtt mer megalázkodni, mer mélyre hajolni, hogy meglássa õt, az tud utána kiegyenesedni - mondta Bölcskei Gusztáv tiszántúli református püspök igehirdetésében vasárnap, a debreceni Református Nagytemplomban tartott karácsonyi istentiszteleten.

 A Magyarországi Református Egyház zsinatának lelkészi elnöke úgy fogalmazott: ma talán azért nem látjuk Istent, mert nem tudunk mélyre hajolni, pedig Isten az alázatosoknak ad kegyelmet, míg a gõgösöknek ellenáll. "Az elsõ karácsonykor is csak azok jutottak el igazán a karácsony befogadásáig, átéléséig, öröméig, akik alázatosak voltak. A gõgösek, a másokat megvetõk, kisemmizõk, embertelen rendeleteket kiadók, azok nem" - üzente Bölcskei Gusztáv a Nagytemplomot zsúfolásig megtöltõ híveknek. Az alázat azonban - emelte ki - nem mások elõtti hajbókolás, nem azt jelenti, hogy az ember nem mer szólni. Idén a "zûrzavar kézikönyve sok mindent elénk tárt: leértékeléseket és átértékeléseket. (...) minõsítjük egymást és mások minõsítenek minket" - hangoztatta, majd azt kérte: "Urunk, ragaszd össze a zûrzavar kézikönyvének lapjait! Megérett a csiriz." A püspök szavai szerint Isten nagyon mélyre hajolt karácsonykor: egészen odáig, hogy hangja a világban egy újszülött sírása volt, nem pedig egy csodás isteni szózat. De a gyermek sírása mindig az élet jele. "Isten belesír a világba és azt mondja: itt vagyok, megérkeztem, élek" - mondta Bölcskei Gusztáv. Hozzátette: Isten azt mondja a világnak, hogy szeretlek titeket és igent mondok rátok. De jól vigyázzatok - figyelmeztetett -, "az Isten nem mond mindenre igent, nem ír alá mindent, amit mi elé teszünk." Leszögezte: Isten igenjébe belefér a nemet mondás is, hogy ne azt adja meg nekünk, amit kérünk tõle, hanem azt, amire szükségünk van. A püspök egy "elhíresült mondást" idézve - "lassan mondom, hogy mindenki megértse" - azt kérte: "Urunk, nevezz meg valódi nevünkön, mivel valamennyien szenvedünk attól, hogy álnéven élünk. Telve álnoksággal, amit magunk fabrikáltunk, mivel jobbnak, különbnek, állhatatosabbnak és áldozatkészebbnek kívántunk látszani mások elõtt." Igehirdetése végén Bölcskei Gusztáv ismét utalt a világ "kötelezõ olvasmányára, a zûrzavar kézikönyvére", mondván: karácsonykor Isten azt üzeni, hogy "összeragasztom lapjait." Az ünnepi istentisztelet vasárnap délelõtt a hagyományos úrvacsora osztással ért véget.

MTI