Meghitt ünnepség helyszíne volt szombat délelõtt az Egyesített Szociális Intézmény Teleki utcai telephelye. A város nevében ajándékcsomaggal és emléklappal köszöntötte 100. születésnapja alkalmából Riechel Jenõt, a szociális otthon lakóját Cseresnyés Péter polgármester, és a további életéhez jó erõt, egészséget, sok boldogságot kívánt.
 

A köszöntõhöz csatlakozott az intézmény vezetése, és a családtagok. Riechel Jenõ négy gyermeket nevelt fel a feleségével. Jelenleg három unokája és három dédunokája van. Vasutas dinasztia harmadik tagjaként négy generáción keresztül szolgálta a vasutat, õ is sokat tett a köz szolgálatáért.

Annak idején, a II. világháborúban páncélvonatot is vezetett. Mindig ragyogott a mozdonya. A Sugár utcai otthonából az általa vezetett gyorsvonathoz órákkal elõbb kibiciklizett az állomásra, hogy átvizsgálja a mozdony alkatrészeit, mondván, hogy egy falunyi ember utazik mögötte, és ha valami baj történik, azért õ a felelõs, amit soha nem bocsátana meg magának. A gyermekeit a munkaszereteten kívül arra tanította, hogy minden körülmények között álljanak helyt, s ha valami nehézségük adódik az életben, szedjék össze magukat és induljanak tovább az útjukon. A másik, amit sikerült is betartaniuk: „fiam úgy végezd a munkádat, hogy amikor hazamész, tudj szembenézni magaddal a tükörben, hogy vajon tisztességgel és jól végezted-e el a munkádat. Soha ne legyél elégedett magaddal, hanem mindig többet akarj, mert csak akkor tudsz jól teljesíteni.” Jenõ bácsi huszonnyolc évi munkaviszony után 1967 április 1-jén vonult nyugdíjba a vasúttól, de a munkát nem hagyta abba. Hogy a gyermekeit segíteni tudja, még 15 évig kazánfûtõként dolgozott az olajipari központban.

A születésnapi köszöntõ vége felé, mielõtt mindenkinek megköszönte a szíves megemlékezést, talán az asztalán lévõ mozdonnyal díszített csoki torta láttán egy kis nosztalgiázásba kezdett: megy a gõzös, megy a gõzös Kanizsára…– énekelte halkan.

(További képek a galériában)