Meggyõzõdésem, hogy sokkal több kis- és nagyvállalkozókkal találkozom, mint az elõdeim, és ezek a találkozók sokkal célirányosabbak is. Örömmel mondhatom, egyre többen érdeklõdnek a város iránt – mondta Cseresnyés Péter, Nagykanizsa polgármestere a Demokratának.

- Milyen a város költségvetési helyzete?
- Rendezett. A tavalyi volt az elsõ év, amikor a költségvetést mûködési hiánnyal
terveztük: az év elején nyolcszázmillió forint mûködési hiánnyal számoltunk, ami év végére csak három-négyszáz millió forint lett. Igazából ennek sem lehet örülni, mert, ha a fûtésszámla kiegyenlítésére hitelt kell felvenni, az hosszú távon nem jó a városnak. Ezért ez csak egyszeri alkalom volt. Év közben komoly intézkedéseket hoztunk: négy általános és négy középiskolát vontunk össze két-két intézménnyé, és bérmaradványokat kellet elvonni, hogy költségvetésünket az év végére elfogadható módon tudjuk abszolválni. Az idén ezért felelõs költségvetést kell készítenünk, két okból is. Egyrészt a nagyszabású fejlesztésekre úgy kell elõteremtenünk az önrészt, hogy minél kevesebb hitelt vegyünk fel, másrészt ahhoz, hogy ne legyen mûködési hiányunk, olyan intézkedésekre is szükség van, amelynek sokan nem örülnek, de a város jövõje érdekében szigorú és költségtakarékos gazdálkodást kell folytatnunk.
-Mire gondol?
-A december végi közgyûlésünkön módosítottuk a helyi építményadóval kapcsolatos rendeletünket. Ez kizárólag a nem lakáscélú építményekre vonatkozik, és az ötezer négyzetméternél nagyobb területen mûködõ kereskedelmi cégeket érint jelentõsen. Havi bérleti díjukat háromszorosára növeltük, viszont a termelõ üzemek havi bérleti díját csak kétszáz forinttal emeltük. Azzal az intézkedéssel pedig kifejezetten a kiskereskedõket szeretnénk helyzetbe hozni, hogy a belvárosban csökkentettük az üzlethelyiségek bérleti díját. A kiskereskedõk ugyanis nehéz helyzetbe kerültek azután, hogy a város szélén megjelent kereskedelmi cégek elszívták elõlük a vásárlókat. A belváros felújítása is ezt a célt, vagyis a kanizsai kereskedõk, szolgáltatók lehetõségeinek bõvítését szolgálja.
-Hogyan tudják még segíteni a vállalkozásokat?
- Amikor 2008-ban az elõzõ testület megemelte az építményadót, azt mondtam, ha megadóztatjuk a vállalkozókat, valamit vissza is kell adni nekik. Ezért megalkottunk egy olyan rendeletet, amely pluszpénzt juttatott azoknak, akik vállalták, hogy felvesznek maximum tíz embert és legalább két évig foglalkoztatják õket. Az adóbevételbõl létrehozott keretbõl pályázat útján juthattak forráshoz, dolgozónként 500 ezer forinthoz a vállalkozások. A munkahelyteremtõ támogatást késõbb kiterjesztettük a közepes vállalkozásokra is. Ezek a cégek akkor kaphatnak pénzt, ha egy éven belül legalább ötven százalékkal növelték a foglalkoztatottak számát. Nemrégiben pedig úgy döntött a testület: ha valaki beruházási céllal önkormányzati területet vásárol, a vételi ár akár hetven százalékát is visszaigényelheti, attól függõen, hány új munkahelyet teremt és milyen mértékû beruházást tervez. A huszonötmillió forintos munkahelyteremtõ keretet 2010-ben ötvenmillióra emeltük, és ezt, annak ellenére, hogy vannak nehézségeink, szeretnénk megtartani a jövõben is. Azt is fontosnak tartom megemlíteni, hogy a nagykanizsai Térségi Integrált Szakképzõ Központ létrehozásával a szakképzés területén is jelentõs, országos szinten is jegyzett lépést tettünk elõre. A TISZK-ben ugyanis nemcsak önkormányzatok, hanem gazdasági társaságok is részt vesznek, és ez az intézmény nemcsak a tizennyolc év alattiak, hanem a felnõttek képzésével is foglalkozik. Amikor a Kanizsa iránt érdeklõdõ beruházóknak elmondom, hogy mennyire rugalmas a szakképzési rendszerünk, mindig felcsillan a szemük. Õk ugyanis elsõsorban olyan embereket keresnek, akik megfelelõ, korszerû szakképzettséggel és munkakultúrával rendelkeznek, de az is fontos számukra, hogy munkavállalóikat, a saját szervezeti kultúrájuknak megfelelõen, õk képezzék ki. Nem az infrastruktúra és az adóelõny ugyanis a legfõbb befektetési szempont, hanem a jól képzett a munkaerõ, ezen a téren pedig Nagykanizsa kifejezetten jól áll.
-Milyen fejlesztések valósultak meg az ön vezetése alatt?
-Sajnos a kisebb volumenû fejlesztések elsikkadnak a milliárdos értékû nagyberuházások, a csatornaprogram, a kórház-rekonstrukció és a már említett belvárosi rehabilitáció mellett. De azért örömmel mondhatom, hogy a miklósfai városrészben, 40 millió forintos beruházással, nemrég adtunk át egy új orvosi rendelõt. Emellett felújítottunk egy bölcsõdét, így negyven gyermekkel többet tudunk fogadni a városban, és most fejeztünk be egy óvodarekonstrukciót is. Ez utóbbi beruházás a megújuló energia hasznosításáról szólt. Ez a terület egyébként is szívügyem. Ebben a projektben azt vállaltuk, hogy a megújuló energia segítségével a hagyományos energiahordozókból megpróbálunk minél többet kiváltani. Ennél az óvodánál geotermikus és napenergiát használunk majd, és Nagykanizsa a jövõben ezen az úton akar továbbmenni. Nemrégiben fogadott el a közgyûlés egy elõterjesztést arról, hogyan lehetne a város energiagazdálkodását hatékonyabbá tenni, beleértve természetesen az önkormányzat által fenntartott intézményeket is. Ennek érdekében egy energetikai és egy geotermiával foglalkozó vállalkozással együtt közös céget hoztunk létre.
