Az igazat mondd, ne csak a valódit címmel tartott önálló estet a HSMK-ban Eperjes Károly, Kossuth-díjas színmûvész.

Kétórás, három blokkból álló mûsort állított össze huszadik századi Isten-keresõ versekbõl. Az elsõ résznek a Szabad akarat címet adta és Szabó Lõrinc költeményével indította, majd idézett Weöres Sándor, József Attila, Ady Endre, Pilinszky János, Babits Mihály és Nemes Nagy Ágnes mûveibõl. A költemények között meg-megállt, és rövid magyarázatot fûzött az elhangzottakhoz a Bibliából, Arisztolelész poétikájából, vagy éppen más korok költõitõl. Volt olyan vers, amelyiket négy és fél év után, volt olyan, amelyiket tizenhat év után mert elmondani. A második szakasz a megtérésé volt, a harmadik blokkban a lét végsõ értelmét kereste a mûvész, amit végül Pilinszky: Végkifejletében talált meg. A blokkok között klasszikus zeneszámokat hallhatott a közönség Négyessy Katalin gordonkamûvész elõadásában.

– Miért éppen József Attila verssorait választotta az est címéül? – kérdeztük megérkezése után a mûvészt az intézmény büféjében.

– Azért, mert ez az én ars poeticám. József Attila szerint is az igazság fölötte áll a valóságnak. A valóság az, hogy születünk és meghalunk. Az igazság ebbõl van. A klasszikus görög kultúra ezt úgy fejezi ki, hogy van a cselekménynek katarzisa, megtisztulása. 2000 év óta ezt úgy hívjuk, hogy feltámadás. Azt merte József Attila mondani Thomas Mann-nak, hogy amit ír, az csak a valóság. Tehát valóság-show. Hol van belõle az igazság? – Az igazi mûvészet az mindig szakrális, tehát igazságkövetõ. A valóságkövetõ az meg csak profán mûvészet, és kérdés, hogy az mûvészet-e? Sokan azt mondják, hogy igen. Én nem igazán tartom mûvészetnek. Isten nélkül lehet élni, de meghalni nem. Be kéne, hogy lássuk, hogy Isten nélkül nem lehet. Azért tart a társadalmunk – nemcsak a magyar, az egész nyugati kultúra –, a halál civilizációja felé az élet kultúrája helyett, mert távolodik az Istentõl, tisztelet a kivételnek. Én meg egy olyan zöldséges vagyok, aki a költõktõl, Adytól, Pilinszkytõl, József Attilától a javát hoztam. József Attila istenes költõ volt, kivéve azt a másfél évet, amikor a kommunista párt tagja volt. Abban a másfél évben valóban nem írt istenes verseket.

– Istentörvényû embernek tartja magát. Hogyan kell ezt értenünk?

– Kétféle létezés van. Van az öntörvényû és az istentörvényû ember. Az öntörvényû ember idegen szóval az egoista ember. Minden izmus az egoizmusból fakad. Az egyetemes lét nem internacionalista lét, nem liberális, nem szocialista, nem nacionalista, globalista, nem humanista csak, hanem egyetemes. Az Istent és embert egyaránt tiszteli, de csak az Istent imádja. – Úgy gondolom, hogy az egyetemes értékrend az az értékrend, amelyik az emberiséget eddig is megtartotta és a jövõben is megtartja. Az a szûk, de biztos életkultúra, az istentörvényû lét az élet kultúrája, szemben a halál civilizációjával. Én igyekszem istentörvényû ember lenni. Nem lehet két úrnak szolgálni! A helyes identitás így hangzik: Isten, család, haza, egység, s ebben a sorrendben.

– Olvastam azt a véleményét, nem mindegy, hogy az országért élek, vagy az országból élek! Ezt csak a vezetõinkre értette, vagy mindannyiunkra?

– Mindannyiunkra értem. Természetesen a vezetõinkre fokozottabban, hiszen nekik nagyobb a felelõsségük. Az én meglátásom szerint mindenkinek a közösségéért kel élni, nem a közössége ellen! Sajnos ez mindig is aktuális volt, de most fokozottan az. December 5-én az identitásunkat akarták megtagadtatni, most már a saját létünket akarják megtagadtatni velünk. Az egészségünket és a tudatunkat is le akarják építeni. Az identitás megtagadása után következik a saját lét megtagadása. Most az a kérdés, hogy fölébredünk, vagy nem ébredünk.

– Milyen filmben láthatjuk legközelebb?

– Tavaly nyáron készítettük, és március 8-án adja le a Duna TV a Móricz Zsigmond Komor ló címû novellájából készült tévéjátékot, amelyben másik két novella is szerepel, Hortobágy legendái címmel. Mindenkinek szívbõl ajánlom, tanulságos film.

B.E.