Nagykanizsa Megyei Jogú Város Önkormányzata és a Nagykanizsai Kereskedelmi és Iparkamara Évköszöntõ vállalkozói fórumán adták át a város közgyûlése által alapított „Az Év vállalkozása” emlékplaketteket és a kamara által alapított „Év vállalkozója”, „Év vállalkozása”, „Kiváló Gyakorlati Képzõhely” díjakat. A Medgyaszay Házban rendezett ünnepséget a Nagykanizsai Ifjúsági Fúvószenekar és az ide év Zalai Prima Díj kitüntetettje, az Orff Ütõegyüttes mûsora színesítette.
Köszöntõjében Cseresnyés Péter polgármester e szavakkal szólt a megjelentekhez:

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Hadd idézzem elõször gróf Széchenyi István elsõ hallásra talán megdöbbentõ gondolatát, amelyet örök igazságként hagyott ránk. Nos, a legnagyobb magyar szerint: „Haszonkeresés nélkül nem történik semmi sem a világon, úgy mint lehetetlen okozatot vagy következtetést képzelni ok nélkül, csakhogy egyik pénzbeli haszon, másik becsület, harmadik halhatatlan név, vagy éppen mennyország utáni vágy.”

 Széchenyi szavait el kell fogadnunk, hiszen mindannyian keressük a hasznot, keressük mindazt, ami életünket szebbé, jobbá, boldogabbá teheti. És talán abban is egyetértünk, hogy nem mindegy, mi a haszon, nem mindegy, mivel akarjuk szebbé, jobbá, boldogabbá tenni mindennapjainkat. Fel kell tehát tennünk a kérdést: mi hasznos a városnak, a vállalkozóknak, a polgároknak?
Biztos vagyok abban, hogy egyik sem boldogulhat a másik ellenében, vagyis a város, az itt mûködõ vállalkozások és az itt élõ emberek érdekei alapvetõen azonosak.
Az egyik fontos közös pont a siker. Hiszen ha sikeresnek nevezhetünk egy várost, akkor – a dolgok természeténél fogva – biztosak lehetünk abban, hogy vállalkozásai és polgárai is azok. Hiszen a közösség adja egy település szövetét, közösek az örömeink és – tudjuk jól – közösek a gondjaink is. Még ha másként is éljük meg ezeket. Persze, fel lehet tenni az újabb kérdést: mitõl sikeres egy város? Hiszen ez nem objektív kategória, nincsenek méterek, másodpercek, amiket teljesíteni kell, mint a sportban. Vannak, akik úgy vélik: ha egy település biztonságosan tudja mûködtetni intézményrendszerét, ellátja kötelezõ feladatait, akkor eleget tesz a kívánalmaknak, és ez tekinthetõ akár sikernek is.
Nos, tisztelt hölgyeim és uraim, Nagykanizsa ennél jóval többet tesz. A gazdasági életre koncentrálva próbál jövõt építeni. Ez az egyszerû mondat azonban roppant nehéz, buktatókkal teli utat takar, de - ismét Széchenyit idézve -:
„Azokból a kövekbõl, amelyeket utunkba gördítenek, egy kis ügyességgel lépcsõt építhetünk...”
Mi ezt a jövõ felé vezetõ lépcsõt építjük, a lehetõ legszélesebb társadalmi alapokon. Számos példát sorolhatnék, de most maradjunk a gazdasági szféránál. Tavaly elindult egy párbeszédsorozat kanizsai, illetve Nagykanizsán mûködõ vállalkozásokkal, amit idén folytatni, sõt bõvíteni szeretnénk. Ennek egyértelmûen az a célja, hogy közösen elmélkedjünk a jövõrõl, együtt keressük azokat a lehetõségeket, amelyek sikeressé tehetik a várost, a vállalkozásokat és a polgárokat.
Az elmúlt évben számos diplomáciai és gazdasági kapcsolatfelvételt történt jelentõs európai, illetve ázsiai országokkal, és ezeken az alkalmakon mindig lehetõséget biztosítottunk a kanizsai cégeknek, intézményeknek a bemutatkozásra.
Így például meglehetõsen mély keresztmetszetet kapott Nagykanizsa gazdasági életérõl Magyarország sanghaji konzulja, a vietnámi, a pakisztáni, az indiai vagy éppen a finn nagykövet és Japán egyik magas rangú diplomatája. Ha ezekbõl a kapcsolatokból akár csak egy kanizsai cég is profitálni tud, az már sikernek – méghozzá közös sikerünknek – tekinthetõ. És, örömmel mondhatom, erre jó esély kínálkozik.
Természetesen nem gondolom azt, hogy eljött a gyõzelmi jelentés ideje, bár a gazdasági életet érintõ pozitívumok közül sokat tudnék még sorolni – például az önkormányzat által létrehozott, munkahelyteremtést szolgáló keretet vagy éppen a városunkban folyó nagyberuházásokat, amelyek számos helyi cégnek és így nagyon sok kanizsai embernek teremtenek munkalehetõséget, bevételt, megélhetést.
