Országunk élni fog – a Hunyadi induló hangjaira masírozott a szoborhoz a díszõrséget adó hagyományõrzõ huszárszakasz. – Megemlékezésünk kezdõdjék úgy, amint Magyarország ma életbelépett Alaptörvénye… – jelentette be a mûsorközlõ a Himnuszt. – „Elsõ a haza… Teremtsd egészen ujjá…” – szólt Petõfi verse. Tizedszer gyülekeztek a kanizsaiak a Polgári Egyesület meghívására a Deák téren, hogy együtt ünnepeljék Petõfi Sándor születésnapját. De nem csak kanizsaiak: a világ legmagasabban fekvõ magyar városából, a székelyföldi Szentegyházáról is érkezett család az ünnepségre.

– Megparancsolom neked: légy erõs és bátor! Ne rettegj és ne félj, mert veled van az Úr, a te Istened mindenütt, bárhová mégy. – idézte az ünnep szónoka, Horváth Lóránt alsóvárosi plébános Józsue könyvét, Petõfire vonatkoztatva. – Elõttünk áll egy olyan életút, amely rendkívül energikus, tetterõtõl duzzadó, és ez nagyon kevéssé érthetõ meg Istennek a karizmája, ereje nélkül. Anélkül az ajándék nélkül, melyet õ kapott a nemzettestben. Visszakanyarodván Józsue könyvéhez,
nem tudom, ezeket a sorokat olvasta-e, hallotta-e, de rá tökéletesen illenek. Erõs volt és bátor, nem rettegett, nem félt, érezte, hogy egy földöntúli hatalom bátorítja, ad néki erõt. Mikor keletkezett ez a szép ige, kihez szól? Józsuéhoz, Mózes utódjához, egy sorsfordító esemény, a honfoglalás elõtt közvetlenül. Lelket akar önteni az Úristen az õ választottjába. Talán nem erõltetett a párhuzam az akkori és a mostani helyzet között. Akkor született ez az ige, Isten akkor bátorítja az õ választottját, amikor nehézséggel kell szembenéznie a népnek. Hazát kell találnia, hazát kell foglalnia, de több akadály meredezik eléjük... Kell az erõ, kell a bíztatás a választottnak. Ott áll tegnap és holnap küszöbén. Mint ahogy mi is itt állunk tegnap és holnap küszöbén. Tele van a szívünk vágyakkal, reményekkel. Ugyanakkor össze is facsarodik, aggódunk, nem tudjuk, hogy mi vár ránk. Tele van a holnap lehetõséggel, de ott meredeznek elõttünk az akadályok is. Kell, hogy Istenbe kapaszkodjunk, kell, hogy Õbenne bízzunk. Valaki egyszer találóan fogalmazott így, hogy ez a kicsiny nemzet nem eresztheti el Istenek a kezét. Milyen kegyelemteli, milyen jó, milyen áldásos, hogy Isten így bátorít minket az új esztendõ küszöbén: Megparancsolom neked: légy erõs és bátor! Ne rettegj és ne félj, mert veled van az Úr, a te Istened mindenütt, bárhová mégy. Nagyon idõszerûnek, aktuálisnak érzem ezt a szentírási igét, kitételt. A napokban tallózgattam egy szép kötetben, az a címe: Az én hazám. 2006 környékén a Kossuth Rádióban hírességek fogalmazták meg, hogy mit jelent a számukra a haza. Balázs Lajos csillagász a hetvenes évek elején az akkori Nyugat-Németországban dolgozott, s mikor lejárt az ideje, természetesnek tartotta, hogy hazatérjen. Mikor vendéglátói ennek oka felõl érdeklõdtek, így fogalmazott: – Úgy érzem, ha egy embernek megadatott az, hogy egy országban magas mûveltséget szerzett, akkor ez felelõsséggel is jár mindazok irányába, akiknek esetleg valamilyen okból ez nem adatott meg. Egy másik, Nyugatot megjárt kutatót, Mézes Miklóst is idézett, aki úgy tekintett magára, mint aki kalandvágyból itthon maradt. – Ez a kalandvágy nem csak azt jelenti, hogy vállaltunk sok-sok problémát, hanem ebben a kalandvágyban benne van a siker mérhetetlen vágya, hogy mi szeretnénk gyõzni, és mi itthon akarunk gyõzni, nem máshol. Mi ennek az országnak szeretnénk gyõzni. – Ekkor többen beletapsoltak a téren szép számmal összegyûlt hallgatóságból, akiknek Lóránt atya újra szívébe véste Istennek igéjét, amely mondatott Józsuénak és mondatik valamennyiünknek. – A kalandhoz kívánom, hogy az Úristen öntsön a tagjainkba, szívünkbe bátorságot. A kalandhoz, hogy ezt a nemzetet ebben az esztendõben is segítsük, szépítsük, nemesítsük. – zárta szavait az Alsótemplom plébánosa.
Építsd fel újra, építsed újra a reménység templomát. – szólt a Kormorán együttes dala. Ezalatt Nagykanizsa polgármesterét, Cseresnyés Péter országgyûlési képviselõt követve a résztvevõk hosszú sorban vitték a Petõfi szobor talapzatához égõ gyertyájukat, mécsesüket. Fényük beragyogta a 2012-es év elsõ estéjét. Talán nem csak az elsõ estéjét…