-Mi az, amit másképp csinál, mint az elõdei?
-A közgyûlés hangulata lényegesen nyugodtabb lett. Másrészt bevezettük az informális közgyûlés rendszerét. Erre azért volt szükség, mert sok felesleges kérdés hangzik el a közgyûlésen, vagy azért, mert a képviselõ nem érti, mi áll az elõterjesztésben, vagy részletesebben szeretne tájékozódni. A közgyûlés elõtti napon leülünk a képviselõkkel, s egyes napirendek kapcsán belemegyünk a részletekbe, tisztázzuk az esetleges félreértéseket. Az is változás az elõzõ idõszakhoz képest, hogy sokkal több kis- és nagyvállalkozóval találkozom, mint az elõdeim, és ezek a találkozók, meggyõzõdésem szerint, sokkal célirányosabbak is. Folyamatosan tartom a kapcsolatot olyan szervezetekkel, amelyek Nagykanizsát népszerûsítik bel- és külföldön egyaránt. Az elmúlt idõszakban sok nagykövettel vettem fel a kapcsolatot, találkoztam a vietnami, a japán, a szlovén és a pakisztáni nagykövettel, valamint a sanghaji magyar konzullal. Próbálunk olyan országok felé nyitni, amelyek az európai piacok iránt érdeklõdnek. Nagyon jó a város közlekedési infrastruktúrája, földrajzi elhelyezkedése. Három tengeri kikötõ van hozzánk közel, az olasz, a horvát és a szlovén. Továbbá van autópályánk, valamint észak –déli és kelet-nyugat irányú vasútvonalunk. Ezeket az elõnyöket próbáljuk bemutatni, és örömmel mondhatom, egyre többen érdeklõdnek városunk iránt. A testvérvárosi kapcsolatainkat is megpróbálom új alapokra helyezni. Horvát testvérvárosunkkal, Csáktornyával, valamint a közeli Kaproncával olyan együttmûködést szeretnénk kiépíteni, mely közös, uniós pályázatok benyújtását is lehetõvé teszi. Ezért találkozót kezdeményeztem a két polgármesterrel, amelyre még januárban sor kerül. Ha felvetésem pozitív fogadtatásra talál, és erre, az elõzetes megbeszélések alapján jó esély van, akkor nemcsak egyes városok fejlõdhetnek, hanem az egész térség is. És hadd említsek még egy dolgot, amit biztosan másként csinálok, mint a korábbi városvezetõk. Meggyõzõdésem, hogy megfelelõ városmarketing nélkül nem tudjuk elképzeléseinket sikeresen végrehajtani. A város érdeke, hogy Nagykanizsát minél többen megismerjék, és hogy városunk neve márka legyen. Ezt a területet hangsúlyosan, kiemelten kezeljük.
-Milyen lehetõségeket találtak?
-Az egyik legfontosabb a vízkezelésben rejlõ lehetõség. Ezen a területen komoly, nemzetközileg is jegyzett cégek mûködnek Kanizsán, és olyan szaktudás halmozódott fel, amelyre építenünk kell, és ki kell használnunk. Már csak azért is eminens érdek a vízzel való gazdálkodás, mert ha Kanizsán valaki egy kicsit mélyebbre szúr egy botot, ott nagy valószínûséggel magas hõfokú vizet talál. Ez olyan kincs, amire a város eddig nem fordított kellõ figyelmet. A másik terület a gépgyártás. A Kádár-rendszerben volt egy híres gépgyárunk, amelybõl több komoly vállalkozás nõtte ki magát, melyek az egész országban ismertek. Szeretnénk, ha ezek a cégek összefognának, mert így még versenyképesebbek lennének, és ez természetesen jó lenne a városnak is. A magam eszközeivel próbálok nekik segíteni, hiszen a különféle diplomáciai és gazdasági találkozókon mindig bemutatjuk azokat a vállalkozásokat, amelyek felkelthetik a külföldi partnerek érdeklõdését. De nem csak ezzel törõdünk. Fejleszteni szeretnénk például ipari parkunkat, hogy minél több szabad területet kínálhassunk a lehetséges beruházóknak. Hosszú távon az a cél, hogy Nagykanizsa gyûjtõhelye legyen a megújuló energiákkal kapcsolatos iparágaknak. És kitörési pont lehet a sörgyártás is.
-Valaha volt a kanizsai sör…
-És remélem, lesz is. Az egyik álmom az, hogy ezt a hagyományt felélesszük, hiszen korábban a kanizsai sör országszerte ismert és kedvelt volt. Ám amikor a sörgyárat eladták, a vevõ nem egy termelõ üzemet, hanem csak piacot akart venni. Minden eszközt, ami a sörgyártáshoz kell, elvittek, ezért nem biztos, hogy az új gyár a régi sörgyár területén lenne. Mindent a nulláról kell majd felépíteni. De ha lesz rá lehetõség, felépítjük. A másik álmom pedig egy olyan szálloda, ami alkalmas konferencia- és welnessturizmusra is. Ennek segítségével erõsíteni tudnánk idegenforgalmunkat, ami újabb lökést adhatna Nagykanizsának.

Lass Gábor/Demokrata