Az elmúlt hetekben lapunk hasábjain éles pengeváltás tanúi lehettek olvasóink, amely a Kiskanizsai Polgári Olvasókör vezetõsége és egyes tagjai között zajlott. Az Olvasókör „kemény magját” adó Árvácska Dalkör tagjai állítják: a lapunkban megjelenõ olvasói levelet író volt tag és a köré csoportosuló emberek nem csak az Olvasókör elnökét, Horváthné Polai Máriát sértették meg, hanem azt, a rendezvényszervezésbõl oroszlánrészt vállaló tizenöt embert is, akik maximálisan kiállnak az elnök mellett, s visszautasítják az olvasói levélben foglaltakat.

Emlékezetes: a Szak Jenõné által aláírt levélben többen sérelmezték, hogy a Polgári Olvasókör február másodikai farsangi báljára nem kaptak belépõt – állításuk szerint a baráti kör élvezett elsõbbséget. A Polgári Olvasókör gerincét adó Árvácska Dalkör tagjai szerint errõl azonban szó nincs.

– Nem tehetünk arról, hogy – köszönhetõen Horváthné Polai Mária munkájának – az elmúlt néhány évben megháromszorozódott az Olvasókör létszáma, s egyre többen szeretnének bejutni a báljainkba is – mondják egymás szavába vágva a Dalkör tagjai. – Valóban voltak még jegyek, de a Móricz Zsigmond Mûvelõdési Ház nagyterme rövid idõ alatt megtelt, mire a levélíró csoportnak felajánlottuk a kistermet, ám azt nem fogadták el. Pedig akik itt töltötték a bál alatt az idõt, azt mondták, legközelebb is inkább ezt választják, mint a nagytermet, mert itt családiasabb a hangulat.

Hozzátették: az is igaz, hogy kicsit többe kerültek a belépõk, mint korábban, hiszen a bálokhoz kapcsolódó mûsorok vendégmûvészeit is ki kellett fizetni és vacsorát is biztosítottak – akik most tiltakoznak, szóvá tették ezt is.

– Azt mondták, hogy nem kellett volna jegyet adni a vendégeknek, akkor jutott volna mindenkinek – mondta. Szokol Boldizsárné. – De hát azt ugye elfelejtik, hogy az úgynevezett tagokra nem mindig lehetett számítani. Azt is szerettük volna, ha fiatalabbak is jönnek az Olvasókörbe, nemcsak a hozzánk hasonló öregek.

– Egyesek azt hiszik, hogy szerzett jogaik vannak az Olvasókörben, s mindig arra hivatkoznak, hogy mert az én nagyanyám, az én nagyapám. Túl kellene lépni ezen, ma már azért járnak ide az emberek, hogy tartalmasan szórakozzanak, vagy éppen új ismeretekkel gyarapodjanak – veszi át a szót Salamon Sándorné.

Végül egybehangzóan leszögezték: Szak Jenõné az ominózus olvasói levéllel nemcsak az elnököt, hanem valamennyiüket megsértette. Horváthné Polai Mária mellett az egyesület vezetõsége és a dalkör tagsága egyöntetûen kiáll.

Horváth Attila