Nem akarok feltétlenül párhuzamot vonni a hétvége országos történései és a nagykanizsai helyzet között, de az összehasonlítás szinte adja magát. A hazai és a nemzetközi sajtó egy része már hetek-hónapok óta azt szajkózza, hogy a magyar kormány mögül elfogyott a támogatás, hogy alig van ember, aki egyetértene a kabinet politikájával. Aztán tessék: 400 ezer ember vonult végig a fõváros utcáin, azt üzenve, hogy a nehézségek és problémák ellenére is jó az irány és nem fogyott el a bizalom. A rendszerváltás óta ekkora tömeg még sosem vonult utcára egyetlen kormányt támogatva sem.

Ezek az emberek eddig csendben voltak, s értetlenül szemlélték, hogy miért került a nemzetközi támadások kereszttüzébe Magyarország. Aztán felnyílt a szemük, megértették, hogy a nyugati hatalmak némelyike a saját országuk cégeinek gazdasági érdekeit védve indított politikai támadást Magyarország ellen, válaszlépésként például a bankadóra vagy arra, hogy az étkezési utalványok piacán is komoly változások történtek, amelyek miatt néhány multi elveszít pár milliárd forintot. Megérezték, hogy a magyar út követendõ lehet több állam számára is, így úgy gondolták: ha bennünket rendre intenek, megakadályozhatják az erõteljesebb nemzeti fellépést.
Most már azonban jól látható: elkéstek. A lengyelek támogatják ezt a politikát, a fejlett észak-olasz régió is azt üzente, hogy szorítanak Magyarországért, és a múlt hétvégén brit közgazdászok is önmérsékletre intették Brüsszelt és Európát a Magyarországgal kapcsolatos támadások miatt.
Hogy mindez hogyan kapcsolódik a Kanizsán kirobbant, mesterségesen is gerjesztett vitához, amely a Nyugat-Dunántúlon létrehozandó ifjúsági javítóintézet tervéhez kapcsolódik? Az analógia egyszerû. Itt is egy hangos kisebbség igyekszik a véleményét többségi és egyedül létezõ álláspontként megjeleníteni. És újra leszögezem: nem az ott lakókra gondolok, akikkel több kérdésben magam is egyetértek. Nem azokra, akik azt szeretnék, hogy továbbra is biztonságban élhessenek, és megszokott mindennapjaikat ne befolyásolja az esetlegesen a volt határõr laktanyában létrehozandó intézet. Ezekrõl a kérdésekrõl ugyanis valóban beszélnünk kell, körbe kell járnunk, meg kell vizsgálnunk minden szempontot, természetesen mérlegelve, hogy egy 2,25 milliárd forintos, jelentõs számú munkahelyet teremtõ beruházásról van szó, amely jó lehetõséget kínál a kanizsai kis- és középvállalkozásoknak is.
Amikor hangos kisebbségrõl beszélek, akkor azokra utalok, akik a háttérben állnak, és politikai (esetleg gazdasági) érdekeik miatt próbálják megakadályozni Nagykanizsa fejlõdését, a munkahelyteremtést – bármi áron. A legutóbbi tájékoztatón az is kiderült, hogy velük szemben igenis vannak a városban támogatói ennek a beruházásnak, akik szeretnék, ha Nagykanizsa elõrelépne, munkahelyeket teremtene, és olyan város lenne, ahol értelmes párbeszéd során próbálnánk valódi érveket ütköztetni – kizárólag a város érdekében.
Amennyiben e beruházás helyszínéül – a hangos ellenzõk, szervezkedõk miatt – mégsem Nagykanizsát jelöli a minisztérium, akkor vajon ezek az urak vállalják-e a felelõsséget azért, hogy elvették 100-120 család biztos egzisztenciáját, és számos helyi vállalkozást megfosztottak a szintén munkahelyteremtõ hatású bõvülés lehetõségétõl?

Facebook