Ismét lakossági fórumot rendeztek a dunántúli nevelõintézet esetleges Nagykanizsán történõ kialakítása ügyében ezúttal a HSMK Farkas Ferenc termében, amely zsúfoltságig megtelt. A hangulat békésebbnek bizonyult, azonban nem volt indulatoktól és érzelmektõl mentes. Tájékoztatást adtak a létesítményrõl, annak szigorú napirendjét és biztonsági rendszerét bemutatva.

Az egykori Vécsey iskola tornatermében megrendezett találkozót sikertelennek minõsítették, ugyanis Dudás Zoltán, a Nemzeti Erõforrás Minisztérium gyermekvédelmi és gyámügyi fõosztályának fõosztályvezetõje, Dr. Szabó Péter intézményi fõreferens, valamint Magyari László, a debreceni intézet igazgatója nem tudta megfelelõen tájékoztatni az érdeklõdõket. Ezért ismét megszervezték a fórumot, ahol Cseresnyés Péter polgármester felajánlotta a kétkedõknek, hogy igény esetén lehetõség nyílhat arra, hogy megnézzék a debreceni intézményt egy szervezett út alkalmával. 

 Dudás Zoltán ismertette a még nem meghirdetett pályázat néhány részletét. Elmondta, hogy a kiválasztott épületnek olyannak kell lennie, hogy minimális anyagi ráfordítással átalakítható legyen úgy, hogy alkalmas legyen 24 órás megfigyelésre a helyiségekben és külsõ területeken. Az intézetben biztosítani kell az ablakok elektromos védelmét, a szünetmentes áramforrást, a beléptetõ portahelyiséget, a belépõkártyákat és az épületet körülölelõ 3 méter magas kerítést. Kiemelte, hogy a létrehozásnak létjogosultsága van a dunántúli terület fertõzöttségét, és a többi ilyen jellegû intézmény távolságát figyelembe véve. Ugyanis a fiatalok ellátás hiányában az utcán lõdörögnek, amely nagyobb veszélyt jelent, mint az nevelõintézet maga. A választás a költséghatékonyság és az autópálya közelsége miatt esett Nagykanizsára. A jelentõs beruházás megvalósításához, mely 2014-re várható, 2,25 milliárd szükséges, és 100-120 embernek – leginkább pedagógusoknak biztosítana elhelyezkedési lehetõséget.
Dr. Molnár József alezredes, helyi rendõrkapitány biztosította a megjelenteket, hogy a fiatalok „nem szabadulnak rá a környezetre”, mivel az oktatást, a sportot megoldják az intézmény falain belül. Az eltávozás jutalmazási forma, és a javító intézeti nevelés sem nyílt. Hangsúlyozta, hogy az érintett utcák biztonsága a folyamatosan járõrözõ rendõrök miatt javulhat.
Sajni József képviselõ kérdésére adott válaszból megtudtuk, a létesítmény fele-fele arányban lenne, mint elõzetes, mint javító intézeti nevelést biztosító intézet. Marton István képviselõ felszólalásában elmondta, hogy szeretné a város és a közgyûlés álláspontját megismerni, így szavazásra bocsátaná a témát. A lakosság hozzászólásait és kérdéseit többnyire a személy- és vagyonbiztonságuk miatti aggódás motiválta.

V.M.

(További, az intézmény lehetséges helyszínén készült fotóinkat ide kattintva nézhetik meg.)

Miért kellemes egy lakossági fórum?

Indulatos hangulat vált a végére valamelyest békéssé a szerda esti két és fél órás fórum során, bár az elmondottak szerint a korábbi lakossági összejövetel paprikás mivoltát meg sem közelítette a mostani. Azért felszólalókban, hangjukat hallatókban ezúttal sem volt hiány, s talán ez is eredményezte néhányuknál, hogy jogos fenntartásaikat elmondva már jóval nyugodtabb lelkiállapotban hallgatták a szóban forgó intézményrõl a minisztériumi és városvezetési indokokat.

Molnár József rendõrkapitány vázolta részletesen szakmai vonalon, miért nem kell félni magától az intézménytõl, de azért hozzátette: „Bizonyára tudják, ezek a gyerekek valóban nem egyetemi felvételi vizsgákra készülnek...”  

Dudás Zoltán minisztériumi fõosztályvezetõ aztán nem spórolt az energiával, amikor bemelegítésként nagy rössel indult meg levetni zakóját (megnyugtatás végett ingujját azért nem tûrte fel...), s állt oda egyik kérdezõje elé: „Nem megyek ám ki..., csak ha én meghallgattalak, te is ugyanezt tehetnéd, amikor válaszolok...” (A fórum végén aztán nem maradt el a kölcsönös bocsánatkérés, mégiscsak higgadt kultúremberek egymás közötti eszmecseréjérõl beszélünk.)

A szócsörte kellõs közepén aztán a széksorokban is megtalálta az ellenzõk és támogatók oldala egymást, s egy, a társadalomban gyûrûzõ sztereotípia omlott össze egy pillanat alatt: – Talán maga is pedagógus? – Nem hölgyem, én jogász vagyok... – Na, jogászok is vannak munka nélkül?!

Persze, Nagykanizsa megmondóemberei is hallatták hangjukat, egyiküket „Fejezze már be...” felkiáltással hurrogták le, s láss csodát, az úriember be is fejezte – legalábbis abban a pillanatban és egy idõre...

Igaz, azt sem ártott tisztázni, hogy a projekt milyen fázisban van, amit Cseresnyés Péter polgármester így fogalmazott meg a fellobbanó vita során: „Képviselõ úr, ha elhiszi, elhiszi, ha nem hiszi, nem hiszi, hogy ez még nem eldöntött tény...”

Míg Szabó Péter minisztériumi elõadó szociológiai elemzése is sokat sejtetõ volt az intézménybe látogatóként érkezõkrõl, akik szerinte – a félelmek ellenére – nem terepszemle gyanánt érkeznének Kanizsára: „Tudják hogyan kell õket elképzelni? Elkérik a szomszédtól vagy ismerõsüktõl annak C-s vagy B-s rendszámú 21-07-es kocsiját, s azzal mennek a látogatásra...”

No, és a sluszpoén, ami egyik oldalról találóan fogalmazta meg a lényeget: „Ez egy lavórban lévõ vihar...”

Hát, azért ez lehet, hogy nem ilyen egyszerû és nem elképzelhetetlen, hogy lesz még folytatása...

P.L.