De tudom azt, hogy a jelenlegi, kedvezõtlen európai gazdasági környezetben nagyon sok vállalkozás a létéért küzd, a megmaradásáért harcol. Mindaz, ami a világban történik, közvetlenül érint bennünket is - itt, Nagykanizsán. Az eurozóna válsága, az olajárak hektikussága, a pesszimista világgazdasági környezet, sajnos, újabb és újabb próbatétel elé állítja a vállalkozásokat. Igen, ezek azok az utunkba gördített kövek – néha sziklák -, amelyekbõl lépcsõt kell építenünk. A városnak, a vállalkozásoknak és a polgároknak is.
A sikerre nincs kész recept. De – és ez örömmel kell, hogy eltöltsön bennünket –, a hozzávalók többségét azért ismerjük. Tudjuk, hogy össze kell fognunk, együtt kell dolgoznunk, egymásra kell támaszkodnunk. Tudjuk, hogy segítenünk kell egymást, még akkor is, ha néha vannak vitáink, ha bizonyos kérdésekben nem értünk egyet.
A széthúzás, a sok egyéni érdek ugyanis a káoszba vezet, a közösen megfogalmazott cél viszont új energiákat mozgósít, ami túllendíthet a problémákon.
Egy ilyen cél lehet a horvát nyitás. Szomszédunk, amely jövõ nyáron az Európai Unió 28. tagállama lehet, új perspektívát adhat a közép-európai együttmûködésnek. Nekünk itt Nagykanizsán természetes és magától értetõdõ feladatunk, hogy földrajzi helyzetünket kihasználva kapcsolatot keressünk, építsünk ki és ápoljunk a határ menti területek önkormányzataival, intézményeivel, a gazdasági élet ottani szereplõivel. Ez a munka elkezdõdött, Kapronca és Csáktornya pedig nyitott a közös munkára, a közös pályázatokra, a gazdasági együttmûködésre. Ez lehet az az út, amely már középtávon is eredményekkel kecsegtet.
A másik út pedig a patrióta – vagy hogy pontosabban fogalmazzak: a lokálpatrióta – gazdaság. Amikor egymásra támaszkodva, egymást segítve, egymástól vásárolva próbáljuk erõsíteni a helyi gazdaságot. A most elkezdõdött Bethlen-évnek ez is az egyik feladata. Tudatos választás, ha tetszik: példa volt, hogy a Bethlen-esten minden étel helyi és térségi alapanyagok felhasználásával készült.
Ezt a szemléletet szeretnénk erõsíteni, népszerûsíteni, hogy azokból a kövekbõl, az akadályokból valóban lépcsõ, a sikeres jövõbe vezetõ lépcsõ legyen.
Ennek jegyében kívánok Nagykanizsa valamennyi vállalkozójának, vállalkozásának sikeres és eredményes esztendõt!
Dr. Polay József, a Nagykanizsai Kereskedelmi és Iparkamara elnöke beszédében kiemelte, az önkormányzattal tavaly kötött együttmûködésnek már vannak részeredményei. Ezen az úton szeretnének továbblépni, és 2012 év végére több eredményt felmutatni. Természetesen a kamara nemcsak kér, egyeztet – folytatta, hanem új irányokat megjelölve egy javaslatcsomagot is átadott a polgármesternek, melyek megvalósításához kérte a város segítségét. A kamara 2012-es évet a kereskedelemfejlesztés évének szánja. Esélyt szeretnének adni a kereskedõi rétegnek, s ennek érdekében konferenciát is szerveznek. Indítani tervezik a kis- és középvállalkozók fórumát is. A kamara szlogenje továbbra is ugyanaz lesz, mint 2011-ben: összefogással lehet csak elõbbre jutni. Összefogás kell, mert 2012 nehéz év lesz, s a vállalkozók igazából csak így tudnak a válságon túljutni, és a várost sem lehet másképpen fejlõdési pályára állítani.
A Nagykanizsai Kereskedelmi és Iparkamara kitüntetettjei: „Év Vállalkozója” díjat kapott Vért Lajos egyéni vállalkozó.
„Év Vállalkozása” díjban részesült a Délzalai Víz- és Csatornamû Zrt., a Kanizsa Ablak Kft. és a Termoszerviz Kft.
„Kiváló gyakorlati képzõhely” díjat Orehovszky Tibor egyéni vállalkozó, a Kanizsa Trend Kft. és a GE Hungary Kft. vehetett át.
„Nagykanizsa város minõsített vállalkozása” tanúsítványt Ágoston Tibor nagykanizsai vállalkozó, a KOZÓ Bau Kft., a Minõség és Mester Bt., a Szig-Bau 94 Kft. és a Tilla Invest Kft. kapott.
Nagykanizsa Megyei Jogú Város Önkormányzata kis- és középvállalkozás kategóriában az „Év vállalkozása” emlékplakettet adományozott az EKOSERT Kft-nek, nagyvállalkozás kategóriában pedig a Murafém Kft-nek. Az elismeréseket Cseresnyés Péter és Dr. Polay József adta át.

B.E.

További képek a galériában.