Telefonon kaptam a hírt, hogy elment közülünk Fürtös Ilona. Mélyen lesújtva éreztem magam. A napi történések gondjai szintjén élve nemcsak régen találkoztunk egymással, hanem a tudatomban sem kaptak helyet mostanában Rétfalvi Sándorral egyetemben. Azt hiszem, megbocsátható ez a köznapi közöny, amit a felszíni létezésre kényszerült élet hozott létre, hogy a felejtés mélyrétegébe kerültek az értékes kapcsolataink. Egyszer csak aztán döbbenten már a megváltoztathatatlan valósággal nézhetünk szembe; megint elment egy ember az életünk körébõl. Való igaz, két év is elmúlt azóta, hogy a Magyar Plakát Házban a férj, Rétfalvi Sándor életmûvét összegzõ könyv bemutatójára kért fel Ilona. Utána aztán nem volt közös dolgunk, a magánélet színterében pedig már nem találkozhattunk, mert õket Pécshez kötötte a munkájuk.

 Lassan negyed százada annak, hogy Fürtös Ilonát megismertem. Ez tanári létembõl következõen történt, legkisebb gyermeküket, Donátot tanítottam a gimnáziumban. A gondos és szeretõ anyát ismertem meg elõbb, aki gyermekeket nevelõ arcával fordult felém, akit akkor fia jövõjének elõkészítésében láthattunk. A mûvészi munka és az egyetemi oktatás Pécshez kötötte ugyan, de abban az idõben a család Nagykanizsán élt, így fiukat hozzánk adták gimnáziumba. Lényegében ez az idõszak döntötte el azt, hogy találkozások nélkül is mélyebben kötõdtünk egymáshoz. Kanizsai kiállításának megnyitását nekem szánta. Az utóbbi években viszont Pécsett éltek, Donát is az egyetemen tanult, építész lett.
R. Fürtös Ilona, az iparmûvész csendesen élte mûvészi életét. Csend volt körülötte, az alkotó munka csendjében szõtte vásznait. Magam is már a Munkácsy-díjas mûvésszel ismerkedtem meg, aki soha nem említette díjait. Azok pedig szép számmal voltak, amiket most felsorolva koszorúként helyezek nevéhez. Az elsõ díjakat említve: II. Fal- és tértextil Biennále 1972-ben Szombathelyen, Janus Pannonius jubileumi pályázat 1977-ben Pécsett, Bartók Béla születésének 100. évfordulójára meghirdetett pályázat ugyancsak Pécsett. 1977-ben Munkácsy-díjjal tüntették ki.
Úgy vélem, nem ismertem anynyira, mint amennyire mûvészi munkája megillette, holott R. Fürtös Ilona számos egyéni és csoportos kiállításon vett részt szerte az országban és külföldön. És természetesen Nagykanizsán is. Kiemelve az egyéni kiállításokat: Janus Pannonius Múzeum, Pécs, Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár, Fészek klub TV Galériája, Mûcsarnok, Budapest, mûvelõdési központok, Gyõr, Lenti, Celldömölk, Nagyatád, Szekszárd, Mûvészetek Háza, Pécs, Siklósi vár. Székesfehérváron és Nagykanizsán férjével, Rétfalvi Sándor szobrászmûvésszel együtt állított ki. Nagy számú csoportos kiállításai között válogathatunk: Országos Iparmûvészeti Kiállítás, Budapest, Nemzetközi Iparmûvészeti kiállítás, Moszkva, Mai Magyar Iparmûvészet, Budapest, Jubileumi Iparmûvészeti Kiállítás, Mûcsarnok, Moderne Ungarische Textilkenst, Lipcse, La Tappisserie Moderne en Hongrie, Tunisz, Von Mini zu Maxi, Eisenstadt. Kiállított Ausztráliában, részt vett számos Textilbiennálén.
Ismerjük meg röviden R. Fürtös Ilona mûvészi életrajzát. A Budapesti Mûvészeti Gimnáziumban tanult és érettségizett. Az Iparmûvészeti Fõiskolán szövöttanyag-tervezõ szakon tanult, 1964-ben szerzett diplomát. Mesterei Hincz Gyula, Gorzsa Pál, Schubert Ernõ voltak. Ösztöndíjasként mûvésztelepeken tanított. 1990-tõl a Janus Pannonius Tudományegyetem Mûvészeti Karának adjunktusa. Köztéri mûvei: Baranya Megyei Önkormányzat, Szigetvár, Kodály Intézet, Kecskemét, MTA pécsi székház, Mûvelõdési Ház, Harkány, Vízügyi Igazgatóság, Baja. Közgyûjteményekben található mûvei: Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár, Rippl-Rónai Múzeum, Kaposvár, Szombathelyi Képtár, Thúry Múzeum, Nagykanizsa.
Gobelinjein leegyszerûsített geometriai formák, az egyiptomi rajzokat felidézõ kiterített városok, stilizált virágok jelennek meg. Tiszta egyszerûség hatja át mûvészetét.
1997-ben Lepketánc címmel Nagykanizsán, az Egry József Galériában láthattuk gobelinjeit. Gyermekmeséket, gyermekverseket választott témájának. Mélyen lelkébõl fakadó textileket formált, nagy szeretettel készült annak bemutatására. A szakma és a mûvészet alázatával alkotott mindvégig. Szeretett tanítani. Odaadással nyújtotta át tudását, szívesen beszélt tanári munkájáról, örült tanítványai tudásának, sikerének.
2012. január 14-én R. Fürtös Ilona mûvészi élete lezárult. Nehéz szívvel zárom soraimat. Nem igazán találok szavakat a búcsúzáshoz. Nálam a szó ott végzõdik, ahol a mûvészet elkezdõdik; a zenész zenélni kezd. Ahol a szobrász formál, a festõ fest, az iparmûvész gobelint szõ. Ahogy R. Fürtös Ilona gobelineket szõtt. Milyen egyszerû is ez. Csak egy áldozatos mûvészi élet kell hozzá. Ilyen áldozatos életet hagyott itt R. Fürtös Ilona.
Lehota János